Szemészet, 2017 (154. évfolyam, 1-4. szám)
2017-03-01 / 1. szám
□CT angiography of the optic disc 7. ábra: A papilla szélén elhelyezkedő fibrae medullares, a: Az idegrostokat az üvegtest felé téríti el. Ez azt eredményezi, hogy a mért átáramlási denzitás a fibrae medullares területén, felszínesen nagy. b: másutt az idegrostok eredeti mélységében, azaz a radiális peripapillaris kapillárisok rétegében a legjelentősebb Cc] vart szenved (vaszkuláris diszreguláció), aminek szerepe lehet az idegrostok későbbi elpusztulásában. Ennek fényében különösen érdekes, hogy különösen szoros viszony mutatkozott az inferotemporalis peripapillaris átáramlás denzitás (PAFD) és a térben megfelelő látótér-terület érzékenysége, illetve érzékenységcsökkenése között (17). Noha a peripapillaris szektorok PAFD-értéke általában is erősen korrelál a térben megfelelő látótérrészlet érzékenységével, illetve érzékenységcsökkenésével (17, 18), az inferotemporalis területen (ahol nyitott zugú glaukómában a peremterület- és idegrost-vesztés a legkorábbi és legkifejezettebb) a viszony különösen erős, és erősebb, mint az inferotemporalis idegrostréteg-vastagság és a megfelelő látótérrész közötti viszony (17). Ez arra utalhat, hogy a peripapillaris átáramlás előbb vagy súlyosabban károsodik, mint a neki térben megfelelő idegrostréteg vastagsága, illetve hogy a szektor PAFD pontosabban mérhető, mint a szektor idegrostréteg-vastagság értéke. A kérdés jelenleg nem eldöntött, további vizsgálatok szükségesek korai glaukómás, illetve vaszkuláris diszreguláció jeleit mutató glaukómás szemeken. A peripapillaris PAFD-értékének csökkenése az idegrostréteg károsodásának helyén glaukómában gyakorlatilag mindig kimutatható, gyakran már azelőtt, hogy az idegrostréteg-vastagság csökkenése kívül esne a statisztikai normáltartományon (9, 19). A lamina cribrosa lokalizált defektusának megfelelően a peripapillaris PAFD-csökkenést mutat (20). A glaukómás és egészséges szemek, illetve a glaukóma gyanús és egészséges szemek elkülönítésére a PAFD legalább annyira alkalmas, mint a retinalis idegrostréteg vastagsága és a standard automata perimetria paraméterei (21-27). A belélegzett levegő oxigéntartalma az OCTA-val mért peripapillaris keringést mérhetően befolyásolja (28, 29). A klinikai gyakorlat számára azonban lényegesen fontosabb az a kérdés, hogy a szemnyomás befolyásolja-e a retinalis idegrostréteg keringését. További fontos kérdés, hogy a szemnyomás csökkentése glaukómában javítja-e a radiális peripapillaris kapilláris réteg perfúzióját, és e réteg perfúziója szerepet játszik-e a glaukómás progresszió kialakulásában. E kérdések egyikét nemrégiben tisztáztuk (11). Esetsorozatban mutattuk ki, hogy egészséges, szisztémás kezelésben nem részesülő fiatalokon frissen felfedezett magas nyomású nyitott zugú glaukómában és ocularis hipertenzióban a kezeletlen állapothoz képest a legalább 50%-os lokális gyógyszeres szemnyomáscsökkentés nagymértékben megnöveli a radiális peripapillaris kapillárisok átáramlását (8. ábra). Ez az eredmény igazolja, hogy a szemnyomásnak van hatása a peripapillaris PAFD értékére, azonban a kisebb mértékű szemnyomás-csökkentés esetleges hatásának igazolásához további részletes vizsgálatok szükségesek. A PAPILLA ÉS A PERIPAPILLARIS TERÜLET ОСТА-VIZSGÁLATÁNAK KORLÁTÁI Noha a papilla О СТА-vizsgálata nagyon ígéretes kutatási és klinikai gyakorlati technika, a módszernek jelenleg számos korlátja van. Az SS ADA elven végzett ОСТА csupán mintegy 2 éve lépett be a klinikai kutatásba és gyakorlatba, így számos kórkép részletes vizsgálata még nem történt meg. Ugyanezen okból jelenleg még nem állnak rendelkezésre hosszú távú vizsgálati adatok. Emiatt nem ismert az sem, hogy az ОСТА menynyire lesz alkalmazható a glaukómás progresszió kimutatására, előrejelzésére. Kevés az adat a kezeletlen glaukómás szemekről, és a szemcseppben alkalmazott szemnyomáscsökkentő gyógyszerek esetleges retinalis keringési hatásairól. Érdekes, hogy nem glaukómás opticus neuropathiákban a képminőség gyakran gyenge (saját tapasztalat), azért a mérési adatok sokszor nem informa-
