Szemészet, 2012 (149. évfolyam, 1-4. szám)

2012-09-01 / 3. szám

Hagyományos bedomborító műtétek eredményei ténó alapos betegvizsgálat. Megszo­kást igényel - a vitrectomiákkal el­lentétben - az a tény is, hogy a külső drenázs nélküli bedomborító műtétek végén az ideghártya nem fekszik vissza teljesen az alapjára, hanem csak néhány nappal - a sike­res műtétet- követően. Tagadhatatlan tény, hogy a bedom­borító műtéteknek vannak hátrá­nyai. Az egyik ilyen hátrány a be­­domborítás által indukált fénytöré­si hiba (19, 20). A körkörös bedom­­borítás myopiát, a radier plomba astigmiát okozhat. Jelen tanulmá­nyunk során - a vizsgálat retros­pektív volta miatt - a bedomborítás által indukált fénytörési hibákat nem vizsgáltuk. Egy másik esetlege­sen előforduló hátrány lehet a be­domborítás által okozott szem­­mozgászavar, esetleges diplopia (3). A vizsgált betegcsoportban a korai posztoperatív szakban 5 beteg jel­zett átmeneti kettős képet, amely a posztoperatív első hónap végére megszűnt. Egy néhány éve publikált tanul­mány szerint a bedomborítás követ­keztében megváltozik a szem maga­sabb rendű aberrációja is (13). Saját anyagunkban ezt nem vizsgáltuk. A szivacs okozta erózióval vagy sú­lyosabb gyulladással, scleritissel, elül­ső szegmens iszkémiával a vizsgált betegcsoportban nem találkoztunk. A kevés - a műtét jellegéből adódó - mellékhatás magyarázata lehet, hogy a fenti komplikációk inkább körkörös, mintsem szegmentális bedomborítás alkalmazása esetén jelentkeznek. A vizsgált időszak­ban csupán két beteg esetén alkal­maztunk cerclage-t. A látóélességet szignifikánsan befo­lyásoló epiretinalis membránkép­ződést nem dokumentáltunk a kö­vetési idő alatt. Ennek oka az intraoperativ kriokoaguláció óvatos alkalmazása lehetett. A külső drenázs nélkül végzett be­domborító műtétek egyik előnye, hogy a sikeres műtétet követően az ismételt ideghártya-leválás kocká­zata rendkívül alacsony Amennyi­ben a preoperatív diagnosztika so­rán nem az összes leválást okozó szakadás kerül felderítésre, abban az esetben már a primer műtét sikerte­lensége jelzi a diagnosztikus hibát. A vitrectomiákkal szembeni előnye a hagyományos bedomborító mű­téti típusnak a műtét extraokuláris jellegéből adódó alacsony szürke - hályog-képzódési/fokozódási arány A követési idő alatt mindössze egy esetben végeztünk szürke hályog ellenes műtétet, egy olyan esetben, ahol már a bedomborító műtét vég­zésekor is jelen volt az előrehala­dott szürke hályog. Ezzel szemben a primer vitrecto­miákkal végzett ideghártya-leválás ellenes műtétek után az SPR-tanul­­mány (a hagyományos bedomborí­tó műtétek és a primer vitrecto­miák eredményességét összehason­lító randomizált, multicentrikus ta­nulmány) adatai alapján a phakiás szemekben 77%-ban számíthatunk szürke hályog kialakulásra illetve fokozódásra (4). Különösen fontos ez a különbség fiatal phakiás bete­gek esetén, ahol a vitrectomiát kö­vető szürkehályog-műtét következ­ményeként a betegek elveszíthetik akkomodációs képességüket. Nem elhanyagolható tény napja­inkban a két műtéti megoldás kö­zötti financiális különbség sem. A bedomborító műtét költségigénye lényegesen kisebb, mint a vitrec­­tomiáé. A vitrectomia finanszírozá­sánál még járulékos költségként hozzá számítható - phakiás beteg esetén - a szürkehályog-műtét költ­sége is. Eredményeinket elemezve