Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)
2019-12-01 / 4. szám
The role of multifocal electroretinography Bevezetés A multifokális elektroretinográfiát (mf-ERG) Sutter és Tran vezette be az 1990-es évek elején a szemészeti vizsgáló módszerek sorába (8). A Ganzfeld ERG-vel (Gf-ERG) szemben, amely a teljes retina működéséről ad információt, az mf-ERG a vizsgált 60 fokos centrális régióban kis terület funkciózavarának kimutatására alkalmas (3). Irodalmi adatok szerint egyes X-kromoszómához kötötten öröklődő kórképek (X-kromoszómához kötött-RP [XL-RP], illetve chorioideraemia [CHM]) hordozóinak klinikai megjelenése nagy inter- és intrafamiliáris változatosságot mutathat, ennek hátterében feltehetően a „lionizáció” áll, amely során a nőnemű embriók magzati fejlődésekor a két (apai és anyai) X-kromoszóma egyes génjei random módon inaktiválódnak, ami az érintett szövet mozaikszerű funkciózavarához vezet (5, 9). Vajaranant és munkatársai 5 obiigát XL-RP-hordozó mf-ERG-vizsgálata során 4 esetben talált csökkent válaszsűrűség-amplitúdót vagy implicit idő megnyúlást, Berson és munkatársai az általuk vizsgált XL-RP- hordozók 90%-ában talált legalább egy paraméterben kóros eltérést mf-ERG-vel az egészséges populációhoz képest (9, 1). A genetikai alapú sporadikusan előforduló betegségek közül a Leberféle veleszületett amaurosisban (EGA) szenvedő betegek tünet- és panaszmentes, ép szemfenekű szüleiben nem várt elektrofiziológiai eltéréseket találtak, amelyek génspecifikusak és rámutathatnak a kóroki gén defektusára: guanilátcikláz 2D (GUCY2D) gén asszociált esetekben 4 szülőben a fotopikus Gf-ERG-amplitudók csökkenését írták le, amely leginkább enyhe csap-pálcika diszfunkciónak felel meg. Ez jól korrelál a jól ismert retinális expressziós mintázattal, amely szerint a GUCY2D a csapokban jelentősen nagyobb expressziós rátájú, mint a pálcikákban (4). CRB-gén hordozókban csökkent szkotópikus Gf-ERG-válaszokat, normál fotopikus ERG-amplitúdókat és egyidejűén szignifikáns regionális retinális diszfunkciót mutattak ki mf-ERG-vel (11). A kimutatott pálcika-diszfunkció ezen esetekben korrelál azzal, hogy az első tünet CRBl-gén okozta LCA-ban a sötétadaptáció zavara. Betegek és MÓDSZEREK A Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján gondozott öröklődő retinabetegségben szenvedők szüleinek szemészeti eredményeit retro spektive vizsgáltuk. Olyan személyeket kerestünk, akiknek korrigált látóélessége teljes és semmilyen szubjektív szemészeti panasza nincs. Hat, különböző genetikai hátterű kórkép 1-1 obiigát hordozójának látóélességét, szemfenéki képét és jellegzetes elektrofiziológiai adatait vizsgáltuk. Az X-kromoszómához kötötten öröklődő kórképek (XLRP, CHM, XLRS) esetében a betegek édesanyja obiigát hordozó, az autoszomális recesszív módon öröklődő LCA esetén a betegekben genetikai vizsgálat történt, amely mindhárom esetben egy-egy, de különböző génben, az AIPL1, CEP290 és CRBl-génekben biallélikus kóroki mutációt igazolt, ily módon az érintett beteg mindkét szülője obiigát hordozónak tekinthető. A hat hordozó egyén egyikének sem volt semmilyen általános vagy szemészeti eltérése, amely a retinafunkciót befolyásolhatta volna. A három X-kromoszómához kötött hordozó nő életkora 32, 30 és 43 év volt, az LCA-hordozó szülők, három férfi, mindegyik 37 éves. A látóélességet minden esetben automata refraktométerrel történt vizsgálat után (Torney RT-6000, Tomey Corporation, Nagoya, Japan) korrekció nélkül és korrigáltan is meghatároztuk. A szemfeneket pupillatágítást követően Topcon TRC 5IX digitális retinakamerával (Tokyo, Japan), IMAGEnet 2000 system softver használatával fényképeztük le. ■258; X / A multifokális elektroretinográfiát 15 perces fényadaptáció után, tágított pupilla mellett, a Roland Consult cég (Brandenburg/Wiesbaden, Németország) Retiscan készülékével végeztük. Stimulusként 21”-os katódsugárcsöves monitoron megjelenített, 61 hexagonból álló ingermintát alkalmaztunk a centrális 60 fokos retinaterület ingerlésére. A hexagonok nagysága az excentricitással növekszik, megvilágításuk (1-1 hexagon fekete és fehér volta) pseudorandom szekvencia szerint váltakozik. A vizsgálatot monokulárisan, 28 cm távolságból végeztük, a beteg fénytörését erre a távolságra korrigáltuk. Aktív differens elektródként „ERG-jet” kontaktlencse-elektródot alkalmaztunk. A vizsgált paraméter az ún. válaszsűrűség (nV/fok2), vagyis az egységnyi területre jutó elektromos aktivitás. A válaszsűrűség megjeleníthető az excentricitás függvényében, öt különböző koncentrikusan elhelyezkedő gyűrű (1-5. gyűrű) szerint, valamint topografikusan is, úgynevezett retinogram térkép vagy 3 D formában, színkódoltán. Az mf-ERG-vizsgálatok eredményeit a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának Elektrofiziológiai Laboratóriumában létrehozott adatbázishoz hasonlítottuk, amely 50 egészséges, korban illesztett személy adatai alapján került meghatározásra. A három sporadikus (autoszomális recesszív öröklődésű) LCA-beteg genetikai vizsgálata APEX mikroarray-vel történt, amelynek eredményéről korábban már beszámoltunk (10). Eredmények Látóélesség Mind a hat vizsgált hordozó legjobb korrigált látóélessége 1,0, fénytörési hibája -3,0 D sph alatti. Szemfenéki eltérést csak a CHM- hordozó nő esetében találtunk, akinek hátsó pólusán szemcsés PE kikopás, valamint a periférián az átlagosnál kifejezettebb, diffúz pigmentszemcsézettség látható, ép
