Szemészet, 2016 (153. évfolyam, 1-4. szám)

2016-09-01 / 3. szám

Cataract and dry eye A könnyben vagy a kötőhártyán ki­mutatható gyulladásos markerek (mátrix metalloproteáz-9, IL-6, TNFa, HLA-DR) inkább kutatási célból jelentősek egyelőre. A szemektől kissé eltávolodva férfi­aknál az orr és homlok bőrén, nők­nél az orcákon keressünk telean­­giectasiat és az acne rosacea egyéb jeleit. A beteg kezén lehetnek rheu­matoid arthritisre vagy osteo-arth­­ritisre utaló jelek, a kisízületeknél Heberden-csomók. Meibom-mirigy­­□ISZFUNKCIÓ Az összes száraz szem esetek 86%­­ában, illetve hiperevaporatív formá­ban majdnem mindig Meibom-mi­­rigy diszfunkció a vezető kórok (11), ezért a patognomikus jelek is­merete megkerülhetetlen, ameny­­nyiben még a katarakta műtét előtt szeretnénk rendezni a szemfelszíni problémát. A könnylipidek főleg a Meibom­­mirigyből, ennek a módosult fagy­­gyúmirigynek holokrin acinusaiból származnak. A külső nonpoláros és a belső poláros rész együttesen fele­lős a könny szabályos kiterüléséért és a szemfelszín-kiszáradás elleni védelméért. A meibum lipidössze­­tételét nemcsak az életkor, vagy a nemi hormonok, hanem a táplálko­zás (B6- és D-vitamin-bevitel) is be­folyásolja. A lipidréteg minden pis­logás alkalmával dinamikusan vál­tozik (összeesik-kiterül), folyadék­­kristályra emlékeztető állapotában citokeratin eredetű fehérjéket is tar­talmaz (4, 11). A Meibom-mirigy alulműködése retinol kezelésben ismert, azonban számos betegség velejárója lehet: elülső blepharitis, acne rosacea, seb­orrheas dermatitis, atópia, psoriasis. A mirigyjáratok vagy acinusok he­­gesedése is gyakran kóroki szerep­pel bír, mint például maródásban, trachomában, pemphigoidban, vagy allergiás- illetve atópiás keratocon­­junctivitisben. Ritkán szisztémás mérgezés (pl. 13-cisz retinolsav) vagy valamilyen szindróma (pl. Turner-szindróma) vezet diszfunkci­óhoz. Nem utolsósorban, egyre tá­­gabb ismereteink vannak arról, hogy a szemfelszínen élő mikrobák lipáz és eszteráz enzimjei, illetve a belőlük felszabaduló zsírsavak a Meibom-mirigyek által termelt li­­pidek összetételét befolyásolják. Morfológiai jelek Meibom-mirigy diszfunkcióban Enyhe diszfunkcióban a mirigyj ára­tok nyílásai a mucocutan junkció előtt maradnak, míg hegesedő for­mában hátrahelyeződnek, az inter­­marginális terület teleangiectasias. Az excretum sűrűsödése, az orifi­­ciumok elzáródása (lipidsapkák), il­letve működésbeli kiesése (dropout) jellemzi a progressziót (2-3. ábra). Egyszerű módszer a súlyosság meg­ítélésére a mérsékelt erejű ex­presszióra ürülő szekrétum vizsgála­ta (1. táblázat). Egészségeseknél a meibum tiszta, folyós, és stabil könnyfilmet eredményez. Sűrűbb, sárgás színű szekrétum már disz­­funkcióra utal. A fogpasztaszerű, alig vagy nem expresszálható mei­bum pedig általában már szemfel­­szín-gyulladással (pl. keratopathia superficialis punctata) kísért Mei­bom-mirigy diszfunkcióban fordul elő. Ez utóbbi esetben a könnyfilm­­felszakadási idő akár 2-3 másodperc­re zuhan, a kötőhártya és a cornea festődik, a könnyben levő lipidek szaponifikálódhatnak a mikrobiális egyensúly megbomlása következté­ben (habos könnyfilm), a beteg pe­dig panaszos a nap nagy részében. Amennyiben tünetek és szemhéj-, illetve könnyeltérések nélkül tapasz­talható meibum-eltérés (nem nyil­vánvaló Meibom-mirigy diszfunk­ció), a katarakta műtét után számí­tani lehet az evaporatív száraz szem megjelenésére (3, 28). A SZEMFELSZÍN­­BETEGSÉGEK HATÁSA A KATARAKTA MŰTÉT ELŐTT ÁLLÓ BETEGEK PREOPERATÍV ELŐKÉSZÍTÉSÉRE Nem csak jogi, de orvosetikai szem­pontból is fontos, hogy a beteget megfelelően tájékoztassuk szemfel­­szín-betegség meglétéről. A száraz­­szem-betegség meglehetősen alul­diagnosztizált (51), akár súlyos ob­jektív jelek mellett is panaszmen­tes lehet a beteg, illetve az észlelt tüneteket egyszerűen az előrehala­dott kor számlájára írja. A nem ke­zelt szemfelszín-betegség a katarak­ta műtét után szinte biztosan rom­lik (13, 46, 47, 53), kellemetlen helyzetet teremtve ezzel mind a be­tegnek, mind az operatőrnek. A műtét után dominánssá váló szá­­razszem-panaszokat a beteg való­színűleg a katarakta műtét követ­kezményének fogja tulajdonítani. A refraktív műtéttechnika döbbe­netes eredményei, az asphericus, toricus, multifokális műlencsék minőségi látásjavulást ígérnek. Ugyanakkor ezek a fejlett techni­kák drámai módon veszítenek hatá­sukból, ha a száraz szem okozta magasabb rendű aberrációk, a meg­változott keratometriás vagy topo­­gráfiás értékek már preoperatívan megjelennek, nem beszélve a poszt­operatív időszakot jellemző elhúzó­dó gyógyulásról és fluktuáló látás­­élességről (21). A műtét előtt, mindenképpen gya­nújel a kontaktlencse-intolerancia és a cornea topográfián felbukkanó abnormalitások, illetve fokozott kockázattal kell számolni többfó­­kuszú műlencse-beültetésnél. Li és munkatársai szürkehályog­­műtét után még 3 hónappal is mintegy 20%-os kehelysejtszám­­csökkenést találtak mind a szemhéj által takart, illetve nem takart (ex­ponált) szemfelszín impressziós ci­tológiai vizsgálatakor (33). A ke­helysejtek által termelt mucin a hidrofób corneafelszínt hidrofillé alakítja, ezáltal tapad a könnyfilm a szaruhártyához. Amennyiben ez a tapadás nem jön létre, evaporatív jellegű száraz szem alakul ki. A száraz szemű betegeknél gyak­rabban fordulnak elő posztoperatív bakteriális fertőzések (főleg Staphy­lococcus, Streptococcus törzsekkel), mivel a sérült könnyfilm, mint im­munológiai barrier nem tudja betöl­teni funkcióját. A csökkent lizo-102

Next

/
Thumbnails
Contents