Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)

2019-12-01 / 4. szám

Microperimetry in cases underwent successful macular hole surgery tek meg (33). A luteintartalmú vi­tális festékek csökkentik a retina iatrogén eredetű stressz reakcióját, alkalmazásukkor gyorsabb a regene­ráció (22). Körkörös ILM-lefejtést követően leírták a makula nasal felé vándorlását (11, 21). A sebészi trau­ma minimalizálása érdekében lute­intartalmú vitális festéket és szín­szűrőt használtunk a lamina limi­­tans interna jobb láthatóságához. Jól ismert, minél nagyobb a maku­lalyuk (a legkisebb átmérő, apertura nagyobb, mint 400 p.), annál na­gyobb annak kockázata, hogy mű­tét után nem záródik. A hagyomá­nyos körkörös ILM-lefejtéses tech­nikával a nagyobb makulalyukak esetén hiába záródik a lyuk, a látó­élesség gyengébb, mint amit kisebb lyukak sikeres műtétjével el lehet érni (7, 15, 31). A lebenyketech­­nikát elsősorban a nagy makulalyu­­kaknál alkalmazzák, hídként és du­góként is szolgálhat a lyuk záródá­sakor. Többféle változata alakult ki, pl. csak temporálisan fejtik le az ILM-et és hajtják rá a lyukra (18). Vannak szerzők, akik feleslegesnek tartják az ILM-lebeny lyukba való tömködését, vagy a masszírozását (5, 23). Az általunk alkalmazott módszer (a lebenyt felülről hajtjuk a lyukra inverz módon) előnye, hogy a lebeny helyén tartásában ki­használhatjuk a gravitációt (6). Betegeinket nem kértük pozicioná­lásra. A makulalyuk műtét utáni záródá­sát illetően alapvetően 2 típust írtak le. • Az 1. típus olyan záródást jelent, amelyben nincs fovealis defektus. • A 2. típusban a lyuk pereme kör­ben letapad, a széli részeken sem intra- sem subretinalis folyadék nincs, a lyuk azonban nem záró­dik össze, a retinalis pigment ­epithelium csupaszon marad (13). Flap technikával operált szemekben a teljes (1. típusú) záródást követő­en további formákat írtak le, „U”, „V”, irreguláris „W” fovea alak. A legjobb látóélességet az „U” formájú záródás esetén érték el (18). Később egy további ún „flap closure” formát is leírtak, ekkor azonban a retinalis pigmentepitheliumot a visszahaj­tott ILM-lebeny fedi, az állapot nem feltétlenül végleges. Megfi­gyelték, hogy ezekben a szemekben is bekövetkezhet a retina rétegeinek összezáródása a lebenyke alatt. A folyamat a lamina limitans externa záródásával kezdődik, majd az el­lipszoid zónával folytatódik. Felté­telezik, hogy ez a lebenyke felől in­duló záródás olyan makulalyukak záródását is lehetővé teszi, amelyek egyébként valószínűleg nyitva ma­radnának (3). A mikroperimetriai méréseknek egyik első célpontja a makulalyuk­­sebészet funkcionális jellemzése, prognosztikai tényezők keresése volt. A klinikai a látásfunkció vizs­gálatakor a látóélesség-meghatáro­zás az arany standard, a módszer a makula lutea neurális mechaniz­musait és a látás optikai kvalitásait méri fel. A látóélesség-vizsgálat azonban számos, a beteg életminő­ségét befolyásoló tényezőről nem ad tájékoztatást pl. színlátás, kont­rasztérzékenység, sötét adaptáció, perifériás látás. A mikroperimetria a látásminőséget a retinalis érzé­kenység és a fixációs stabilitás mé­résével segít jellemezni. A makula­­lyuk-sebészetben ennek azért lehet jelentősége, mert műtét előtt álta­lában a látóélesség gyenge. Ha vala­kinek azonban az átlagos centrális retina küszöbérzékenysége jó, ak­kor sikeres műtétet követően vár­hatóan jó látóélessége lesz (27). Ami pedig a másik mikroperi­metriai tényezőt, a fixációt illeti, le­írták, hogy minél stabilabb a fixá­­ció, minél kisebb a fixációs felhő, annál jobb a látóélesség (1, 29). A látástréningnek éppen az a megfi­gyelés az alapja, hogy a látóélesség összefügg a fixáció helyével és sta­bilitásával. A látástréning célja a minél stabilabb fixáció elérése (16). Jelent meg olyan közlemény, amelyben sikeres makulalyuk­­műtét után a jobb látóélesség eléré­se érdekében végzett látástréning­ről számoltak be (30). A fixáció jellemzésére kétféle mate­matikai számítást használnak. Az egyik a fixációs felhő kiterjedését vizsgálja és egy ellipszis területébe foglalva számszerűsíti (Az egészsé­ges egyének sem egyetlen pontban fixálnak, hanem egy kis területű fixációs felhőben). A második szá­mítási mód azt nézi, hogy a fixációs pontok hány százaléka helyezke­dett el a fovea centrumától 1°, illet­ve 2° sugarú körben (Pl and P2). A szoftver egyúttal kategorizálja az eredményt: stabilnak jelzi a fixá­ciót, ha a fixációs pontok legalább 75% az 1° sugarú körben helyezke­dett el. A viszonylag instabil kate­gória azt tükrözi, hogy a fixációs pontok kevesebb, mint 75%-a van csak a Pl körben, de még benne van a P2-ben. Instabil a fixáció, ha a fixációs pontok kevesebb, mint 75%-a található a P2 körben. Egész­séges embereken végzett vizsgála­tok alapján úgy találták, hogy a fixációs készséget az ellipszissel jel­lemzett felhőméret precízebben ad­ja meg. Amíg a fixációs körök mes­terséges definíciók alapján kategori­zálnak, addig a fixációs ellipszis közvetlenül modellezi a valóságot (20). Vizsgálatainkban emiatt csak a bivariációs kontúr ellipszisterüle­tet használtuk a statisztikai analí­zisben. A mikroperimetriai méréseknél fi­gyelembe kell venni, hogy a para­méterek életkorfüggőek (19) és pa­tológiás folyamatokban az ered­ményt a beteg gyakorlottsága is be­folyásolja (25). Az összehasonlított csoportok életkor tekintetében nem különböztek egymástól. A vizsgálatokat mindig a társszemmel kezdtük. Az irodalmi adatokkal összhangban (12), elmondható, hogy ha a lyuk záródik, a lebeny­­ketechnikával nagy makulalyukak esetén is éppen olyan jó funkcioná­lis eredmény érhető el, mint a ki­sebb lyukaknál alkalmazott körkö­rös ILM-lefejtéssel. 1240; X /

Next

/
Thumbnails
Contents