Szemészet, 2013 (150. évfolyam, 1-4. szám)
2013 06-01 - Supplementum
2013. június 21péntek/21 June 2013, Friday Kurzus/Course A 787 És 488 nm-es, valamint a hagyományos funduskamerával nyert AUTOFLUORESCENCIA HELYE A MACULABETEGSÉGEK DIAGNOSZTIKÁBAN/ Autoflourescence with 787 and 488 nm wavelenght and conventional fundus CAMERA IN THE DIAGNOSTIC OF MACULAR DISEASES A 787 és 488 nm-es, valamint a hagyományos funduskamerával nyert autofluorescencia helye a maculabetegségek diagnosztikában Győry József1 Veszprém megyei Csolnoky Ferenc Kórház, Szemészet A klinikai esetek vizsgálatában relative űj képalkotó módszerek számos pontban különböznek egymástól és a multimodalitás elve alapján differenciáldiagnosztikai és prognosztikai lehetőségeket adnak a szemorvos kezébe. A talált elváltozások HD-OCT- vel illetve fluorescein angiográfiával való összevetése a háttérben zajló pathologiai folyamatokra is enged következtetni. Az autofluorescenciával nyerhető képek más jellegű tájékozódást adnak, mint az OCT képek és térképszerű megközelítésük révén sok esetben klinikailag jól használható információkat nyújtanak. A kurzus ezekre a pontokra mutat rá, esetbemutatásokkal. Autofluorescence with 787 and 488 nm wavelenght and conventional fundus camera in the diagnostic of macular diseases József Győry1 Veszprém County Csolnoky Ferenc Hospital, Ophthalmology Unit These imaging technics used in clinical settings have many different properties. Multimodular use of these methods give differential diagnostic and prognostic tools into the hands of the surgeon. Comparing the images with HD-ОСТ and fluorescein angiography findings may help us gain a better insight into the pathological background. Autofluorescent imaging approach gives different sort of pictures as compared to OCT and тар-like overview gives clinically useful additional information in many cases. Plenáris ülés/Plenary Session HARVO Szimpózium/Symposium of the Hungarian Association for Research in Vision and Ophthalmology (HARVO) A szaruhártya szubbazális idegi hálózata - a diabéteszes neuropathia egy új indikátora R. F Guthoff Rostocki Egyetem, Szemészeti Klinika Az elülső szegmens patológiájának diagnosztikájában az in vivo konfokális mikroszkópia egyelőre nem terjedt el, de a lézeres vizsgálómódszer fejlődésével népszerűsége egyre nő. Lehetővé teszi a szaruhártya, a kötőhártya, az ínhártya és a szemhéj vizsgálatát a felszíntől ismert mélységben 5 p.m gyakorisággal készített, nagy felbontású felszínnel párhuzamos optikai metszetenként. Ismert adatok alapján elkülöníthetők az epithelium sejtjeinek alcsoportjai (felszíni, intermediális, bazális) és az epithelium vastagsága is meghatározható. Mind egészséges önkéntesek, mind kontaktlencse viselők, mind különböző szemfelszíni betegségben szenvedők adatai állnak rendelkezésre. A strómális keratociták megjelenítése és számszerű meghatározása a szaruhártya különböző rétegeiben lehetséges. Még a keratociták aktivációjáról is nyerhető információ, ezt a fokozott metabolikus aktivitás következtében a citoplazma nagyobb fényszórása biztosítja. A krosszlinking működési elvének megértésében is segítségünkre van a konfokális mikroszkópia. A keratociták apoptózisának és a sejtszegénnyé tett elülső strómának a repopulációja a klinikai gyakorlatban Is állatkísérletes modellekben is vizsgálható. Az in vivo konfokális mikroszkópiát sokkal szélesebb körben használják a szaruhártya különböző betegeségeiben a sebgyógyulási folyamatok és a javító mechanizmusok vizsgálatára, csakúgy a refraktív szaruhártya-sebészetben. A sejtpopulációk megjeleníthetők és számszerűen meghatározhatók, mint például a Langerhans-sejtek, amelyek a szaruhártya in vivo immunológiai aktivitásáról nyújtanak információt. A zöldhályog filtrációs sebészetében alkalmazott sebgyógyulást ‘ 35 ;
