Szemészet, 2012 (149. évfolyam, 1-4. szám)
2012-03-01 / 1. szám
Imaging Lid-Parallel Conjunctival Folds with OCT and Comparing Its Grading Bevezetés A szárazszem-betegség a szemfelszín multifaktoriális betegsége, amely potenciálisan károsítja a szemet, mivel diszkomfortérzést, látászavart és könnyfilm-instabilitást okoz (1, 2). A kötőhártyaredőket Hughes (3) conjunctivo-chalasisként említi, míg Höh és munkacsoportja (4, 5) részletes leírást adott a conjunctivo-chalasis egy fajtájaként ismert LIPCOF-redőkről (6). Az osztályozás a beteg saját könnymeniszkusz-magasságát veszi összehasonlítási alapul (1), klinikailag pedig a szárazszem-betegség súlyosságáról ad tájékoztatást, pozitív prediktív értéke 93,09%, negatív prediktív értéke pedig 75,95% (1, 7). Az optikai koherencia-tomográfia (OCT) alkalmas a szem elülső szegmensének noninvazív, nagyfelbontású vizsgálatára. Előnye, hogy a réslámpás vizsgálathoz képest egyáltalán nem, vagy csak elenyésző mértékben vált ki reflexes könnyezést, vagyis nem befolyásolja a könnymeniszkusz magasságát (8). Tudomásunk szerint ezidáig egyetlen szerző sem foglalkozott a LIPCOF-redők optikai koherencia-tomográfiával való ábrázolásával. Az OCT-felvételek lehetőséget adtak a kötőhártyaredők, a könnymeniszkusz, és ezek kapcsolatának behatóbb megismerésére, ezáltal új osztályozási rendszer felállítására, amelyet a száraz szem egyéb vizsgálómódszereivel vetettem össze. Betegek és módszerek Vizsgálatainkat a Helsinki Deklaráció alapelveinek betartása mellett a regionális Tudományos Kutatásetikai Bizottság által engedélyezett vizsgálati protokoll alapján végeztük. Száraz szemű betegeket és egészséges önkénteseket válogattunk véletlenszerűen a vizsgálatba, akiket a Szárazszem-kérdőív (Dry Eye Questionnaire, DEQ) (9) pontszámai és a nem invazív könnyfilmfelszakadási idő (NIBUT) alapján osztályoztunk. Nem vehettek részt a tanulmányban azok, akiknél ismert volt szemfelszín-betegség, korábbi szemműtét, terhesség, illetve a szemfelszínt vagy a könnyfilmet befolyásoló gyógyszerszedés. A száraz szem jeleit állandó hőmérsékletű és páratartalmú, közepesen megvilágított helyiségben vizsgáltuk. A teljes protokoll semelyik lépése során sem használtunk szemcseppet, illetve az egyes lépések között elegendő idő telt el a szemfelszín regenerálódásához és a reflexes könnyezés elkerüléséhez. A LIPCOF besorolása elsőként a réslámpás vizsgálat során zajlott, miközben a résztvevők előrefelé néztek és néhányszor pislogtak. A temporális alsó kvadránsban Höh és munkacsoportja (4) által megadott módon történt az osztályozás. A Szárazszem-kérdőív (9) a következő szemtünetek előfordulását, gyakoriságát és napszaki eloszlását tartalmazta: diszkomfortérzés a szemben, látászavar, szemfájdalom és irritáció, szúró érzés vagy idegentest-érzés a szemben, továbbá fényérzékenység és viszketés. A gyakoriság és az átlagos tüneti pontszám szorzatát összegezve a maximális pontszám 135-nek adódott. Az optikai koherenciavizsgálat A résztvevők egyik véletlenszerűen kiválasztott szemén nagy sebességű, nagy felbontású Fourier domain (FD)-OCT (RTVue-100; Optovue, Inc., Fremont, CA) készülékkel történtek a felvételek. A készülék másodpercenként 26.000 axiális metszetet készít mintegy 5 pmes axiális felbontással. A vertikális metszetek egy rövid fókuszú cornealis adapteregység (S-CAM) segítségével készültek. Az alsó könnymeniszkusz leképezése céljából a pásztázás tengelye az alsó szemhéj középvonalára irányult,
