Szemészet, 2013 (150. évfolyam, 1-4. szám)
2013-03-01 / 1. szám
Amit ma tudunk az időskori macula degenerációról rehaladott AMD rizikója szignifikánsan magasabb volt a nem dohányzókéhoz képest (28). Ha a mennyiségi mutató (PYI) 20-40 között van, az esélyhányados a száraz AMD-re 1,65, nedves AMD-re 1,51 volt (28). A dohányzás elhagyása csökkentette az AMD kockázatát, de az csak 20 évnyi dohányzásmentes év után vált azonossá a nem dohányzókéval. A passzív dohányzás is növeli az AMD rizikóját (OR 1,87) (28). A hipertónia és kardiovaszkuláris betegségek is fokozzák az AMD kialakulásának esélyét, de az erre vonatkozó irodalmi adatok ellentmondásosak. Chaine (11) vizsgálatai alapján a vaszkuláris kockázati tényezők elsősorban a késői AMD száraz formáját determinálják (OR: 3,3). Az ACE-gátlók szedése is az előrehaladott AMD kockázatát fokozza (34), feltehetően a száraz formáét, mert állatkísérletes és humán megfigyelések szerint az angiotenzin az üvegtestben, retinában és pigmenthámban is jelen van, fokozza a VEGF-receptorok képződését, a mátrix metalloproteináz aktivitást, így gátlásuk akadályozhatja az érújdonképződést (34). Kisér keringészavar etiológiai szerepét jelzi, hogy halláskárosodással küzdőknél gyakoribb mind a korai, mind az előrehaladott AMD (30, 31). Számos tanulmány jelezte a magas testtömegindex és a telített zsírsavak fokozott bevitelének kockázatnövelő hatását az előrehaladott AMD-re, de ezt nem minden vizsgálat tudta megerősíteni (6, 31, 32, 39). További rizikótényező lehet az alacsony antioxidáns vitamin (C-, E-vitamin) cink, lutein és zeaxantin szint a vérben, pótlásukkal klinikailag 25-30%-os védőhatásukat tudták kimutatni az intermedier AMD progressziójára (lásd „Az AMD megelőzésének és kezelésének lehetőségei” fejezetet). Az AMD családi halmozódása évtizedek óta ismert (50). Ikertanulmányok alapján az öröklési arányt intermedier AMD-re vonatkozóan 67%-ra, előrehaladott AMD-ben 71%-ra tették, míg környezeti faktorok 19-37%-ban befolyásolták az AMD-stádiumok variabilitását (50). Az utóbbi évtized intenzív genetikai vizsgálatai számos szignifikáns kockázatnövelő genetikai polimorfizmust írtak le (2. táblázat), mégis két genetikai faktor determinálja az AMD-к 72%-át: a komplement faktor H (CFH) Y402H polimorfizmusa az lq32 kromoszómán, és az ARMS2/HTRA1 gének a 10q26 lókuszon (35). A mindkét rizikó allélre homozigóta egyedeken korábban jelentkezik a betegség, amely gyengébb visust eredményez, gyakran kétoldali, és fibrovaszkuláris hegesedéshez vezet. A fenti polimorfizmusok gyakori előfordulását magyarországi AMD-s betegeken is leírták (36). A CFH-gén által kódolt fehérje az alternatív komplement aktiváció fő regulátora, gyulladásellenes és oxi-2. táblázat: Az AMD-vel kapcsolatba hozható genetikai polimorfizmusok Gén polimorfizmus Kromoszóma lókusz Odds ratio Első leíró közlemény Gyulladással kapcsolatos faktorok Komplement faktor H Y402H 1q32 2,8 Hagemann et al„ 2005 Age-related maculopathy susceptibility 2 (ARMS2] gén 10q26 3,13 Jakobsdottir et al„ 2005 Rivera et al., 2005 HtrA szerin peptidáz 1 [HTRA1] gén 10q26 1,3В Yang et al., 2006 Komplement faktor C2 Komplement faKtor В 6p21,3 H7: 0,36 НЮ: 0,45 Н1: 1,32 Gold et al., 2006 Komplement faktor C3 19p13,2-13,3 2,6 Yates et al., 2007 Cholesterol-, lipidmetabolizmus faktorai Hepatikus triglycerid lipáz [LIPC] 15q22 1,14 Chen et al„ 2010 Koleszterin-észter transzfer protein (CETP] 16q21 1,19 Chen et al., 2010 Scavenger Receptor Class В Type 1 [SCARB1] 12q24.31 3,6 Reboul et al., 2005 APOE 19q13.2 Е2: 1,41 Е4: 0,43 Klaver et al., 1998 Baird et al., 2004 Egyéb genetikai tényezők ABCA4 1p22,1 2,8-5,0 Allikmets et al., 2000 Synapsyn III (Syn3) / Szöveti inhibitor metalloproteináz-3 [TIMP3) 1,58 Chen et al., 2010 VEGF 6p12 2,4 Churchill et al., 2006 Mitokondriális DNS által kódolt gének 1,45-2,54 Jones et al., 2007 Toll-like receptor 3 4q35 0,44 Yang et al., 2008 3