megálla­píthatjuk, hogy azok hasonlóak a nemzetközi irodalomban közöltek­­kel. Kreissig 1992-ben publikálta 107 szemen végzett szegmentális bedomborító műtét eredményeit, ahol a primer sikerráta 92,6%-os volt. (8). Schwartz és munkatársai 227 eset kapcsán 82%-os primer eredményességről számoltak be (18). Megjegyezendő, hogy saját anyagunk válogatott esetekből állt. Azokban az esetekben, amelyekben preoperative kétségesnek ítéltük meg a bedomborító műtét sikerét, ott a primer vitrectomia mellett döntöttünk. Irodalom 1. Blaskovics L. A Gonin-féle műtét 5 gyógyult esete. Orv Hetil 1929; 73: 1200. 2. Custodis E. Treatment of retinal detachment by circumscribed diathermal coagulation and by scleral depression in the area of tear caused by imbedding of a plastic implant. Klin Monatsbl Augenheilkd 1956; 129: 476-495. 3. Farr AK, Guyton DL. Strabismus after retinal detachment surgery. Curr Opin Ophthalmol 2000; 11: 207-210. 4. Heimann H, Bartz-Schmidt KU, Bornfeld N, et al. SPR Study Group. Scleral buckling versus primary vitrectomy in rhegmatogenous retinal detachment: a prospective randomized multicenter clinical study. Ophthalmology 2007; 114: 2142-2154. 5. Hudomel J, Kelemen V. Adatok a lencsehíjas szem ideghártyaleválásának gyógyí­tásához. Szemészet 1980; 117: 93-100. 6. Imre J. Az ideghártya-leválás műtéti gyógyítása. Orv Hetil 1932; 76: 245-249. 7. Imre J. Tapasztalatok az ideghártyaleválás műtéti eredményeiről. Orv Hetil 1934; 78: 44-45. 8. Kreissig I, Rose D, Jost B. Minimized surgery for retinal detachments with segmental buckling and nondrainage. An 11-year follow-up. Retina 1992; 12: 224-233. 9. Lincoff H, Kreissig I. Advantages of radial buckling. Am J Ophthalmol 1975; 79: 955-997. 10. Machemer R, Buettner H, Morton EW, Parel JM. Vitrectomy: a pars plana approach. Trans AmAcad Ophthalmol Otolaryngol 1971; 75(4): 813-820. 11. Milibák T, Süveges I. A pseudophakiás retinaleválás műtéti megoldása és prognó­zisa. Szemészet 1998; 135: 37—41. 12. Milibák T. Nem traumás eredetű kiterjedt retinalis dialysis műtéti megoldása magas limbusparalell bedomborítással. Szemészet 1994; 131: 143-147. 13. Okamoto E Yamane N, Okamoto C, Hiraoka T, Oshika T. Changes in higher-order aberrations after scleral buckling surgery for rhegmatogenous retinal detachment. Ophthalmology 2008; 115 (7): 1216-1221. 14. Sagong M, Chang W. Learning curve of the scleral buckling operation: lessons from the first 97 cases. Ophthalmologies 2010; 224 (1): 22-29. 15. Salacz Gy, Rácsán Zs, Győri J. Hagyományos műtét vagy vitrectomia mint műtéti módszer a C1-3 stádiumú proliferativ vitreoretinopathiákban? Szemészet 1992; 129: 63-65. 16. Schepens CL, Okamura LD, Brockhurst LJ. The scleral buckling procedures. I. Surgical techniques and management. Arch Ophthalmol 1957; 58: 797-811. 17. Schwartz SG, Kuhl DR McPherson AR, et al. Twenty-year follow-up for scleral buckling. Arch Ophthalmol 2002; 120 (3): 325-329. 18. Smiddy WE, Loupe DN, Michels RG, et al. Refractive changes after scleral buckling surgery. Arch Ophthalmol 1989; 107 (101:1469-1471. 19. Wang E Lee HR Lu C, Biomechanical effect of segmental scleral buckling surgery. Curr Eye Res 2007; 32 (21:133-142. Levelezési cf Dn Papp András, 1Ü83. Budapest, Tömő u. 25-29. E-mail: papp.andnas1@med.semmelweis-univ.hu

Next

/
Thumbnails
Contents