Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)

2019-05-01 / Suplementum I.

Kongresszusi összefoglalók

chorioiditis) in acute, subacute, and late phases of the diseases were evaluated with multi-modal imaging methods including optical coherence tomography angiography (OCTA), enhanced depth optical coherence tomography (ED1-OCT) and indocyanine green angiography (ICCA).

Results: In acute phase ofVogt-Koyanagi-Harada disease, OCTA showed multifocal flow deficit in choriocapillaris layer, which resolved after the adequate treatment. The choroidal thickness also decreased following the treatment. In APMPPE, serpiginosus chorioiditis, and multifocal chorioiditis OCTA showed vascular nonperfusion in choriocapillaris and choroid layers. In APMPPE perfusion deficits, observed in OCTA imaging, resolved in the choroid and in the choriocapillaris, but in other white dot syndromes remained nonperfusion.

Conclusion: OCTA may serve as a useful noninvasive imaging modality in diagnosing the inflammation of the choroid and the choroidal thickness changes may be an important biomarker in uveitis.

E70 Adalimumab kezeléssel szerzett: kezdeti tapasztalataink non-infekciózus uveitisben

Fodor Mariann, Kolozsvári Bence Lajos, Berta András

Debreceni Egyetem Klinikai Központ, Szemklinika, Debrecen

Célkitűzés: Kezdeti tapasztalataink bemutatása adalimumab kezeléssel nem-infekciózus uveitisben (NIU).

Anyag és módszer: Vizsgálatunkba a Debreceni Szemklinikán NIU miatt indított adalimumab terápiában részesülő betegeket vontuk be. Feljegyeztük és elemeztük a demográfiai, szemészeti és a kezelési adatokat. A kezelés eredményességét a kortikosteroid spóroló és gyulladáscsökkentő hatáson keresztül értékeltük.

Eredmények: 11 betegnél indítottunk el adalimumab terápiát 2017 júliusa és 2018 januárja között a Debreceni Szemklinikán NIU indikációra. Indításkor az átlagéletkor 29,1 év (tartomány: 11,3-46,4 év) volt, a NIU diagnózisának felállítása és az adalimumab kezelés elkezdése között átlagosan 7,4 év telt el (tartomány: 0,3-32,1 év). Az adalimumab terápia előtt egy éven keresztül a betegek naponta átlagosan 10,2 mg (tartomány: 0-28,7 mg) szisztémás metilprednizolont kaptak (az átlagos kumulatív metilprednizolon dózis 2298,6 mg/év (tartomány: 0-9764 mg/év) volt. 3 hónappal az adalimumab alkalmazása után a szemek 66%-a gyulladásmentessé vált. Az átlagos napi szisztémás metilprednizolon 1,89 mg-ra csökkent (tartomány: 0-8,8 mg; p=0,01). A betegek döntő többsége (81.8%) az adalimumab mellé 1 kiegészítő immunmoduláns szert használt. Az átlagos követési idő 0,57 év (tartomány: 12 nap -1,5 év) volt. Az adalimumab terápiát egy beteg sem hagyta abba.

Következtetés: Az adalimumab hatásosnak bizonyult súlyos NIU esetekben, alkalmazásával jelentős steroid spórolás érhető el, felismert mellékhatások nélkül.

E70 Initial experience with adalimumab for non-infectious uveitis Mariann Fodor, Bence Lajos Kolozsvári, András Berta University of Debrecen Clinical Center; Department of Ophthalmology Debrecen

Purpose: To present our initial experience with adalimumab treatment for non-infectious uveitis (NIU).

Methods: Consecutive newly treated patients with adalimumab for NIU were included. Demographic, ocular and treatment data of the patients were recorded and analyzed. Main outcome measures were corticosteroid-sparing effect and control of inflammation.

Results: Eleven patients started adalimumab treatment for NIU from July 2017 to January 2018 in the Depertment of Ophthalmology, University of Debrecen. At the time of starting adalimumab the mean age was 29.1 years (range: 11.3-46.4 years), the mean interval between diagnosis of NIU and initiation of adalimumab therapy was 7-4 years (range: 0.3-32.1 years). During the year before adalimumab treatment the patients took daily an average 10.2 mg (range: 0-28.7mg) systemic methylprednisolone (the mean cummulative dosis of methylprednisolone was 2298.6 mg/year (range: 0-9764 mg/year). After 3 months of adalimumab therapy 66% of the eyes with active inflammation became completely inactive, and the mean daily systemic methylprednisolone was reduced to 1.89 mg (range: 0-8.8 mg p=0.01). The majority of the patients (81.8%) used one immunomodulatory agent in addition to adalimumab. The mean duration of adalimumab treatment was 0.57 year (range: 12 days to 1.5 years). Adalimumab was not discontinued in any of the cases.

Conclusion: Adalimumab was effective in highly pre-treated cases of NIU with significant steroid-sparing effect and without detected adverse events.

E71 Citakinek, kemokinek és növekedési faktorok összehasonlító vizsgálata uveitises és nem uveitises üvegtesti mintákban

Géhl Zsuzsanna1, Nagy György2, Balogh Anikó13, Nagy Zoltán Zsolt1, Milibák Tibor3, Resch Miklós1 ’Semmelweis Egyetem, Szemészeti Klinika, Budapest 2Budai Irgalmasrendi Kórház, Reumatológia Osztály, Budapest 3Uzsoki Utcai Kórház Szemészeti Osztály, Budapest

Cél: Az uveitisek kezelésében alkalmazott biológiai terápia térhódításával egyre nagyobb jelentőséggel bír a különböző citokinek, kemokinek és növekedési faktorok szerepének tisztázása a betegség pathogenezisében. Célunk volt egy időben meghatározni, mely citokin kemokin és növekedési faktor üvegtesti szintje tér el az uveitises betegekben a nem uveitises betegek üvegtesti szintjéhez viszonyítva.

Módszer: Összehasonlítottuk 10 hátsó illetve panuveitisben szenvedő beteg (átlagéletkor 58 év) és 20 epiretinális membrán miatt vitrectomiára kerülő beteg (átlagéletkor 69 év) üvegtestében mért citokin, kemokin és növekedési faktor szinteket. A szimultán kvantitatív analízis során 48 molekula szintjét vizsgáltuk.

Eredmények: A vizsgált 48 közül 33 citokin, kemokin, illetve növekedési faktor szintjét találtuk szignifikánsan magasabbnak az uveitises betegeknél a kontroll csoporthoz viszonyítva. Ezek voltak az eotaxin, CTACK, G-CSF,gamma- IFN, IL-la,IL-lra, IL-2Ra, IL-2, IL-4, IL-5, IL-6,1L-8, IL-9, IL-10, IL-12 (p40), IL-13, IL-15, IL-16, IL-18, GRO-a, LIF, MCP-1 (MCAF), MCP-3, MIF, MIG, MIP-la, RANTES, SCF, SCGF-C, SDF-la, TNF-a, TRAIL, VEGF (p<0,05).

Következtetések: Számos olyan citokin, kemokin és növekedési faktor szintjét találtuk emelkedettnek az uveitises csoportban, melynek szerepe az uveitis pathogenezisében már korábban is felvetődött, ugyanakkor olyan molekulák szintjét is emelkedettnek találtuk melyek szerepe eddig uveitisben még nem igazán ismert. A vizsgált citokinek megjelenése az üvegestben utalhat annak az uveitis pathogenezisében betöltött szerepére, valamint a pathogenezisben betöltött szinergista működésükre.

55 ;