Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)
2019-09-01 / 3. szám
Külső szemizmok ínhosszabbítása szarvasmarha-pericardium grafttal mek szemeit mozgatni nem tudta. Bal szeme tompalátó volt. A jobb szemén a legjobb korrigált látóélesség (BCVA) 0,6 volt, azonban a szemgolyó mozgatási képtelensége miatt fejét legalább 20 fokban balra fordította. A beteg korábban már több kancsalság-ellenes műtéten is átesett: az egyenes laterális izom (MRL) retropozíciója mindkét szemen megtörtént, majd a bal MRL- en tenotómiát is végeztek. Egy évvel a kancsalság-ellenes műtétet követően kétoldali frontális szuszpenziót végeztek a ptózis megszűntetése céljából. 2. eset Második betegünknél (15 éves leánygyermek) alternáló konszekutív exotrópiát diagnosztizáltunk, itt a kancsalsági fok 40°-nál is nagyobb volt. A látásélesség korrekció nélkül mindkét szemén 1,0 volt, azonban az addukció képesség igen gyenge volt. A beteg ekkor már hét korábbi kancsalság-ellenes műtéten esett át. Eredetileg kongenitális ezotrópia miatt végeztek izom retropozíciót a bal oldali MRM-en és laminotómiát a jobb MRM-en. Később a páciensnél konszekutív exotrópia alakult ki, ekkor az MRL-en két retropozíciós, az MRM-en három reszekciós műtét történt, a konvergencia érdemleges javulása nélkül. Pre-, és posztoperatívan mértük az okuláris deviáció mértékét (távoli és közeli). Ehhez a vizsgálathoz a CFEOM miatt kezelt első betegünknél Krimsky-tesztet, második páciensünknél - a megfelelő bulbusmotilitás miatt - prizmás és takarásos tesztet alkalmaztunk. A műtétet követően meghatároztuk a beültetett implantátum hosszának megfelelően elért kancsalsági szög korrekció mértékét (dózis-hatás ráta). Műtéti technika Mindkét esetben a szemállás függvényében preoperatívan meghatároztuk az ínmeghosszabbítás szükséges mértékét. Az ínhosszabbítást a közeli és távoli kancsalsági szög alapján számoltuk ki. A műtétet általános anesztézia mellett végeztük. A kötőhártyát a limbustól kezdve felpreparáltuk, az izmot kampóval tartottuk el. Az ín meghosszabbításához szarvasmarhapericardium graftot használtunk (Tutopatch®, Tutogen-Medical, GmbH, Germany), amelyet a kívánt méretre vágtunk (eredeti mérete 30x20 mm). A beültetett darabok szélessége 12-18 mm közé esett. Első betegünknél mindkét szemen 12 mm-es darabokat, második betegünknél a bal szemen 12 mm-es, jobb szemen 15 mm hoszszúságú graftot ültettünk be. A pontos hosszúságot a korábban Van Rijn LJ és munkatársai által közölt séma (9), továbbá Kaufmann és munkatársai (10), illetve Parks és munkatársai (11) irányelvei alapján számítottuk ki. Az implantátumot nem felszívódó műanyag varrattal (RESTEL-Polyester 5-0, Kollsut®USA, Miami, Florida, USA) rögzítettük közvetlenül az izomhoz, annak tapadása mögé (3. ábra). A meghosszabbítás után zártuk a kötőhártyasebet felszívódó 8/0-ás poliglamid varrattal (RADIK-PGLA 8-0, Kollsut®-USA, Miami, Florida, USA). A műtét egyes lépései a 3. ábrán láthatók. Utánkövetés Mindkét pácienst a kezdeti és a posztoperatív első napon és első héten, illetve egy, három és hat hónappal a műtét után vizsgáltuk. E vizitek alkalmával minden esetben a preoperatív módszer szerint ellenőriztük a látóélességet, a sebgyógyulás folyamatát, illetve a kancsalsági szög mértékét. Betegeink állapotát hosszú távon a továbbiakban is követni tervezzük. Eredmények Első betegünknél a laterális egyenes izom ínmeghosszabbítását végeztük szarvasmarha-pericardium graft be ültetésével súlyos, I-es típusú 2. ábra: 1 5 éves leánybeteg, preoperatív státusz, hét korábbi kancsalmútét után. A horizontális deviáció a felvételkor 40 fok volt, a kancsalsági szög instabil, főleg extrém laterális tekintéskor fl87; X z
