Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)
2019-03-01 / 1. szám
Szemhéj-periokuláris bazálsejtes karcinóma kezelése elektnokemotepápiával Megbeszélés A szem körüli bőrterület az emberi test napfény-expozíciónak leginkább kitett zónája, emiatt az UV- fény által indukált malignus elváltozások - főleg a BCC-k - növekvő gyakorisággal fordulnak elő és emiatt egyre súlyosabb egészségügyi problémát jelentenek (7, 20). A tumor kezelésének sikerességét és tolerálhatóságát számos tényező befolyásolja. A tumor mérete, lokalizációja és hisztológiai típusa mellett fontos tényező a beteg kora, társbetegségei és az általános állapota is (11, 18). A kiterjedt vagy recidiváló periokuláris BCC-k megfelelő kezelése bonyolult feladat, mivel nemcsak onkológiai, de funkcionális és kozmetikai szempontokat is figyelembe kell venni a terápia tervezése során. A periokuláris bőrfelület és a szemhéj kiemelkedő fontossággal bír a szemfelszín védelmében és így hozzájárul a szem funkciójának megőrzéséhez. A nem megfelelő kezelés a látás elvesztését eredményezheti, a kezelés következtében kialakuló torzító hegek pedig jelentős mértékben ronthatják a beteg életminőségét (14, 19). Folyamatosan növekvő számú vizsgálat igazolja az ECT hatékonyságát a különböző típusú bőrtumorok kezelésében, beleértve a fejnyak régió hasonló elváltozásait is (3, 4). Mali és munkatársai metaanalízisében a vizsgált BCC-esetek 88,6%-a reagált a kezelésre komplett remisszióval (10). Az utóbbi időben szakmai iránymutatások jelentek meg az alkalmazandó ECT- kezelés klinikai és technikai paramétereire vonatkozóan (13). Általánosságban elmondható, hogy az ECT előnyösen alkalmazható a BCC kezelésében. Idős, társbetegségekkel rendelkező betegek esetében ez az eljárás optimális lehetőség az alacsony szisztémás megterhelés valamint a gyors felépülés miatt. Az ECT jól alkalmazható korábban besugárzott bőrterületeken, ahol a recidiváló tumorok kimetszése nehézségekbe ütközik és más beavatkozások is csak korlátozottan alkalmazhatóak. A daganatot körülvevő egészséges szövetek károsodása minimálisnak tekinthető az eljárás sejttípus szelektivitása miatt. Ez különösen fontos a periokuláris régióban, ahol a sebészi beavatkozás kiterjeszthetősége meglehetősen korlátozott. A tumort körülvevő biztonsági zóna kezelése biztonságosan oldható meg a módszerrel, ami különösen fontos olyan BCC-k esetében, amelyek rosszul definiált határokkal rendelkeznek, illetve kiújuló tumorok esetében. További jelentős előnye a módszernek az ismételhetőség és a szisztémás mellékhatások rendkívül alacsony aránya. Egyre több adat áll rendelkezésre az ECT-kezelés sikeres alkalmazásáról különböző bőrterületeken kialakult primer, illetve metasztatikus malignomák esetében. Ezzel szemben azonban mindössze néhány olyan eset ismert, amikor sikerrel alkalmazták az eljárást periokuláris BCC-k kezelésére. Landström és munkatársai két mediális szemzugi BCC sikeres ECT-kezeléséről számoltak be, míg Salwa és kollégái három, primer periokuláris BCC ECT-eljárással történt sikeres kezelését közölték (8, 16). Az 2016-ban publikált „European Research on Electrochemotherapy in the Elead and Neck Cancer (EURECA)” vizsgálatban 5 olyan ECT-vel kezelt daganatos esetet közöltek, amelyek a szemhéj-orbita régiót érintették, de sajnos a léziók részletes leírása nélkül (2). Ez utóbbi jelentésben mind a tumorok típusa, mind a feji és nyaki elhelyezkedésű eltérések kezelésre adott reakcióját összesítve közölték, így a periokuláris régió eltéréseinek kezelési eredményeiről nem vonhatók le következtetések ebből a tanulmányból. Jelen közleményünkben terápiás kihívást jelentő BCC-s eseteink ECT kezelésének eredményeit ismertetjük. A beavatkozások eredményeként a kezelt BCC-k komplett remisszióját sikerült elérnünk lokálisan előrehaladott primer, valamint recidív tumorok esetében is. Egyik betegünk esetében az alkalmazott vismodegib kezelés ellenére a tumor folyamatosan progrediált, valamint a beteg számára tolerálhatatlan mellékhatások is akadályozták a szer hosszabb távú alkalmazását. Két ECT-kezelést követően ennél a betegnél is a tumor komplett remisszióját értük el. A kezelést követően különböző mértékű hegképződést észleltünk. Három betegnél az alsó szemhéjon heges ektrópium alakult ki, amit sebészi úton korrigáltunk. Következtetések Összefoglalva, eredményeink alapján az ECT-eljárás jó eredménnyel alkalmazható a periokuláris régióban kialakuló BCC-k kezelésére. A módszerrel kiváló tumorkontroll érhető el megfelelő funkcionális és kozmetikai eredménnyel. Betegeinknél nem észleltünk a kezelésnek tulajdonítható lényeges szisztémás mellékhatást. A viszonylag rövid utánkövetési idők miatt azonban jelenleg még nem vonhatóak le messzemenő következtetések eredményeinkből, további részletes vizsgálatok szükségesek az ECT-eljárás periokuláris BCC-k kezelésében betöltött pontos szerepének körvonalazására.
