Szemészet, 2015 (152. évfolyam, 1-4. szám)
2015-06-01 / 2. szám
Fotorefraktív keratectomia után végzett multifokális műlencse-beültetés kihívásai betegválasztássai az eredményeket optimalizálhatjuk, pácienseink elégedettek lesznek. Betegek és módszer Beteg 2013 októberében egy 54 éves - foglalkozását tekintve orvos - nőbeteg kereste fel a klinikánkat azzal a panasszal, hogy mind közeli, mind távoli látásélessége csökkent. Korábban mindkét szemén, először 1995- ben majd 1998-ban, fotorefraktív keratectomia történt. A műtétek előtti fénytörési hibája jobb szemén -6,5 D Sph, bal szemén -6,0 D Sph volt. A beteg elmondása szerint a második műtétet követően tökéletesen látott minden távolságra. 2013 októberében a páciens manifeszt refrakciója, a centrális maghomály kialakulása miatt, jobb szemén -1,25 D Sph -0,75 D Cyl 0°, bal szemén -1,0 D Sph -0,75 D Cyl 180° volt, távoli legjobb korrigált látóélessége mindkét szemén 0,6 volt, közeire pedig +2,0 D Sph addíció vált szükségessé. A szaruhártya vastagsága alapján excimer lézeres műtét ismétlése is felmerülhetett volna. A törőerő térkép tanulmányozása során a cornea struktúráját egyenletesnek találtuk. A centrális maghomály és presbyopiás panaszok miatt, valamint a páciens kifejezett kérése alapján multifokális műlencse beültetése mellett döntöttünk. Preoperatív vizsgálatok Scheimpflug-kamera (Pentacam HR, OCULUS Optikgeräte GmbH, Wetzlar, Németország) segítségével meghatároztuk a szaruhártya elülső és hátulsó görbületéből a cornea tényleges törőerejét és az ebből származtatott Holladay EKR (equivalent keratometry reading) értéket egy beépített szoftver segítségével. Az elülső csarnok mélységét és a tengelyhosszt Lenstar LS 900 (Haag Streit AG, Könitz, Svájc) optikai biométerrel vizsgáltuk. A multifokális műlencse különböző távolságokra kialakított optikai zónái, 1 . ábra: A Scheimpflug-kamerával készített felvételekből származtatott cornea topográfíás képeken jól látható a korábbi excimer lézeres műtétek pupillához jól centrált kezelési zónája, amely a megfelelő eredmény elérése érdekében egybe kell, hogy essen a multifokális műlencse optikájának centrumával 12 8 4 о 4 8 12 csak átlagos méretű és jól táguló pupilla mellett tudnak érvényesülni a kezelési zónában, ezért az optikai biométer segítségével mezopikus körülmények között meghatároztuk a beteg pupillaátmérőjét (o.dex.: 4,98 mm, o.sin: 5,17 mm), Torney TMS-4 (Tomey Corp., Nagoya, Japán) cornea topográf segítségével pedig pontosan felmértük a korábbi kezelési zóna átmérőjét (1. ábra). Nagyon fontos a lencse kiválasztásához, különösen prémium multifokális lencsék esetén, hogy a megfelelő képlettel történjen a lencsetervezés, esetünkben a műlencsetervezéshez Haigis-képletet használtunk és 0,25 D sebészileg indukált astigmiával számoltunk. Az optikai biométer által számított cornealis astigmia alapján ki tudtuk jelölni a javasolt optimális sebpozíciót is. A tervezést követően a beteget részletesen tájékoztattuk a műtét várható eredményeiről, a káprázásos panaszok lehetőségéről, a korábbi lézerkezelésből adódó, esetlegesen nem várt refrakciós hibákról, a multifokális műlencse előnyeiről és hátrányairól. A páciens kifejezett kérésére a lencsecserét elvégeztük. A kezeléshez FineVision (PhysIOL s.a., Liege, Belgium) háromfókuszú, diffraktív, aszférikus hátsó csarnoki műlencsét választottunk. A FineVision háromfókuszú, diffraktív, hidrofil, akrilát alapanyagú műlencse +3,5 D addícióval biztosítja a közeli és +1,75 D addícióval az intermedier látóélességet (3) (2. ábra). Műtétek A beteg keratometriás értékei, elülső csarnok paraméterei és manifeszt refrakciójára alapján a szemlencse eltávolítását követően a jobb szembe +19,5 D-s ( + 3,5 D Sph), bal szembe pedig +19,0 D-s ( + 3,5 D Sph) műlencsét ültettünk be két hónap különbséggel 2013 decemberében és 2014 februárjá-2, ábra: A posztopenatív réslámpás felvételen jól látszik a műlencse centrális elhelyezkedése és az egymást követő optikai zónák 1 81
