Szemészet, 2016 (153. évfolyam, 1-4. szám)
2016-12-01 / 4. szám
Mineratokortikoid-antagonista kezelés szérumkálium és a vesefunkciók időszakos ellenőrzése a kezelés előtt és alatt szükséges (3, 6). Az eplerenont elsődlegesen kiegészítő kezelésként alkalmazzák miokardiális infarktuson átesett, balkamra-diszfunkció és klinikai tünetekkel járó szívelégtelenségben szenvedő betegeken, illetve enyhe-közepes magas vérnyomás kezelésére (utóbbira sajnos nincs törzskönyvezve Magyarországon) (6). A mineralokortikoid-antagonisták használatának lehetőségét centrális serosus chorioretinopathiában korábban Zhao és munkatársai (36, 37) által közölt állatkísérletes eredmények, valamint Bousquet és munkatársai (3) által végzett sikeres esettanulmány alapján vetettük fel. Zhao és munkatársainak (36, 37) közleményében a patkánykísérletek során in vivo OCT-vel vizsgálták, hogy az intravitrealisan adott magas dózisú glükokortikoid 24 órán belül a choroidea megvastagodásához vezet. Ugyanezt a hatást figyelték meg az intravitreálisan adott aldoszteron injekció esetén is 836). A mineralokorticoid-receptorantagonista canrenoat alkalmazása esetén ezen hatás nem alakult ki, míg glükokortikoid-receptor-antagonista szer használatakor a choroidea megvastagodása nem védhető ki (36). Eredményeiket immunhisztokémiai és szövettani metszetek bemutatásával is alátámasztották. Ezáltal arra a következtetésre jutottak, hogy a choroidea megvastagodása mineralokortikoid-receptor által közvetített folyamat (36). Ugyanakkor azt is kimutatták, hogy a szemészeti kezelésekben alkalmazott alacsonyabb dózisú intravitrealis glükokortikoidok (dexamethazon vagy triamcinolonacetát) nem okoznak a choroideában vazodilatációt (36). Zhao és munkatársainak munkája azt bizonyítja, hogy a choroidea a mineralokortikoidok újonnan felfedezett célszerve (36, 37). A mineralokortikoid-receptorok aktiválódása feltételezetten a fokozott vagy rendellenes kötődésű glükokortikoidok által történik, azon hormonok által, amelyet a CSCR egyik fő rizikófaktorának tekintenek az irodalomban (5, 12, 35). Normál glükokortikoid-szint mellett a glükokortikoidok általi receptor lefoglaltságot a llfi>-hidroxiszteroid-dehidrogenáz II (HSD2) enzim meggátolja azáltal, hogy a glükokortikoidot gyengébb mineralokortikoid-receptor affinitású metabolitokra bontja (26, 31, 36). A choroideában a receptorok aktiválódása specifikus kalcium-függő káliumcsatornán (KCa2.3) keresztül történik, itt értágulatot és az erek hiperpermeabilitását okozza (3, 36, 37). Az extracelluláris térbe jutó folyadék pedig a fokozott hidrosztatikai nyomás következtében a subretinalis térbe kerül, kialakítva a CSCR szemfenéki képét (25). Az ideghártya ereiben hasonló káliumcsatorna nem található, ilyen mechanizmussal itt értágulat nem alakul ki (36, 37). Tanulmányunk során mi is azt tapasztaltuk, hogy az Inspra® (eplerenon) kezelés már rövid idő után is szignifikánsan csökkentette betegeinknél a subretinalis folyadék mennyiségét krónikus CSCR esetében. A subretinalis folyadékgyülem csökkenése egyúttal a centrális malária vastagságbeli csökkenésével is járt, valamint a látóélesség kismértékű statisztikailag szignifikáns javulását láttuk a kezelési és a követési idő végére. A betűszám kismértékű javulását azzal magyarázzuk, hogy a betegek egy részének már előrehaladott fotoreceptor károsodása volt, másik részének pedig még közel teljes volt a látóélessége. Mivel nem minden esetben volt ugyanolyan mértékű a látóélesség változás ezt többváltozós regressziós modellel megvizsgáltuk és azt találtuk, hogy annál kevésbé javul a látóélesség minél hosszabb a betegség fennállási ideje és annál nagyobb mértékben javul, minél magasabb volt a kezelés előtti subretinalis folyadékgyülem. Súlyos mellékhatást a kezelés alatt nem tapasztaltunk, de a kezelés elkezdése előtt és közben időszakosan belgyógyászati és laborvizsgálat elvégzése javasolt. Az eplerenon kezeléssel kapcsolatban több kérdés is felmerül (mennyi ideig és milyen dózisban kezeljünk, mindenkit érdemes-e, akut esetekben segít-e, hatással van-e a recidívára), amelyek vizsgálatára további tanulmányok elvégzése szükséges. Eredményeink alapján az orális eplerenon kezelés ígéretes új lehetőségnek mutatkozik a krónikus CSCR-ben szenvedő betegek kezelésében. A tanulmány erősségének tartjuk, hogy a vizsgált csoport demográfiai és anamnesztikus adatai azonosak a korábbi, a betegség természetes lefolyását vizsgáló nagy tanulmányokban leírtakkal (15, 17, 30), ugyanakkor a relatív kis mintaszám és a rövid követési idő korlátozhatja az eredmények megbízhatóságát. 1. Artunay 0, Yuzbasioglu E, Rasier R, Sengul A, Bahcecioglu H. Intravitreal bevaoizumab in treatment of idiopathic persistent central serous chorioretinopathy: a prospective, controlled clinical study. Curr Eye Res 2010; 35: 91-98, 2. Bae SH, Heo JW, Kim C, et al. A Randomized Pilot Study of Low- Fluence Photodynamic Therapy Versus Intravitreal Ranibizumab for Chronic Central Serous Chorioretinopathy. Am J Ophthalmol 2011; 152: 784-792. 3. Bousquet E, Beydoun T, Zhao M, Hassan L, Offret 0, Behar-Cohen E Mineralocorticoid receptor antagonism in the treatment of chronic central serous chorioretinopathy: a pilot study. Retina 2013; 33: 2096-2102.
