Szemészet, 2013 (150. évfolyam, 1-4. szám)

2013-06-01 / 2. szám

Lúgsérülés szövődményeinek kezelése fototerápiás keratectomiával

ték figyelembe. Az I. fokozatú sérülésekre a szaruhártya eróziója jellemző, azonban a limbális területek és a kötőhártya iszkémiája hiányzik. A II. fokozatban szaruhártya eróziója mellett legfeljebb 3 órányi limbális iszkémia, illetve a szomszédos conjuctiva területének legfeljebb 30%-át érintő iszkémiás károsodás jellemző. Ez esetekben konzervatív kezeléssel 1-3 nappal a sérülést követően a sérült szövetek maradandó károsodás nélkül regenerálódnak. A III. stádiumban 3-6 órányi limbus érintettség és a kötőhártya területének 30% és 50% közötti iszkémiája jellemző, a későbbiekben pedig recidiváló erózió, pseudopterygium, szaruhártya ereződés, fekélyképződés kialakulására számíthatunk.

A IV stádiumra 6-9 órányi limbusiszkémia, illetve 50% és 75% közötti kötőhártya-érintettség jellemző. Az V stádiumban 9 óránál nagyobb kiterjedésű limbális érintettség és a kötőhártya területének legalább 75%-át érintő iszkémia jellemző. A legsúlyosabb VI. stádiumban teljes, azaz 12 órányi limbusiszkémia, illetve teljes, azaz 100%-os conjuctiva érintettség figyelhető meg (5). A limbus menti kötőhártya elfehéredése a keringés megszűnését jelzi, amely a limbális őssejtek pusztulását okozza. A szaruhártya-epithelium nem tud regenerálódni. Legsúlyosabb állapot a „főtt halszem” szindróma, amely a VI. stádiumnak felel meg. Ennek előidézője a conjunctivális erek nekrózisa, amelynek következtében a cornea szürkésfehér színű, átlátszatlan és hámhiányos lesz. A sérülést követően a sérült szemen szürke hályog és másodlagos glaukóma is kialakulhat (12).

A lúgsérültek megfelelő kezelése,

főleg a súlyosabb esetekben nem egyszerű (6). Akut ellátásban legfontosabb a bőséges kimosás, illetve Desmarres kanállal való szemhéjkifordítást követően az esetleges lúgmaradványok gondos eltávolítása (11). A kimosást folyamatos lakmuszpapíros kontroll mellett a könnyfilm pH-jának neutralizációjáig (pH=7,4) kell folytatni (2). A későbbiekben a legfontosabb a megfelelő hámosodás elősegítése.

A hangsúly a kezelés legelején a gyulladásos reakciók mérséklésén és a bakteriális felülfertőzódések megakadályozásán van. Emiatt a hámhiány ellenére szteroid (leukocyta-infiltrációt és a szaruhártyát tovább károsító kollagenáz enzimet gátolja) és antibiotikum-szemcseppekkel kezdjük a kezelést. Esetenként elrendelhetünk nem szteroid gyulladásgátló (pl. diclofenac) és C-vitamin lokális alkalmazását is. Azonban hosszabb távú használat esetén itt is ugyanúgy, mint a szteroidcseppek alkalmazásánál, fennáll sebgyógyulási zavar kialakulásának lehetősége. II. és III. fokozatú sérülésben már a sürgősségi ellátás során adhatunk subconjuctiválisan saját vért, majd később autológ szérumot (13). Kialakuló ismétlődő eróziós panaszok esetén a terápiás kontaktlencse mellett nagy segítséget nyújthat az excimer lézerrel végzett fototerápiás keratectomia (PTK). A sérüléses etiológiájú, másodlagosan kialakuló recidiváló erózió szindróma patogenezise a trauma következtében parakeratotikussá váló, megvastagodó hámon alapszik, amelyek miatt az egészséges hámsejtek nem tudnak a széli részekről az erózió területére vándorolni, ott megtapadni. A PTK-kezelés

segítségével elpárologtatható a sérült réteg, ezt követően a hámréteg tartósan meg tud tapadni (4, 8, 9, 10, 12). IV, V és VI. stádiumú sérülésekben segítségünkre lehet a Tenon-plasztika (elhalt kötőhártya pótlására), az amnion membrán transzplantáció (7) (szaruhártya-fedésén keresztül védelem a proteolitikus enzimekkel szemben) és a perforáló keratoplasztika (PKP) (13).

Két beteg két szemén lúgsérülés után recidiváló szaruhártya-erózió miatt fototerápiás keratectomiás kezelést végeztünk. A betegek a műtéti kezelést megelőzően hosszú ideig, folyamatos széles spektrumú lokális antibiotikum-kezelésben részesültek, ami bakteriális infekció hiányában nemcsak szükségtelen volt, hanem a sebgyógyulást is gátolta. A műtét után 1 héttel az operált szaruhártyák behámosodtak, nem festődtek. A betegek panaszai jelentősen enyhültek, látóélességük javult. Másfél hónapos és féléves kontrollvizsgálaton a szaruhártyák nem festődtek, az erózió kiújulására utaló jelet nem láttunk.

Az irodalomban szintén beszámoltak olyan lúgsérültekről, akiknek recidiváló erózióját PTK-val sikeresen kezelték (1, 4, 8, 10, 12), azonban közös munkavégzés során történt, azonos ipari lúg által okozott, hasonló panaszokkal járó sérülésről beszámolót nem találtunk.

Közleményünkben két olyan szemészeti ellátásban megjelenő lúgsérülést szerettünk volna bemutatni, amelyeket modern, adekvát kezelés alkalmazásával rövid időn belül panaszmentessé tehettünk. Mindezeknek köszönhetően a sérültek újból munkába állhatták.