Szemészet, 2012 (149. évfolyam, 1-4. szám)
2012-03-01 / 1. szám
Retinal vein occlusion progressziót a kétféle triamcinolon dózis esetén nagyjából azonos arányban írtak le (1 mg/4 mg: 25% vs. 35%), a grid koagulációs csoportban 13%-ban fordult elő katarakta (80). A triamcinolon kezelés nem befolyásolta az érújdonképződést. A neovaszkulárizáció ugyanolyan arányban fordult elő, mint a grid koagulációt követően (12). További potenciális szövődmény a retinaleválás és az endohthalmitis. Úgynevezett steril endophthalmitist gyakrabban figyeltek meg konzerváló szert tartalmazó készítmények alkalmazásakor. Vénás tOrzselzáródás A SCORE-study kutatói a vénás ágokklúzióhoz hasonlóan vizsgálták az intravitreálisan adott triamcinolon hatásosságát. A vizsgálatokba 271 beteget vontak be, akikben a vénás törzs elzáródása következtében makula ödéma alakult ki. A betegeket az ágokklúzióhoz hasonlóan randomizálták. A triamcinolonos csoportokban a betegek egynegyedének javult a látása, míg a nem kezelt csoportban hasonló jelentős, legalább 3 sor (15 betű) látásjavulást mindössze 7%-ban tapasztaltak. A mellékhatások (glaukóma, katarakta) előfordulása hasonló volt az ágokklúzió miatt kezelt betegekéhez. A triamcinolon nem befolyásolta a neovaszkulárizáció kialakulását (12, 52, 80). Intravitreális fluokinolon (lluvien, Retisert) A fluokinolon acetonid szintetikus hidrokortizon, bőrgyógyászati kórképekben kezdték el először alkalmazni. Szemészeti felhasználásra nem lebomló tartós hatású implantátumokat fejlesztettek ki. A készítmények vénás okklúzióhoz társuló makula ödéma kezelésében kifejtett hatékonyságának, biztonságosságának vizsgálata még jelenleg is tart (28). Intravitreális dexamethason [Ozurdex] Két intravitreális dexamethason implantátumot vizsgáltak, 0,7, illetve 0,3 mg gyógyszer tartalmút. A GENEVA multicentrikus, randomizált tanulmányba 1267 beteget vontak be, a betegekben ág vagy törzselzáródás miatt alakult ki makula ödéma. Három csoportot képeztek, a kontrollcsoportban a betegek nem kaptak intravitreálisan gyógyszert. Eredetileg a GENEYA-tanulmányban még nem választották szét az ág, illetve törzsokklúziós betegeket. Fél évvel később a jó eredmények ismeretében a tanulmányt kiterjesztették. A 180. napon mind a három randomizáltan létrehozott 0,7, 0,35 mg implantátumos, illetve nem kezelt csoportban minden olyan beteg, akinek a korrigált látóélessége ETDRS-tábla szerint kevesebb volt, mint 84 betű, a centrális fovea vastagságuk meghaladta 250 pm-t, 0,7 mg-os Dexamethason implantátumot kaphatott. A kiterjesztett tanulmányban már külön vizsgálták az ág- és törzselzáródásos szemeket. A 3 hónapos követési végén azt tapasztalták, hogy a betegek látása gyorsan és jelentős mértékben (legalább 3 sor, 15 betű) javult az implantátumos csoportokban. Mindkét, implantátummal kezelt csoportban a nem kezelt csoporthoz viszonyítva szignifikánsan több volt azon szemek száma, amelyek látásjavulása 15 betű vagy annál több volt. A két kezelt csoport között a különbség nem szignifikáns mértékű. A látás a 90. nap után lényegesen már nem javult. A 180. napon a 0,7 mg-os Dexametason implantátummal kezelt csoportban szignifikánsan több volt a látásjavulást mutató szem a nem kezelt csoporthoz viszonyítva. A kisebb dózissal kezelt csoport a 180. napon nem különbözött lényegesen a nem kezelt csoporttól. Tizenkét hónap elteltével az újra kezelt betegek 32%-ában, a késleltetetten kezeltek 27%-ában legalább 15 betűnyit javult a látóélesség. Az ismételten kezeltek 55%ában, a késleltetetten implantáltak között 46%-ban a látóélesség-javulás legalább 10 betű volt. Az ágokklúziós betegekben a Iátásj avulás mértéke kifejezettebb volt, mint a törzsokklúziós betegeké. Az implantátumos szemekben szignifikánsan gyakrabban alakult ki glaukóma (0,7 mg/0,3 mg/kontrollcsoport: 4% vs. 4% vs. 0,7%). A szürkehályog-képződést illetően az első 6 hónapban nem volt különbség a csoportok között (36). Az egyéves követési idő végén azonban azokban a szemekben, amelyeket 2 alkalommal kezeltek implantátummal, közel egyharmadukban fejlődött ki katarakta, a glaukóma előfordulásának aránya nem változott. A tanulmány egyértelműen bebizonyította, hogy a dexamethason implantátummal történő kezeléssel a látásjavulás esélye megnő, a további látásvesztés veszélye csökken. A megfigyelések szerint a dexamethason implantátummal kezelt törzselzáródásos szemek ugyanolyan gyorsan és jól reagáltak a gyógyszerre, mint az ágokklúziósok. Fontos megjegyezni, hogy a késleltetetten kezelt csoportban is 12 hónappal a diagnózis felállítását követően a betegek majdnem harmadában jobb volt a látás, mint kiinduláskor. A kezeléssel tehát nemcsak megállítható a látásromlás, hanem még javulás is elérhető. Kezelés nélkül a szemek többségében a látás nem javul, vagy a beteg további folyamatos rosszabbodást kénytelen megélni (36, 37). I. 2. 2 AZ ANGIOGENIKUS KASZKÁD GÁTLÁSA Direkt VEGF-gátlók Jól ismert, hogy a VEGF kulcsszerepet játszik az angiogenezisben, fokozza az érpermeabilitást. Eset-I
