Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)
2019-06-01 / 2. szám
Impact of Baron Michael Baptist de Wenzel on the European cataract surgery “7. ábra: Az extracapsularis lencseműtét későbbi ábrázolása Mai szemmel a grófnénak fájdalommal járó glaukómája és a bulbus megnyitása után aránylag szerencsés kimenetelű expulzív vérzése volt. A glaukóma nem járt corneaborússággal, nem valószínűsíthető, hogy zárt zuggal járó roham lehetett volna. A család a műtétet a hosszú ideje fennálló erős fájdalmak miatt erőszakolta ki. Amikor Grassalkovich Antal gróf a történtek után 11 évvel, 1771-ben elhalálozott, végrendeletében második feleségétől származó fiának kötelességévé tette, hogy gondoskodjon és támogassa teljesen vak mostoha anyját és engedje, hogy ő vezesse tovább is a család gazdasági ügyeit (1). Adataink vannak, hogy a grófné a bal szemére is megvakult 1769-ben (20), feltételezhető, hogy glaukómában. Valószínű, hogy glaukómája nyitott zugú forma volt, az operált oldalon vaszkuláris szövődménnyel. A katarakta-extrakciós műtét lépéseit világosan taglalja az ifjabb Wenzel 1786-ban megjelent könyve (5). A beteg egy széken ült, egy asszisztens tartotta a fejét és megemelte a felső szemhéjat. A báró, egy magasabb széken vele szemben ült, és az ujjaival rögzítette a szemet, nem használt szemhéj-terpesztőt vagy rögzítő csipeszt. Nem volt érzéstelenítő és a pupillát sem tágították. Amikor a szem megnyugodott, vagyis mozdulatlanná vált, a kést a szaruhártya felső és külső részébe szúrta, közel a corneo-scleralis határhoz, az elülső csarnokra ferdén, az írisz síkjával párhuzamosan. A pupilla területében a kést a lencsébe szúrta, hogy a tokot megnyissa. Ezután visszahúzta, és az elülső csarnokon áthaladva a szaruhártya alsó határánál húzta ki, a belső szöge felé döntve a kést. A szaruhártyában sarló alakú metszést ejtett, ügyelve arra, hogy az írisz ne sérüljön (6. ábra). A kést óvatosan visszahúzta, és a szemgolyóra gyakorolt nyomással a lencsét elmozdította majd kinyomta a pupillán keresztül (7. ábra). Egy tűvel segíthette az eltávolítást. A művelet általában fél percig tartott. Néha előfordult az írisz előesése. A műtéti leíráshoz azt a kritikát fűzi, hogy „annak ellenére, hogy azt tanácsoltam, hogy a lencsetokot, a cornea bemetszésével egy időben kell megszúrni, nem mindig sikerül. Ilyen esetekben célszerű a szaruhártya bemetszését külön elvégezni, és a tokot a későbbiekben megnyitni. Ezzel a módszerrel megakadályozható, hogy a csarnokvíz túl gyorsan távozzon, és az íriszt a kés szélével megsértsük”. A beavatkozás után a pácienst lefektették, és száraz kötést tettek a szemére. Minden nap lebontották a kötést, hogy letöröljék a könnyeket, de a szemhéjakat 9-10 napig zárva tartották. Wenzel az érvágást és a tisztító kúrát szükségtelennek tartotta az előkészületek során, de azt tanácsolta, hogy az élelmiszer bevitelét csökkentsék. Wenzel műtétjéhez saját tervezésű kést használt, amelyet egyedi megrendelésre Paul Savigny készített. , N\ ; 94; \ /
