Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)

2019-06-01 / 2. szám

1 . táblázat: A retina és a chorioidea-keringés fő jellemzőinek összehasonlítása C52) Tulajdonság Chorioidea Retina Vérellátás Ciliáris artériák Artéria centrális retinae Véráramlás Tápanyagellátás Sejtkapcsolatok Az érhálózat jellege A legmagasabb a szervezetben A retina külső harmada (fotoreceptorrpe komplex) Fenesztrált Funkconálisan végartéria­­rendszer a lobularis szerveződés miatt A szövetnek megfelelő normális A retina belső kétharmada Tight junction Végartéria-rendszer Chorioidea-vastag­ságot BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK EGÉSZSÉ­GES, EMMETROPIÁS SZEMŰ EMBEREKBEN A chorioidea vastagságának abszo­lút értékét nehéz megadni, mert fi­ziológiásán számos tényezőtől függ, többek között az etnikumtól, nemtől, életkortól, a lokalizációtól, a mérést befolyásolja a tengely­hossz, fénytörési hiba és maga a mérési technika (45). Véráram-szabályozás Vegetatív idegrendszer laris réteget nagy 20-25 yi átmérőjű kapillárisok alkotják. Mindez a vö­­rösvértestek gyors áramlását teszi lehetővé, bármely időpillanatban. Szemben a retina kapillárisaival, a choriocapillarisok fenesztráltak. A 700-800 nm átmérőjű nyílásokon keresztül a molekulák gyors transz­portja lehetséges. Ez az alapja az ebben a rétegben a fluoreszcein vagy indocianinzöld angiográfia során tapasztalt szivárgásnak („leakage") is. A choriocapillarisok hexagonális lobulusokban szerve­ződnek. A lobulusok átmérője a fovea területén a legkisebb, a perifé­ria felé nő. A lobulusokat finom vé­kony rés választja el. Az interlo­­buláris rések kiterjedése az életkor­ral, illetve kóros állapotokban (pl. szenilis makuladegeneráció, myo­pia) nő. A lobulusokba a centrum felől érkezik a vér. A choriocapillaris réteget a Sattler-réteg kis és köze­pes, valamint a Haller-réteg nagy artériái táplálják. A suprachorioidea átmeneti zóna az ér- és ínhártya között, szövettanilag mindkét hár­tya elemei megtalálhatók benne (46). A retina és a chorioidea-keringés minőségi és mennyiségi mérésére számos módszert fejlesztettek ki: fluoreszcein angiográfia, indocian­­zöld angiográfia, optikai koherencia tomográfia - angiográfia (OCTA), scanning lézeres áramlásmérés (flowmetria), Doppler-elven műkö­dő ultrahangvizsgálat, lézersebes­ség (velocimetria). Lézer Doppler­­velocimetria segítségével állapítot-Autoreguláció ták meg, hogy egységnyi szövettö­megre vonatkoztatva a chorioideá­­ban mérhető véráramlás (800 yd/ min) az emberi szervezetben a leg­nagyobb, négyszer nagyobb, mint a vesekéregben és tizennyolcszor több mint a retinalis erekben (1. táblázat) (52). Ismert, hogy a choriodeában zajló áramlás jelentő­sen csökken AMD-ben, glaukó­­mában, proliferativ és nem proli­ferativ diabéteszes retinopathiában (59). A chorioidea vastagsága, a benne zajló keringés mind fiziológiásán, mind számos kóros körülmény ese­tén változik. Jelen összefoglalóban a subfovealis chorioidea-vastagsá­­got befolyásoló élettani tényezőket vettük számba, a patológiás folya­matok közül a nagyobb kórképekre koncentráltunk. Mérési módszer Hagyományosan a chorioidea vas­tagságát az RPE külső felszíne és a chorioido-scleralis határfelszín kö­zött mérik (1. ábra) (57). A chorio­­idea-vastagság meghatározására ma leginkább a spectral domain OCT- készülékek (SD-OCT) enhanced depth imaging (EDI) opciója és a swept source OCT (SS-OCT) leké­pezések alkalmasak, az OCT-an­­giográfia jelenleg a choriocapilla­­risokról ad elsősorban felvilágosí­tást. Az EDI-üzemmóddal rendel­kező SD-OCT esetén a vizsgálónak választania kell, mit szeretne in­kább láthatóvá tenni, a vitreore­tinalis határfelszínt vagy a chorio­­ideát. A SS-OCT-nek mindenképp előnye, hogy a felszínes és mély ré­tegek egyszerre vizsgálhatók (54). Subfovealisan a chorioidea vastag­ságát 191,5±74,2yimés 354±lllyim /" "s l 49 ; \ ^ ✓

Next

/
Thumbnails
Contents