Szemészet, 2013 (150. évfolyam, 1-4. szám)
2013-09-01 / 3. szám
Intnavitneal ranibizumab injection for central retinal vein occlusion B evezetés A retina vénás érelzáródása a második leggyakoribb ideghártyát érintő érbetegség a diabéteszes retinopathiát követően (13). Habár számos kezelési alternatíváról olvashatunk az irodalomban, egyik sem teljesen kielégítő és a betegek nagy része különböző mértékű, de maradandó látáskárosodást szenved (10, 14, 15). Az utóbbi években több olyan tanulmány jelent meg, amely a vénás törzselzáródásban alkalmazott intravitreális anti-VEGF kezelések hatékonyságáról és biztonságosságáról számolnak be (3, 4, 5, 7, 9, 11, 12). Cikkünkben egy ilyen esetről számolunk be, és röviden áttekintjük a fontosabb közlemények eredményeit. Esetismertetés 65 éves nőbeteg 2012 júniusában beutalóval jelentkezett klinikánkon jobb szemének 2 hónapja fennálló látásromlása miatt. A küldő szemészeti intézményben, 2009-ben a bal szemen vénás törzselzáródást állapítottak meg, majd neovaszkularizáció okozta glaukóma miatt szemfenéki lézerkezelést, valamint a konzervatívan nem uralható magas szemnyomás miatt cyclophotocoagulatiót végeztek. A beteg részletes belgyógyászati és hematológiai kivizsgáláson esett át, de a 10 éve ismert és megfelelően kezelt magas vérnyomáson kívül egyéb betegséget, génmutációt vagy laboreltérést nem sikerült kimutatni. A második szem érintettségét követően ismételt kivizsgálás történt, amely továbbra sem mutatott ki egyéb elváltozást. Klinikánkon történő első megjelenésekor látóélessége a jobb szemen korrigálva (+2,0 D sph) 0,6, a balon 1 mou volt. Mindkét oldalon békés, ép elülső szegmentumot, tiszta szemlencsét és üvegtestet, bal oldalon tágabb és fényre renyhébben reagáló pupillát láttunk. A jobb szemfenéken tág, kanyargós ereket, maculaödémát és több intraretinális vérzést, a balon a koncentrikusan kifejezetten excavalt papilla felett kisebb heges lemezt, a maculában kiterjedt, régi kemény exsudatumokat és ödémát, a periférián panretinális lézerkezelés hegeit láttuk. OCT- vizsgálata a jobb szemen cisztoid maculaödémát és subfovealis folyadékgyülemet (centrális foveavastagság 587 /xm), a balon epiretinalis membránt, lamelláris maculalyukat és maculaödémát igazolt. Fluoreszcein angiográfiás vizsgálatba a beteg nem egyezett bele. 2 nappal később elkezdtük a beteg jobb szemének kezelését intravitreális ranibizumab injekcióval, amelyet havi rendszerességgel adtunk. Az első injekciót követően a maculaödéma és a subretinalis folyadék lényegesen csökkent (centrális foveavastagság 301 /xm), látóélessége pedig a 3. injekciót követően teljessé vált (1,0). A beteg közel 1 éves követése alatt 11 intravitreális ranibizumab kezelésben részesült, ezalatt szisztémás vagy helyi szövődmény nem volt és érújdonképződés sem alakult ki. A kezelések után a maculaödéma minden injekciót követően a 7-10. napra lényegesen csökkent (2. ábra), a kezelést követő 4-5. hétre ismételten megnövekedett, de a recidiva mértéke fokozatos csökkenési tendenciát mutatott (1. ábra) a látóélesség stabilizálódása mellett. A maculaödéma mértékétől függően látóélessége a jobb szemen az első 6 hónapban 0,2-1,0 között ingadozott, a 6. hónap után a kezelések napján 0,32-0,4, az 1 éves kont-1 . ábra: A foveavastagság az 1 Б., 11. intravitreális ranibizumab injekció beadásának napján. A recidív maculaödéma mértéke fokozatosan csökken 2. ábra: Az 1 2. ,3., A. intravitreális ranibizumab injekció beadását követő 1 □ napon belül a maculaödéma lényegesen csökkent és fokozatosan megközelíti az átlagos, fiziológiás foveavastagsági értéket Baseline: 2012/06/21. SSI-5A A FollowUpl: 2012/07/04. SSI-49.9 138
