Szemészet, 2018 (155. évfolyam, 1-4. szám)
2018-03-01 / 1. szám
Szubretinális implantátum-beültetés hazai tapasztalatai és eredményei nyeink illeszkednek a munkacsoportok összegzett eredményeihez. Az Alpha IMS interim riport alapján, a multicentrikus tanulmányban operált 29 beteg közül az implantátum a betegek 86%-ban biztosított fényérzést, 59%-ban fénylokalizációt, 14%-ban vízustáblával mérhető látóélességet. A 29 beteg közül az implantációval elért látási eredményt 13 fő (44,8%) a mindennapi életvitel szempontjából hasznosnak tartotta, 8 személy (27,6%) kismértékű hasznot említett, míg 8 beteg (27,6%) számára nem nyújtott előnyt az implantátum (17). Az első 12 hónapos megfigyelési időszakban 21 beteg (72%) érte el a vizsgálat elsődleges hatékonysági végpontját (a mindennapi élet-aktivitások és a közlekedés szignifikáns javulását), és 25 beteg (86%) esetében teljesült a study másodlagos hatékonysági végpontja (szignifikáns javulás a látóélességben/fényérzésben és/vagy tárgylátásban). Az epiretinális implantációk eredményei a szubretinális beültetések eredményeihez hasonlók voltak. Az Argus I epiretinális eszköz implantációját 6 személy 1-1 szemében végezték el, és azt találták, hogy mind a hat személy az implantátum bekapcsolt állapotában érzékelte a fényt, és rövid tréning után egyszerű látási feladatokat el tudtak végezni. A beültetés biztonságosnak bizonyult 4 és 10 éves nyomonkövetés során is (4, 10, 21). Az Argus II implantátumot 30 személybe ültették be 2007 és 2009 között (3). Az eredmények szerint a 30-ból 1 személy esetében kellett az implantátumot eltávolítani visszatérő kötőhártya-erózió miatt. Minden beültetésen átesett személy érzékelte a fényt, és 3 évvel a műtét után 55,6% érzékelte helyesen a mozgási irányt, és 33,3%-nak volt valamilyen mérhető látóélessége, 2,9-1,6 logMAR-tartományban (3). Az implantátum bekapcsolt állapotában többen találták meg az ajtót (54,2%), vagy tudtak követni egy vonalat (67,9%), mint az implantátum kikapcsolt állapotában (19,0%, illetve 14,3%). Súlyos nemkívánatos események száma alacsony volt: conjunctiva dehiscentia (10,0%) vagy erózió (10,0%), leoltás negatív feltételezett endophthalmitis (10,0%), és hipotónia (6,7%) (3). Mások és saját eredményeink ismeretében megerősíthető, hogy nagyon fontos a beültetésre jelentkező betegek pontos felvilágosítása. Ennek leglényegesebb pontjait cikkében Stingl és munkatársai a következőkben foglalták össze: Nagyon fontos az elektromos implantátumok korlátainak a bemutatása, azaz, hogy a legjobb elérhető látás az aliglátás kategóriájába esik, amely körülbelül annyi, mint amit a betegek a vakság kialakulását közvetlenül megelőzően észleltek. Továbbá, a műtét előtt OCT-vel észlelt szabályos retina struktúra megléte esetén sem lehet előre megjósolni, hogy mely betegnek lesz az implantáció után a mindennapi életben használható tárgylátása, és kinek lesz csak feljavult fényérzése. Végül még azt sem tudjuk, hogy a visszaállított aliglátás menyi ideig fog fennmaradni a műtétet követően (17, 19). Következtetések Összegzésként azt mondhatjuk, hogy a szubretinális implantátum beültetés képes a vakságot aliglátóságra javítani végállapotú herediter retina fotoreceptor-degenerációban (17). Saját tapasztalataink azt mutatják, hogy a beültetést hazai környezetben is sikeresen el lehet végezni megfelelő előkészítés után és kiválóan képzett multidiszciplináris team felállítása esetén. A szubretinális és az epiretinális vizsgálatok eredményeit is figyelembe véve elmondható, hogy az eredmények reményt keltőek: enyhe, de a mindennapi életben használható látásjavulást lehetett elérni a betegek többségében, és a vizsgálatok elfogadható biztonsági profilt mutattak (12). Munkacsoportunk hozzájárult az implantátum továbbfejlesztéséhez is, hiszen a jelenlegi módosított modell, az Alpha AMS a mi eredményeinkre is építve került kialakításra. Köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik a nemzetközi vizsgálat magyarországi kivitelezését lehetővé tették és munkájukkal segítették. A hazai vizsgálócsoport munkatársai Németh János - vizsgálatvezető; Kusnyerik Ákos - vizsgálat koordinátora, chip pozíció tervezése, betegek alkalmasságának vizsgálata, betegek kiválasztása, posztoperatív vizsgálatok; Resch Miklós - okuláris és vitreoretinális műtéti fázis végzése, chipimplantáció, posztoperatív követés; Répássy Gábor és Tamás László - tápegység beültetése; Lukáts Olga - orbitális műtéti rész végzése; Bausz Mária - szemfelszín rekonstrukciós műtétek; Hermann Csaba, Hauser Balázs, Berek Sarolta - altatóorvosok; Fenesi Teréz - főműtősnő, Horváth Csilla, Biczó Klára és Kutas Erzsébet műtősnők; Süveges Ildikó, Maneschg Otto és Barcsay György - klinikai vizsgálatok; Csákány Béla - ultrahangvizsgálatok; Varsányi Balázs és Weiszer Anikó - elektrofiziológiai vizsgálatok; Kiss Huba - OCT-vizsgálatok; Rudas Gábor és Kozák Lajos - MR-vizsgálatok; Réthelyi János és Bolyhos Csilla - pszichológiai vizsgálatok; Komlósi Eszter, Csákvári Judit - mobilitási tréning; Széles Éva - fotós. A nemzetközi vizsgálóesoport hazai munkában is részt vevő tagjai: Vizsgálatvezető, illetve Tübingen Team: Eberhart Zrenner, Katarina Stingl, Karl-Ulrich Bartz-Schmidt, Florian Gekeler; Dresden Team: Helmut Sachs; Retina Implant AG: Udo Greppmaier, Walter Wrobel, Reinhard Rubow, Angelika Braun, Anuschirawan Hekmat, Nicole Troelenberg, Maren Malcherczyk.
