Szemészet, 2015 (152. évfolyam, 1-4. szám)
2015-06-01 / 2. szám
Intraocular penetration of caterpillar hair reakciót, valamint szemészeti betegségeket. Az esetünk arra hívja fel a figyelmet, hogy a hernyószőr képes intraocularis penetrációra, és ilyen anamnézis után ismételt vizsgálatok szükségesek ennek követéséhez. Esetünkben szerencsére csak az elülső csarnokig „jutott” a hernyószőr. Esetismertetés Egy 9 éves leány ügyeletben jelentkezett, mert társa hernyót dobott a szemébe. Nem sokkal ezután szeme fájdalmassá vált. Teljes visus mellett réslámpás vizsgálattal a szemhéj és a conjunctiva hyperaemiáját találtuk a kötőhártyába fúródott néhány apró idegen testtel, amelyek eltávolításra kerültek, és antibiotikus cseppel láttuk el a beteget. A 3 nappal későbbi kontroll során a gyulladás mérséklődött, de egy apró idegen testet találtunk a cornea stromájában. Obszerváció mellett döntöttünk. A sérüléstől számított 9■ napon esedékes ellenőrzés során két idegen testet találtunk. Az egyik cornealis elhelyezkedésű volt, de a korábbihoz képest más lokalizációban, mélyen a stromába fúródva. A másik a csarnok alján az irisbe ékelődött. Mindkettő barna színű és hosszúkás alakú volt (1. ábra). Ezek az előző vizsgálat során nem voltak ott. Az elülső szegmentumról OCT-vizsgálatot is végeztünk, de ezzel a módszerrel nem sikerült az idegen testekről felvételt készíteni. Mélyebb részek tüzetes átvizsgálásakor nem találtunk több sörtét. Ekkor döntöttünk úgy, hogy az idegen testeket műtéti úton, altatásban távolítjuk el. Cornealis behatolásból Z3C-s tű segítségével szívóhatást alkalmazva sikerült az egyik idegen testet kiemelni a csarnokból, valamint a másikat szintén tűvel a szaruhártya stromájából eltávolítani, újabbat nem találtunk. Csarnoköblítést végeztünk, subconjunctivalis szteroidot, antibiotikus kenőcsöt adtunk az operáció végén. Műtét után helyi antibiotikus és szteroidkezelést kapott a beteg. A műtéttel eltávolított idegen test mikroszkópos fényképe a 2. ábrán látható. A látott idegen test nagyon hasonlít az irodalomban fellelhető, hernyószőrt ábrázoló képekhez, bár tipizálás ennek alapján nem volt lehetséges. Szövődmény, gyulladás nem lépett fel, újabb intraocularis idegen testet nem találtunk a kontrollok során sem. M egbeszélés Az ophtalmia nodosa már több mint 100 éve leírt elváltozás. Olyan 1 . ábra: A csarnok alján az irisen látható barna idegen test 2. ábra: Az eltávolított idegen test mikroszkópos képe 20x-os nagyításban noduláris gyulladás, amelyet a szembe került növényi vagy állati (főleg rovarból származó) részek okoznak. Először Schön írt róla 1861-ben, Wagenmann (1890) pszeudotuberkulózisnak nevezte. A fenti elnevezés Saemisch-től (1904) származik (4, 17). A sörték a szem szövetein áthaladva képesek a bulbus belsejébe hatolni. A vizsgálatok azt mutatták, hogy ennek toxikus és mechanikus okai vannak (1, 69). Egyes hernyósörték üregében thymetopoien nevű méreg lehet, amely a toxicitásért felelős. Rendelkezik eszteráz, proteáz és foszfolipáz aktivitással is. Az élettelen sörték is képesek a sajátos szerkezetükből adódóan helyváltoztatásra. Ezek a szőrök kemények, vékonyak, és rajtuk apró, nyílszerű tüskék vannak, amelyek miatt csak előrehaladásra alkalmasak. Ascher elmélete szerint a szemben ezen szerkezetből kifolyólag, a szem szöveteinek fiziológiai mozgásai - pislogás, légzés, pulzus, íriszmozgás - miatt történik a penetráció. Kutatások alapján a kialakuló noduláris gyulladás okozta szöveti fellazulás is elősegíti a folyamatot (1). Szövettanilag először akut, majd granulomatosus gyulladás képe zajlik. Elektronmikroszkópos vizsgálatok azt mutatták, hogy sima felületű sörték is képesek mélyre hatolni (16). Idővel a szem egyre mélyebb rétegeibe jutnak. Kezdetben lehetnek a conjunctivába fúródva, majd megjelenhetnek a cornea rétegei között is. így létrejöhet allergiás conjunctivitis, és marginális nummuláris keratitis.
