Szemészet, 2013 (150. évfolyam, 1-4. szám)
2013-06-01 / 2. szám
Elkészült a Mária utcai Szemészeti Klinika felújítása gon úgy látszik, hogy ezzel kell együtt élnie a betegellátásban dolgozóknak. Azonban tudjuk, hogy minden elődünk nagy kötődéssel és önfeláldozással művelte a szakmáját és a magyar szemészet mindig is a világ élvonalában járt és maradt minden anyagi és erkölcsi nehézség ellenére is. Erre is büszkének kell és lehet lennünk. Az igazi fejlődés a XX. század elején következett be, miután az egyetem és a Főváros (igen nagybetűvel kell írnunk az akkori székesfőváros nevét) közösen elhatározták, hogy a minőség érdekében pavilonrendszerben egyetemi klinikákat fognak felépíteni rövid idő alatt. A Mária utcai Szemészeti Klinika tényleg nagyon rövid idő alatt, 1 év és 1 hónap alatt készült el, korában a legmodernebbnek számított és maradt, közel öt évtizeden át. Szégyenkezhetünk, hogy ma a felújítása különböző problémák miatt több időt vesz igénybe, mint a felépítése 100 évvel korábban. Kevesen tudják, hogy a Szigony utcában egy másik épületet is a szemészet kapott (jelenleg a Fül-orrgégészeti Klinika épülete) - ugyanis olyan sok volt a szemészeti eset, a trachoma és az elhanyagolt szürke hályog esetek száma, egyéb szemészeti fertőző és gyulladásos megbetegedések miatt. Ezért aztán két épületet épített az egyetem a szemészet számára szinte azonos időben. Természetesen a Mária utcai épület volt a nagyobb. Ennek tervezését és kivitelezését Grósz Emil professzorra bízta az egyetemi vezetőség. Amikor ezt az épületet megismertem, valamint akkor, amikor a felújítás során a falakat ki-, illetve megbontották kezdtem el érezni az 6 hatását és mindenre odafigyelő szemét. A klinikán olyan felületeket alakítottak ki, hogy a rosszul, vagy egyáltalán nem látó betegeket a lépcsőn kívül semmiféle felszíni különbség, küszöb ne zavarja, a takarítás érdekében a falak találkozási felületeit, a sarkokat lekerekítették, légkondicionálás még nem lévén, a falakba szellőző járatokat építettek. Utóbbiak nem kis gondot okoztak a rekonstrukciónál, mert mégiscsak gyengítették az épület statikáját. Az alagsori konyhából a betegosztályokra belső étel lifttel szállították az ételt. A konyhát olyan modernül alakították ki, hogy nemcsak a szemészeti betegeknek, de a belső klinika telep összes betegének és dolgozójának is itt főztek a fénykorban. Ezt bizonyítja a belső udvarban a középső falrész mellett futó két kerek kémény, amelyek az épületnél jóval magasabbra nyúltak a jó „húzás” érdekében és gyönyörű klinker téglás díszítéssel látták el őket (sárga és piros színek váltogatásával). Azt már nem tudni mikor, de valószínűleg az ötvenes években a kéményeket visszabontották és jelenleg a tető síkjától már nem emelkednek el, azonban a korábbi fényképek még megvannak. A mostani felújításnál a tervező és kivitelező kapva kapott ezen a struktúrán és a szellőzőrendszer kivezetését ezek a kémények biztosítják a jövőben. Ez olyannyira célszerű és kézenfekvő volt, hogy külön szellőző kéményt nem kellett építeni, ezzel is sikerült megőrizni az épület integritását és korhű rekonstrukcióját kívülről. Grósz professzor korszerű műtőt is létrehozott a mai II. emelet középső részében egy két helyiségből (bemosakodó és műtő) álló területen. A műtő világos volt, azonban arra ügyeltek a tájolásnál, hogy direkt napfényt csak késő délután kapjon (nyugati tájolás), amikor már nem zajlottak műtétek (abban az időben). Vagyis a műtő olyan volt, mint egy korabeli festő műterme. Fia a szemet meg kellett világítani ún. kalapácslámpát használtak. Ezt mindig a gyakornokok és kezdő 93
