Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)
2019-09-01 / 3. szám
Full-length OCT biometry of healthy children Bevezetés A biometria kifejezés a szemészetben leggyakrabban a szemgolyó hosszának, illetve ezen hossz egyes részeinek (elülső csarnok mélység, lencsevastagság, üvegtesti tér mélység) meghatározását jelenti. A szemészeti ultrahangvizsgálat kifejlesztésével az 1960-as években kezdett elterjedni az A-scan görbén, és ritkábban a B-scan képen alapuló biometria. Bár már ezt megelőzően is voltak optikai elven működő szemgolyóhossz-meghatározó módszerek, a gyakorlatban is kellő pontosságú, interferometriás alapelven működő biometria 1999-től vált elérhetővé a szemészek számára. Ezen fejlődést a szürkehályogműtétek során elvégzett műlencsebeültetés elterjedése tette szükségessé: ahhoz, hogy a megfelelő dioptriájú műlencse kiválasztásával emmetroppá tegyük a beteget, tudnunk kell a szemgolyó tengelyhoszszát, a szaruhártya törőerejét, és azt, hogy a műtét után mekkora lesz a távolság a szaruhártya és a műlencse között. így a biometria fogalma egy idő után már a keratometriát is magába foglalta. Az optikai elven működő biometriás készülékek gyakran további, a lencsetervezés, illetve a szürkehályogműtét elvégzése szempontjából felhasználható értékeket is meghatároznak, mint például a látható horizontális corneaátmérő (WTW: white to white). A biometria elvégzése gyermekeknél is szükséges, ha szürkehályog miatt műtétet tervezünk (7), vagy feltételezett glaukóma miatt meg akarjuk határozni a szemgolyó növekedési ütemét. A microphthalmus diagnózisa is csak akkor mondható ki, ha ezt szemtengelyhossz adattal támasztottuk alá. Nem szükséges, de előnyös a biometria akkor, ha a refraktív hibák hátterében álló morfológiai eltéréseket kívánunk dokumentálni, illetve követni szeretnénk a gyermek növekedésével gyakran együtt változó paramétereket. Az optikai biometria egyértelmű előnye gyermekek esetén az ultrahangos módszerrel szemben, hogy non-kontakt módszer, nem szükséges érzésteleníteni a szemfelszínt, és így fiatalabb korban is elvégezhető altatás nélkül. Ezenkívül az eredmény reprodukálhatósága is jobb, ezáltal a mérsékelt változások jobban detektálhatok. Jelen vizsgálatunknak az volt a célja, hogy gyermekek esetén tapasztalatot gyűjtsünk egy, az elülső és hátsó szegmentum optikai koherencián alapuló optikai biometriás készülék alkalmazhatóságáról, felmérjük annak előnyös tulajdonságait és korlátáit. Cél volt továbbá a vizsgált beteganyagon a lencsevastagság korfüggő változásának vizsgálata. Anyag és módszerek A vizsgálatot a Semmelweis Egyetem Tudományos és Kutatásetikai Bizottsága engedélyezte, az engedély száma 269/2017. A vizsgálatban 34 gyermek vett részt, életkoruk 5 és 18 év közötti volt. Fénytörési hibán kívül más ismert szemészeti eltérésük nem volt. A mérés előtt szubjektív refrakció és látóélesség-meghatározás, réslámpás vizsgálat, valamint pupillatágítás után szemfenékvizsgálat történt. A biometriai mérést lOLMaster 700 (Carl Zeiss, Jena) készülékkel végeztük. A készülék swept-source OCT-képet rögzít, amelyen a szaruhártya és az elülső csarnok centrális része, a pupillához közeli iris, a lencse elülső felszíne, állománya és hátlapja, az üvegtesti tér és a hátsó pólus foveához közeli része ábrázolódik (1. ábra). A kép alapján mérhető a szemtengelyhossz (AL), a centrális corneavastagság (CCT), az elülső csarnok mélysége (ACD), a lencsevastagság (LT) és az üvegtesti tér mélysége (VD). A keratometriát a készülék reflexiós elven méri, 19 infravörös LED-nek a cornea elülső felszínén tükröződő képéből számítja ki. A vizsgálat során a szemről készített infravörös felvételen történik a látható horizontális corneaátmérő (WTW) és a pupillaátmérő (P) meghatározása, amelyek decentráltságát is kiírja a műszer. A jelenlegi tanulmányban vizsgáltuk a mérés elvégezhetőségét ebben a korosztályban és felmértük a készülék előnyös tulajdonságai mellett a korlátozó tényezőket is. A mért paraméterek közül megvizsgáltuk az AL, az ACD és az LT öszszefüggését a páciens életkorával. Ekkor a résztvevő személyek jobb szemének adatát használtuk fel. A korrelációs együtthatót Microsoft Excel 2013 programmal határoztuk meg. A lencsevastagság életkorral összefüggő változásának további vizsgálata céljából felhasználtuk 15 felnőtt biometriai adatait (életkor 52-80 év, átlag 68 év). Ezeknél a pácienseknél a vizsgált szemen nem állt fenn a látást jelentősen rontó vagy a biometriát megnehezítő szürkehályog. Eredmények A megvizsgált 34 gyermek mindegyikénél elvégezhető volt a mérés legalább az egyik szemen. Egy 7, és egy 11 éves gyermeknél a bal szem vizsgálata nem történt meg, mivel a gyermekek kooperációja nem volt elegendő. A vizsgálatban résztvevő gyermekek közül 3 volt 5 éves: az ő esetükben nem tapasztaltunk problémát a kivitelezhetőséggel kapcsolatban. A 66 szem biometriai vizsgálata során az AL, a CCT, az ACD és a K minden esetben mérhető volt. Az LT meghatározását 7 esetben (10,6%) nem végezte el a műszer, mivel a lencse hátsó felszínének automatikus kijelölése nem történt meg, manuális kijelölésre pedig nem volt lehetőség (bár az OCT-képeken jól látható volt a lencse hátsó felszíne). Értelemszerűen a VD meghatározása sem történt meg az előzőleg említett 7 esetben. Az OCT-képeket átnézve hasznos új információnak tűnik a szaruhártya és a lencse keresztmetszeti képe: denzitometriai információ mindkettőből kinyerhető lehet (2. ábra), és a lencse esetében az elülső
