Szemészet, 2015 (152. évfolyam, 1-4. szám)

2015-03-01 / 1. szám

A keratoconus diagnosztikája és kezelése 2. ábra: Keratoconus réslámpás képe 1 bulbus megnyomására eltűnnek (3. ábra). A „Collaborative Longitu­dinal Evaluation of Keratoconus” vizsgálat eredménye alapján a felfe­dezéskor mért szaruhártya-görbü­­let; a kontaktlencse-viselés, a cor­nea festődése, illetve a fiatalabb kor tekinthető prediktív tényezőnek hegesedés kialakulására (2). A Flei­­scher-gyűrűt a conus alapja körül hemosiderin-depozíció alakítja ki, ezt legjobban kobalt kék szűrő alatt lehet megfigyelni. Előrehaladott ke­­ratoconusban a beteg lefelé tekinté­sekor az alsó szemhéj V-alakú tor­zulása látható a kifejezetten előre­­boltosuló conicus cornea miatt (Munson-jel). Pupillalámpával a limbus temporalis részére világítva előrehaladott betegségben a csúcsi rész a fényt a nasalis limbusnál az iris síkjában gyűjti össze (Rizzuti­­jel). Az akut hydrops egy specifikus megjelenése a keratoconusnak, amelyet a Descemet-membrán hir­telen repedése okoz. A cornea vastagságának meghatáro­zására számos technika áll rendel­kezésre, mint az ultrahangos és op­tikai pachymetria, elülső szegmen­tum optikai koherencia-tomográfia (OCT), pásztázó-réstopográfia, parciális koherencia-interferomet­­ria (PCI), konfokális mikroszkópia, Scheimpflug-képalkotás, és a ma­gas-frekvenciájú ultrahang-biomik­­roszkópia. Ezen diagnosztikai eljá­rások közül a szemészeti gyakorlat­ban korábban hagyományosan az ultrahangos pachymetria, mint re­ferenciamódszer terjedt el (16). Az utóbbi években a később részlete­zendő non-kontakt technikák tér­hódítása figyelhető meg. A hagyományos keratométerek a szaruhártya görbületi sugarát mé­rik a 2 fő meridiánban, a szaruhár­tya középső 3 mm-es területében, amely a cornealis felszín 6%-ának felel meg (4). Keratoconusban mind a manuális, mind az automata kera­tométerek nagyobb görbületi sugár­értékeket, nagyfokú astigmatiz­­must mutatnak, illetve a vetített objektumok torzulása látható a szaruhártyán. A videokeratoszkópok koncentri­kus Placido-gyűrűket vetítenek a szemfelszínre, s a könnyfilmen a gyűrűk alakjából és torzulásából következtetnek a szaruhártya gör­bületére és alakjára, ez alapján pe­dig színkódolt térképeket állítanak elő. Ezen készülékek már az elülső corneafelszín több mint 60%-át ké­pesek feltérképezni, a hátsó felszín­ről azonban továbbra sem képesek adatot szolgáltatni. Általánosság­ban a topográfia keratoconusban fe­lül a cornea elülső felszínének lapo­sabbá, alul meredekebbé válását mutatja. A napjainkban alkalma­zott számítógéppel összekötött videokeratoszkópok szoftvere szá­mos topografikus indexet képes ki­számítani. Rabinowitz négy kvanti­tatív index mérését javasolja kera­toconus szűrésre (19): a centrális szaruhártya törőerő >47,2D; infe­rior-superior dioptria aszimmetria (I-S értéke) >1,2; szimulált kera­­tometriás astigmia >1,5D és a tor­zult radiális tengely („skew of radial з ; axis”, SRAX) >21 fok. Ezek az in­dexek a keratoconusos corneák nor­málistól való elkülönítésében ját­szanak szerepet és akkor a leghaté­konyabbak, ha az astigmia nagyobb, mint 1,5 D. Maeda és munkatársai egy összetett elemző rendszert hoz­tak létre 8 topografikus index kiszá­mításával (15). A technika fejlődé­sével folyamatosan finomodott a keratoconus diagnosztika és egyre újabb algoritmusok láttak napvilá­got. A Smokk és Klyce által kifejlesz­tett úgynevezett neurális hálózat (neural network) elemzés (22), va­lamint a Rabinowitz és Rasheed által leírt KISA% index mind a keratoco­nus gyanús esetek azonosítását, mind a betegség súlyossági besoro­lását elősegítik (20). A „Klyce Cor­nea Statisztika” alkalmazást kifeje­zetten a Tomey (Erlangen, Német­ország) számára fejlesztették ki (4. ábra). Ez az elemzés magában fog­lalja a következő indexeket: • a szimulált keratometriás érték (Simulated Keratometry, SimK), • a felszíni aszimmetria index (Sur­face Asymmetry Index, SAI), • a szabálytalan astigmatizmus in­dex (Irregular Astigmatism Index, IÁI), • a felszíni szabályossági index (Surface Regularity Index, SRI), • az átlagos cornealis törőerő a pu­pilla területében (Average Corneal Power, ACP), • valamint a cornea excentricitási index (Corneal Eccentricity In­dex, CEI). Ezen felül kombinált topografikus indexeket is alkottak, amelyek a di­agnózist közvetlen módon segítik. Ezek a következők: • KPI (Keratoconus Prediction In­dex) kombinálja a SAI és hét egyéb index értékét, keratoconus valószínűsíthető, ha KPI >0,23 (15). Szenzitivitása 68%, spe­­cificitása 99%. • KCI (Keratoconus Index) a KPI és négy másik index felhasználásá­val számítható ki a Klyce/Maeda módszer szerint. A keratoconus­­hoz hasonló mintázatot keresi és rangsorolja, értéke 0% alatt jel­lemző keratoconusra (15).

Next

/
Thumbnails
Contents