Szemészet, 2014 (151. évfolyam, 1-4. szám)

2014-03-01 / 1. szám

1ÜÜ éve született Kahán Ágost (1914-2004]

fel egy új műszernek a tömegadaptométernek a gondolata és Szegeden készült el a műszer első változata. A műszerhez szükséges logaritmusos léptékű additív neutrális fényszűrőket és a kirekesztő színszűrőket Kahán maga készítette, illetve öntötte. Az új műszerből 4 példány készült el és 1953-ban először magyarul, majd 1954-ben németül is leírta az új vizsgálómódszert. Ezért a munkájáért kapta kandidátusi fokozatát.

Radnót 1950 decemberében visszament Budapestre, mert a Budapesti Egyetem kara meghívta az I. számú Szemészeti Klinikára igazgatónak. A szegedi Szemklinika megbízott vezetője Kukán Ferenc lett, akit a következő év tavaszán neveztek ki véglegesen tanszékvezető egyetemi tanárnak. Kahán, Kukán professzor kérésére 1951 őszéig Szegeden maradt, hogy kiképezzen számára egy diagnosztikában jól képzett adjunktust, és ebben az időben dolgozott ki új laboratóriumi módszert a tbc-s eredetűnek vélt uveitisek differenciáldiagnosztikájára, majd követte Radnótot Budapestre. 1954 tavaszán Radnóttal személyes konfliktusba keveredett és felmondott. Az Egészségügyi Minisztérium illetékese Debrecenbe akarta küldeni, de Kahán mindenképpen Szegedre szeretett volna jönni. így írt erről: „Mikor Radnótnaк felmondtam, a reggeli gyorssal Szegedre utaztam Kukánhoz. Barátilag fogadott, de a professzori szobában nem tudott semmit ígérni, és azt mondta: délután 3-kor keress fel a dékáni hivatalban, remélem, akkor többet tudok mondani. Délután 3-kor kedvenc italával, konyakos feketekávéval várt és közölte: a minisztériummal beszélt, azonnal átvesz adjunktusként.” Még ennek az évnek a végén docenssé nevezte ki.

Kahán szinte rajongásig szerette és tisztelte Kukánt. Azt írta róla: „egyéniségét a bölcs megfontoltsággal, józan észre támaszkodással, az emberi értékek minden fölé helyezésével párosult kompromisszumképesség és jó értelemben vett ravaszság jellemezte.”

Kahán első szegedi éveiben fiziológiai optikával, tömegadaptométeres vizsgálatokkal, fúziós frekvencia vizsgálatával (ő vezeti be hazánkban ezt a ma is használt vizsgálómódszert) és a C-vitamin üvegtestre gyakorolt hatásával foglalkozott. Tőle tudjuk, hogy C-vitamin kutatásaiban legközelebbi munkatársa a klinika fiatal orvosa, AI pár János volt.

Az 1950-es évek közepén Magyarországon kitört conjunctivitis járvány idején Béládl Ilonával igazolták Szegeden, hogy a járvány oka a 8-as típusú adenovirus. Mindig emlegette, hogy a vírustörzs kitenyésztése, szerológiájának tisztázása úgy történt meg, hogy Budapesten még nem is sejtették, hogy mi az oka az országos járványnak. A 8- as típus okozta keratoconjunctivitis igen súlyos formája Kukán profeszszort is megbetegítette és subepithelialis cornea beszűrődései fél évre a látásélességét is megrontották. Kahán intenzíven foglalkozott az 50-es években a trachoma minden aspektusával. A klinikának külön fertőző osztálya volt, amelyet a dolgozók „trachoma-osztálynak” hívtak. Az osztály felállítása akkor vált időszerűvé, amikor kiderült, hogy a görög polgárháború végén Magyarországra menekült gyerekek között igen gyakori ez a fertőzés. Csongrád megyében kisebb járvány tört ki, amikor a szentesi diákkollégiumban - ahová sok görög gyermek került - elromlott a sok csapos mosdó és az összes gyerek (magyar és görög) egy közös vályúban mosakodott. Kahán 1955-ben a Szemészetben írt összefoglaló közleményt trachomáról, majd társszerzőkkel 1957-ben az American Journal of Ophthalmology-ban jelent meg írása a trachomás könny vizsgálatáról. Az 1960-tól kezdett Szegeden is elektrofiziológiával foglalkozni és egy Karpe-féle ERG-készülékkel végezte vizsgálatait. Volt funduskamerája fényképezőgéppel. Az első magyarországi thalassaemia esetet szemfenéki kép alapján ő ismerte fel és elektrofiziológiai dokumentációkkal a British Journal Ophthalmology-ban közölte 1963-ban,

majd 5 év múlva az ugyancsak ritka bilirubin retinopathiáról cikkezett az angol folyóiratban.

Foglalkozott a Vogt-Koyanagi-Harada-szindrómával, munkájára Duke-Elder a System of Ophthalmology uvea kötetében hivatkozott. Értékes közlése jelent meg az Eales-betegségről is 1965-ben.

Az 1962-ben először, majd 1967- ben újra kiadott Boros-Kettesy- Kukán: Szemészet c. könyvben Kahán írta a retina és az üvegtest betegségeiről szóló fejezetet.

Igen sokirányú retinakutatást végzett biokémiai, immunológiai, elektrofiziológiai megalapozottsággal. Az 1960-as szemész nagygyűlés fő referátumát Kahán tartotta „A szem biokémiájának gyakorlati vonatkozásai” címmel. A következő évben a Szemészet folyóirat számára írt 21 oldalas cikkben foglalta össze a szem különböző struktúráira vonatkozó legújabb biokémiai ismereteket.

1965-ben British Council-ösztöndíjjal Angliában 36 szemintézetet látogatott meg. 1966-ban elnyerte a Lister Fellowship-et és ismét kiengedték Angliába (az akkori viszonyokra jellemzően, kezdeti költségeinek fedezésére 5 fontot kapott a magyar államtól, ugyanakkor az ösztöndíj első részletét csak az első ledolgozott hónap után kapta meg). Kinti kutatásának fő témája az öröklődő retina dystrophia lipidrendellenességének tanulmányozása volt. Graymore C. N: „Biochemistry of the Eye” című, 1970-ben megjelent könyvében hivatkozik ezekre a vizsgálati eredményekre. Foglalkozott továbbá a szerotonin szerepével a ROP keletkezésében. Műtéti tevékenységében a retinaleválás elleni műtétek domináltak, sokat operált és az 1960-1970-es évek technikai lehetőségeit figyelembe véve az általa preferált technikákkal igen jó eredménnyel. Amikor 1969-ben Kukán nyugalomba vonult, Kahán Ágost lett a Szegedi Orvostudományi Egyetem szemklinikájának tanszékvezető egyetemi tanára, bár ezt Radnót próbálta megakadályozni, sikertelenül.