Szemészet, 2016 (153. évfolyam, 1-4. szám)
2016-06-01 / 2. szám
Könnyozmolaritás-vizsgálat szárazszem-betegségben laritás nem mutatott szignifikáns különbséget a száraz szemes csoport és az egészséges kontrollcsoport között, valamint a különböző súlyosságú száraz szemes alcsoportok között. Messmer és munkatársai (17) tanulmányához hasonlóan, vizsgált betegeinkben a könnyozmolaritás sem a többi objektív paraméterrel, sem a szubjektív panasz mértékével nem mutatott korrelációt. Khanal és munkatársai (11) eredményei szerint a TearLab készülékkel végzett ozmolaritásmérés megbízhatóságát növeli, ha három egymást követő mérés átlagát vesszük figyelembe, azonban a vizsgálat költségeit ez tovább emeli. Más tanulmányok több, egymás után végzett mérés pontosságát vizsgálták, és az így kapott ozmolaritás értékek nagyfokú variabilitását mutatták ki (7, 8). Ez a nagyfokú variabilitás magyarázhatja Amparo és munkatársai (1) eredményeit, amely szerint az ozmolaritás terápia hatására bekövetkező változása sem a panaszok változásával, sem a szemfelszíni festódés változásával nem korrelált. Más tanulmányok szerint az objektív paraméterek közül a könnyozmolaritás mutatott legerősebb korrelációt a szubjektív panaszok terápia hatására bekövetkező változásával (3, 22). Tanulmányunkban alkalmazott vizsgálómódszerek diagnosztikai hatékonyságát elemezve, csak a szemfelszíni festődés és az OSDI-pontszám alapján tudtuk elkülöníteni a száraz szemes betegeket az egészséges kontrollcsoporttól. A könnyozmolaritás diagnosztikai hatékonyága nem bizonyult megfelelőnek. Az Oddisey szakértői csoport javaslata szerint (2) a szárazszem-betegség súlyosságának értékelésében elegendő mindössze két paramétert figyelembe venni: a panaszokat felmérő kérdőívek pontszámát és a szemfelszíni festődés eredményét. Saját eredményeink összhangban vannak azon tanulmányok eredményeivel, amelyek azt találták, hogy az egyetlen méréssel meghatározott könnyozmolaritás önmagában nem használható a száraz szem diagnosztikájában (1, 7, 11, 17, 25). A könny ozmolaritásának pontos meghatározását számos tényező nehezíti. Több vizsgálat is megerősítette azt a megfigyelést, amely szerint száraz szemes betegeknél a könny ozmolaritásának napszaki ingadozása, valamint a két szem ozmolaritása közti különbség is nagyobb mértékű az egészséges kontrollokhoz képest (1, 7, 13, 15, 22). Az ozmolaritás variabilitását magyarázhatják az enyhe/középsúlyos szárazszem-betegségben még működő kompenzáló mechanizmusok, a fokozott könnytermelés, amely következtében a könnyfilm ozmolaritása átmenetileg csökken (12). A mérés körülményeinek standardizálása is nehézségekbe ütközik. A változó hőmérséklet, változó páratartalom, a páciensek mérést megelőző aktivitása (vezetés, olvasás, légkondicionált helységben való tartózkodás) is befolyásolhatják a könny ozmolaritását (1). A napszaki ingadozást vizsgáló tanulmányok arról számoltak be, hogy a könny ozmolaritása reggel alacsonyabb, a nap folyamán pedig emelkedik (4). Ezen kívül feltételezhető, hogy a meniszkuszból nyert könny ozmolaritása alacsonyabb, mint a szemfelszínen lévő könnyé (12). A mérés pontatlanságához hozzájárulhat, hogy a mintavételi eljárás egyes betegeknél reflexes könnyezést indukálhat, amely a könny ozmolaritását csökkenti, azonban a gyors mintavétel és a vizsgálathoz elegendő kis könnymennyiség miatt ez elhanyagolható (28). Vizsgálataink megerősítették azon korábbi eredményeket, amelyek szerint egy adott páciens esetén az egyetlen méréssel meghatározott könnyozmolaritás önmagában nem használható a szárazszem-betegség diagnózisában. A kapott ozmolaritás érték csak a többi vizsgálómódszer eredményével együtt értékelendő. A tanulmányok eredményei közti ellentmondások tisztázására további tudományos vizsgálatokra van szükség. Irodalom 1. Amparo E Jin Y, Hamrah R et al. What is the value of incorporating tear osmolarity measurement in assessing patient response to therapy in dry eye disease? Am J Ophthalmol 2014:157: 69-77.e2. 2. Baudouin C, Aragona R Van Setten G, et al. Diagnosing the severity of dry eye: a clear and practical algorithm. Br J Ophthalmol 2014; 98: 1168-76. 3. Benellí U, Nardi M, Posarelli C, et al. Tear osmolarity measurement using the TearLabTM Osmolarity System in the assessment of dry eye treatment effectiveness. Cont Lens Anterior Eye 2010; 33: 61-67. 4. Benjamin WJ, Hill RM. Human tears: osmotic characteristics. Invest Ophthalmol Vis Sei 1983; 24: 1624-6. 5. Bron AJ, Abelson MB, Ousler G, et al. Methodologies to diagnose and monitor dry eye disease: Report of the diagnostic methodology subcommittee of the international Dry Eye Workshop (2007). Ocul Surf 2007; 5: 108-152. 6. Bron AJ, Evans VE, Smith JA. Grading of corneal and conjunctival staining in the context of other dry eye tests. Cornea 2003; 22: 640-650. 7. Bunya VY, Fuerst NM, Pistilli M, et al. Variability of Tear Osmolarity in Patients With Dry Eye. JAMA Ophthalmol 2015; 133: 662-7. 8. Eperjesi E Aujla M, Bartlett H. Reproducibility and repeatability of the OcuSense TearLab osmometer. Graefe's archive for clinical and experimental ophthalmology = Albrecht von Graefes Archiv fur klinische und experimentelle Ophthalmologie 2012; 250: 1201-5. 9. Fodor E, Kosina-Hagyo К, Bausz M, et al. Increased tear osmolarity in patients with severe cases of conjunctivochalasis. Curr Eye Res 2012; 37: 80-4. 10. Johnson ME. The association between symptoms of discomfort and signs in dry eye. Ocul Surf 2009; 7: 199-211. 79
