Szemészet, 2012 (149. évfolyam, 1-4. szám)
2012-03-01 / 1. szám
Radiális keratotomia után végzett katanakta műtét kihívásai ahol Ко a jelenlegi átlagos keratometriás érték (1). 3. Amennyiben rendelkezünk corneatopográffal, a módosított Maloney-módszert választhatjuk: K=CCPx 1,114 - 6,0 Ц (1) ahol CCP a corneatopográffal mért centrális cornea törőerő. A cornea hátsó felszínének becsült törőereje -6,0 D. 4. A kemény kontaktlencse módszer lényege, hogy a szem törőerejét ismert dioptriájú, és görbületi sugarú kemény kontaktlencsével, illetve anélkül határozzuk meg. Hátránya azonban, hogy feltétele a tiszta törőközeg, amely katarakta műtét előtt nem adott, ezért használata nem javasolt (1). Az Aramberri által kifejlesztett „double К” módszer további pontosítást tesz lehetővé: a preoperatív К-értékeket az effektiv lencsepozíció számításához használja, hiszen a jelenlegi keratometriás értékek használatával az elülső csarnok mélységét jelentősen alulbecsülnénk. A módszer a műlencse dioptriájának számításához a jelenlegi К-értékeket alkalmazza (9). A kapott К-értékeket ezután III—IV generációs biometriai képletekbe helyettesítve lehet kiszámolni a szemgolyó fénytörési erejét. Az Amerikai Katarakta és Refraktív Sebészeti Társaság honlapján hozzáférhető IOL kalkulátor jelentős segítséget nyújt a műlencse-tervezéshez. Biometriai, illetve corneatopográfiai adatokat használva a program a „double K”-módosított Holladay-1 formula alkalmazásával kiszámolja a beültetendő műlencse dioptriáját (6, 4). A posztoperatív hypermetropia elkerülése miatt ajánlott -0,75D myopiát tervezni, mivel a leggondosabb számítások ellenére is tévedhetünk a beültetendő műlencse dioptriáját illetően. A posztoperatív hypermetropia panaszt okoz a gyermekkora óta rövidlátó betegeknek. Az irreguláris cornea miatt multifokális műlencse tervezése, illetve beültetése nem javasolt, illetve alaposan megfontolandó. Műtéttechnikai sajátosságok A radier hegek által sérülékenyebbé vált cornea miatt a műtét gyakorlott operatőrt kíván. A sebkészítés történhet ún. „clear cornea" módszerrel. Ennek feltétele, hogy a hegek között legyen elegendő hely a seb készítéséhez. Betegünk esetében a korrekciós műtét miatt jelen lévő 16 radier metszés mellett sclerocornealis alagútseb készítése biztonságosabb volt (8). A paracentézis mindkét esetben a hagyományos módon történhet. A műtétet „slow motion” technikával ajánlott végezni, illetve az infúziós palackot alacsonyabban tartani, mivel ellenkező esetben a hegek rupturája alakulhat ki. A sebek megnyílása a csarnok sekéllyé válását okozza, ezért a megrepedt hegeket varrattal zárni kell (2). Posztoperatív problémák Radiális keratotomia után végzett szürkehályog-műtét sajátos posztoperatív komplikációja a beteg átmeneti hypermetropiája („hyperopic shift”). A jelenség oka a hegek közötti stromális ödéma, amely a cornea centrumára húzóerőt gyakorol, így laposabbá téve azt, csökkentve ezáltal annak törőerejét. Freeman és munkatársai megfigyelték, hogy minél hoszszabb idő telik el az RK és a szürkehályog-műtét között, annál inkább csökken a hypermetropiás eltolódás („hyperopic shift”) nagysága a hegek nagyobb integritásának köszönhetően (2). A jelenség napszaki ingadozást mutat, és 8-12 hét elteltével, az ödéma csökkenésével elmúlik. Korrekciós műtéti beavatkozás végzése ezért ez idő alatt nem javasolt (5), erre akkor van lehetőség, ha a műtét után legalább 2 hónap elteltével, 2 hét különbséggel, azonos napszakban végzett vizsgálat során a törőerő változatlan. A refrakciós hiba korrekciójára többféle lehetőség található az irodalomban: 1. az IOL cseréje esetén a tervezés során mért legnagyobb dioptriájú műlencsét kell implantálni. 2. „Piggyback” technikával másodlagos műlencse ültethető be. 3. Újabb refraktív sebészeti beavatkozás végezhető (1). Következtetés Napjainkban az RK utáni katarakta műtétek száma nő, illetve növekedésük várható, ezért fontos a fenti problémakör ismerete. A műlencse tervezésekor akár több módszer használatával is javasolt a beültetendő lencse dioptriáját meghatározni. A posztoperatív időszakban fellépő hypermetropia esetén gondolni kell a „hyperopic shift” jelenségre, és az esetleges korrekciós műtéti beavatkozást csak már „stabil” refrakciós hiba esetén elvégezni. A beteget tájékoztatni kell a sajátos komplikációk lehetőségéről, továbbá tudatosítani kell a páciensekben a dokumentáció fontosságát, hiszen a megőrzött műtét előtti leletek nagy segítségére válhatnak az operatőrnek.
