Szemészet, 2015 (152. évfolyam, 1-4. szám)

2015-03-01 / 1. szám

□CT és ultrahang szerepe nanophthalmusban és microphthalmusban

nosztikus eszköz az optikai koherencia tomográfia (OCT). Microphthalmus vizsgálatára OCT-t felhasználó közlemény először 2004-ben jelent meg. A szerzők kétoldali papillomacularis redőket mutattak be a vizsgálómódszer segítségével (16).

A képek készítése során több technikai nehézségbe ütközhetünk ennek a betegcsoportnak vizsgálatai során. Előfordulhat, hogy a betegek kevésbé képesek, vagy képtelenek fixádéra a macula állapota miatt és ez kooperációs nehézségekhez vezethet. A rövid szemgolyó miatt fókuszálási problémák adódhatnak a felvételek készítése során, előfordulhat, hogy a készülék automatafókuszáló rendszere nem képes a megfelelő beállításokra. Amennyiben a hypermetropia nagysága ismert, ez a probléma gyakran manuális beállításokkal áthidalható és kiváló minőségű felvételek készíthetőek. Az elülső szegmentum lehetséges eltérései miatt a felvételek készítése során képminőségben problémák is felléphetnek.

Szemfenéki eltérések Hátsó szegmens OCT-vizsgálattal bizonyítható, hogy az az elképzelés, amely szerint nanophthalmusban a szemgolyó méretei kicsik, de nincs strukturális elváltozás, ma már nem állja meg a helyét, illetve finomításra szorul. Az valóban igaz, hogy makrostrukturális elváltozások (pl. írisz, chorioidea coloboma stb.) nincsenek. Microphthalmus és nanophthalmus esetén változatos szemfenéki

eltérések alakulhatnak ki. A leggyakrabban megfigyelhető hátsó pólus eltérések a retinalis ciszták, macularedők, az uvealis effusio és a papillán megfigyelhető kitöltött értölcsér (17-22).

A retinaredők kialakulásához feltételezhetően a sclera, a choroidea és a retinalis pigment epithelium hátráltatott fejlődése vezet. A retina fejlődése normális, a szemgolyó külsőbb rétegeihez képest a neuroretinalis rétegek relatív redundanciája miatt azonban redőkbe rendeződik (20-24). A redőknek három alaptípusát különböztetjük meg:

1. egy nagy, erősen deformáló, sarló alakú (falciformis) redő,

2. több, vékony papillából induló redő (retinalis striák) és

3. a papillomacularis vonalban megjelenő tölcsér alakú retinaeleváció (21, 25).

A retinaredők mindegyik típusára jellemző az elsősorban horizontális elhelyezkedés (24). A retinaredókön kívül chorioretinalis redők is előfordulhatnak (19).

Kóros glükóz-aminiglikánok lerakódása és a nagyobb mennyiségű fibronektin jelenléte miatt a microphthalmusban a sclera megvastagodik. A vastag sclera a suprachoroidealis elvezetést akadályozza és uvealis pangást okoz (22). Ez utóbbit uvealis effusionak hívjuk. Microphthalmusban egyéb tipikus maculopathiákat is megfigyelhetünk. Előfordulhat a macula vastagodása vagy hypoplasiája (19, 26). Hiányozhat az avaszkuláris zóna, de akár a teljes macula is (19). Megfigyelhető maculalyuk, foveoschisis vagy retinalis pigment epithel disztrófia (19).

A hátsó póluson pseudopapilloedema, fundus albipunctatus lehetséges, a távoli periférián avaszkuláris területek fordulhatnak elő (19).

A pigment epithelium-leválások (PED), retinalis pigment epithelium redők ritkább, atípusos eltérések lehetnek (27).

Természetesen a felsorolt eltérések mellett gyakran előfordulhat, hogy a hátsó póluson nem látunk kóros eltérést és a macula szerkezete normális.

Következtetések

Az ultrahang В-scan, az ultrahangbiomikroszkópia és az optikai koherencia tomográfia egymást jól kiegészítő képalkotó módszerek, segítségükkel a szemgolyó morfológiájáról teljes képet kaphatunk. Nanophthalmus és microphthalmus eseteiben ezek a vizsgáló eljárások különösen olyan helyzetekben hasznosak, amikor a réslámpásvizsgálat nem ad kellő mennyiségű információt.

Amennyiben lencseműtétre kerül sor, az ismertetett képalkotó vizsgálómódszerek a tervezett műtét előtt és a posztoperatív szakban is segítenek a prognózis megítélésében és az esetleges fenyegető szövődmények kockázatának felmérésében. Ezen eljárások hasznosak lehetnek újabb műtétek tervezésében, amennyiben a posztoperatív periódusban konzervatív módszerekkel nem uralható szövődmények észlelhetők.

Irodalom

■

7

1. Sundin OH, Dharmaraj S, Bhutto IA, et al. Developmental basis of nanophthalmos: MFRP Is required for both prenatal ocular growth and postnatal emmetropization. Ophthalmic genetics 2008; 29: 1-9.

2. Weiss AH, Kousseff BG, Ross EA, Longbottom J. Simple microphthalmos. Archives of ophthalmology 1989; 107: 1625-1630.

3. Weiss AH, Kousseff BG, Ross EA, Longbottom J. Complex microphthalmos. Archives of ophthalmology 1989; 107: 1619-1624.

4. Duke-Elder S. Normal and Abnormal Developments. Congenital Deformities. System of Ophthalmology. St. Louis: Mosby; 1964. p. 488-495.

5. Byrne SR Green RL. Ultrasound of the Eye and Orbit. 2nd ed. St.

Louis: Mosby; 2002.

6. Ishikawa H, Liebmann JM, Ritch R. Quantitative assessment of the anterior segment using ultrasound biomicroscopy. Current opinion in ophthalmology 2000; 11: 133-139.

7. Huang D, Swanson EA, Lin CR et al. Optical coherence tomography. Science 1991; 254: 1178-1181.

8. Puliafito CA, Нее MR, Lin CR et al. Imaging of macular diseases with optical coherence tomography. Ophthalmology 1995; 102: 217-229.

9. Shahidi M, Wang Z, Zelkha R. Quantitative thickness measurement of retinal layers imaged by optical coherence tomography. American