Szemészet, 2012 (149. évfolyam, 1-4. szám)

2012-07-01 / 2. szám

The Operation of Reading Centers for the Standardized Analysis of Ophthalmic Images A szemfenék (fundus) fotó­dokumentációjának igé­nye napjainkra jelentős mértékben megnőtt. A fotódokumentáció a rutin sze­mészeti ellátás során a szemész számára egyrészről megkönnyíti a szemfenék szabad szemmel és/ vagy különböző lencserendszerek­kel vizualizált apró mozaikrészle­teiből történő teljes szemfenéki kép összeállítását, másrészről le­hetővé teszi az elváltozások időbe­ni változásainak pontosabb nyo­mon követését (1. ábra), és a reti­nát érintő betegségek gyanúja vagy tényleges jelenléte esetén a precíz orvosi dokumentáció részét kell(ene) képeznie (1, 8). Továbbá a szemészeti egészség­­ügyi szolgáltatást nyújtók által a betegellátást finanszírozó(k) felé történő elszámolásban esetlege­sen előforduló kérdések/vissza­­utasítások, illetve a betegellátás­sal kapcsolatos kártérítési perek esetén a fotó alapú dokumentá­ció nagymértékben megkönnyít­heti annak igazolását, hogy a be­tegellátás valóban az elfogadott orvosi standardok, szakmai irányelvek és protokollok betartá­sával történt-e. A fentieken túl, a különböző szemfenéki kórképekben alkalma­zandó (új) gyógyszerek klinikai vizsgálatai során a fotódokumen­táció - illetve annak objektív és a klinikai vizsgálat pro tököli jában előzetesen rögzített szempontok és eljárások alapján kivitelezett szisztematikus kiértékelése - a kli­nikai dosszié elengedhetetlen ré­szét képezik, ami nélkül egy adott készítmény törzskönyvezése nem is volna lehetséges (10, 11, 14). A gyógyszerhatóságok által a törzs­könyvezéshez általában szükséges randomizált, vak, placebo vagy aktív komparátorral kontrollált klinikai vizsgálatok során a külön­böző vizsgálati karokra ható és a klinikai kimenetelt esetleg befo­lyásoló különböző faktorok kiikta­tásának igényéből keletkeztek ezt a szisztematikus kiértékelést el­végző képelemző centrumok, az irodalomban elfogadott nevükön, a reading centerek. Azok a nagy átfogó szemészeti ta­nulmányok - mint például az Age- Related Eye Disease Study AREDS; Beaver Dam Eye Study, The European Eye Study EUREYE, Verteporfin Photodyna­mic Therapy Cohort Study - VPDT; Early Treatment of Diabetic Retinopathy Study - ETDRS vagy Diabetes Control and Compli­cations Trial - DCCT stb. -, ame­lyek eredményeire mindannyian támaszkodunk a napi rutin beteg­­ellátás során, képelemző centru­mok szisztematikus elemzésein alapulnak (2, 3, 5, 6, 9, 13). Az első szemészeti képelemző centrum, Fundus Photograph Reading Center (FPRC) néven, Madison-ban (Wisconsin, USA) működött Matthew D. Davis veze­tésével. Működése kezdetén a proliferativ diabéteszes retinopa­thia (PDR) standard értékelésének kidolgozását végezte. Itt fektették le először (Airlie House Sympo­sium, 1968) a szemészeti vizsgála­tok során nyert, akkor még döntő­en diaképek analízisének alapsza­bályait, értékelési protokolljait, a szükséges minőségbiztosítási rendszert és az általános szab­ványműveleti eljárásokat (Stan­dard Operating Procedures - SOP). Az elkövetkező években, igen rövid időszak alatt (1970-1976) már mintegy 191 klinikai kutatás (study) futott az intézményben (12). A képelemző centrumok száma azóta - elsősorban a nagyszámú szemészeti epidemiológiai és klini­kai vizsgálatnak köszönhetően - jelentősen megnőtt világszerte. Missziójuk eltérő lehet, így dol­gozhatnak többféle képmodalitás­sal, de kizárólag egyfajta képtípus (pl. Optical Coherence Tomograph (ОСТ) képeinek vagy glaukóma vizsgálat során készült fotóknak stb.) elemezésére alapulva is mű­ködhetnek. Az általuk vizsgált képtípus/ok interpretációját az el­változások lehető legteljesebb körű figyelembe vételével végzik az adott patológiai elváltozás és az al­kalmazott terápiás kezelés hatás­­mechanizmusának minél jobb megértése és fejlesztése érdekében, sok esetben kollaboratív epidemio-

Next

/
Thumbnails
Contents