Szemészet, 2012 (149. évfolyam, 1-4. szám)

2012-09-01 / 3. szám

Results of conventional scleral buckling operations Bevezetés Az ideghártya-leválások gyógyítá­sának alapjait Jules Gonin rakta le. Több évtizeddel később az első külső szivaccsal végzett hagyomá­nyos bedomborító műtét bevezeté­se Custodis és Schemens nevéhez fű­ződik (2, 16). Ez a műtéti technika az 1950-es évektől nagy népszerű­ségnek örvendett egészen a Mache­­mer nevével fémjelzett pars plana vitrectomiák megjelenéséig (10). A vitrectomiás eszköztár dinamikus fejlődésének köszönhetően a bedom­borító műtétek valamelyest háttérbe szorultak. Sok vitreoretinális sebész képzésében már nem is szerepel ez a műtéti típus. Ez részben annak is kö­szönhető, hogy a műtét elsajátítása valamelyest - a kisebb esetszám miatt - nehezebb, mint a pars plana vitrectomiáké (14). Hazánkban a Gonin-féle műtétet több operatőr is sikerrel alkalmazta (1, 6, 7). A bedomborító műtétek elterjedését követően több közle­mény is foglalkozott a beavatkozás lehetőségeivel és korlátáival (5, 15, 11, 12). Jelen vizsgálatunk célja a klinikán­kon 2006. január 1. és 2009. decem­ber 31. között egy operatőr (PA) által végzett hagyományos bedomborító műtétek anatómiai és funkcionális eredményeinek értékelése volt. Betegek és módszerek Összesen 69 beteg (35 férfi, 34 nő, életkor: 54 ±17 év) 70 szemén vég­zett műtétek eredményességét vizsgáltuk retrospektiven. Az ope­rált szemek 14,2%-a volt preope­­ratíve pseudophakiás, 1,4%-a apha­­kiás. Az operatőr phakiás esetben nagyobbrészt vitrectomiás megkö­zelítés mellett döntött. A preope­­ratív betegvizsgálat során az esetek 58,3%-ában találtunk levált macu­­latájat. 53 szem esetén (75,8%) patkó alakú, 14 szem esetén (20%) rácsos degenerációban levő kerek szakadást, 1 szem esetén (1,4%) di­alízist, 2 szem esetén retinoschisist (2,8%) találtunk. A műtéteket lehe­tőség szerint retrobulbaris érzéste­lenítésben (63 szem) végeztük. 7 szem esetén intratrachealis narkó­zis mellett döntöttünk. A beavatko­zások során 50 esetben radier-, 18 esetben limbusparalel szivacsot, va­lamint 2 esetben körkörös bedom­­borítást alkalmaztunk. 3 esetben 2 radier plombát varrtunk fel a műtét során. Azokban a helyzetekben, ahol legalább 3 szivacs felvarrása lett volna szükséges, vitrectomia műtété mellett döntöttünk. Preo­­peratíven 2 szem esetén találtunk proliferativ vitreoretinopathiára (CP1) utaló jelet. Az ideghártya-le­­válás fennállásának átlagos ideje 17,7 ±38 nap, a követési idő 8,8 ±8,5 hónap volt. 11 szem esetén intraocularis gáz­­befúvással (0,3 ml 100%-os SF6) kombináltuk a műtétet. Tervezett subretinális folyadék lebocsátást egyetlen szem esetén sem alkal­maztunk. Azokban az esetekben ahol a hagyományos bedomborító műtéti technikát csak subretinális folyadék-lebocsátással lehetett vol­na alkalmazni ott vitrectomiás megközelítést választott az opera­tőr. Típusos műtéti helyzetek, ahol ha­gyományos bedomborító műtét mellett döntöttünk: • fiatal phakiás beteg körülírt alsó retinaleválással, részleges üveg­testi leválással, és rácsos degene­rációban elhelyezkedő kerek sza­kadásokkal. • Középkorú rövidlátó phakiás beteg, hátsó üvegtesti határhár­­tya-leválással és nem túl magas részleges retinaleválással és 1 patkó alakú szakadással. A műtéti technika megválasztása­kor az volt a legfontosabb szempont, hogy egyetlen beavatkozás során érjük el a retina teljes visszafekvését. Eredmények Az esetek 88,6%-ában egyetlen mű­téttel sikerült az ideghártya teljes visszafekvését elérni, 4 szem esetén csak a második, 3 szem esetén há­rom, 1 szem esetén négy beavatko­zással sikerült az anatómia viszo­nyokat helyreállítani. Hét szem ese­tén észleltünk intraoperativ subre­­tinalis folyadékürülést. Súlyos int­­raoperatív komplikációt (kiterjedt subretinális vérzés) egy esetben ta­pasztaltunk. 1 szem esetében a 1. ábra: Látóélesség­változás a műtétet kö­vetően. A kiindulási vi­­sushoz képest mindhá­rom vizsgálati időpont­ban szignifikáns a javu­lás CWilcoxon nem pa­raméteres teszt, ‘p=0,0001 ; "p=0,00B; ***p=0,0005] 120,­О 100-aj _Q 80-СО GC 60-□ 40-ь 20-СЛ :э N O­>-20--40 **(n=26) *(n=47) **‘(n=37)-----1------1------1------1---­Preopl hét 1 hó В hó Követési idő posztoperatív második napon a szi­vacs nem megfelelő pozicionálása miatt újabb műtétet végeztünk. A betegek átlagos preoperatív látó­élessége a kiindulási 0,3±0,4-ről a követési idő végére 0,6±0,3-ra ja­vult (1. ábra). A követési idő végén a betegek 53%-ának volt 0,5 vagy annál jobb a visusa. Azon 8 szem esetén, ahol nem sike­rült az első műtét során az anató­miai viszonyok tartós helyreállítá­sa, a sikertelenség hátterében 5 esetben proliferativ vitreoretino­pathia, 3 esetben a primer műtét során fel nem ismert szakadás állt. A követés során 6 esetben távolítot­­tuk el - körben fekvő retina mellett - a radier bedomborítást, de ezen beavatkozások során komplikációt nem tapasztaltunk. A követési idő alatt a sikeres bedomborító műtéti csoportban az operált phakiás sze­mek 1,8%-án (1/54) végeztünk szürkehályog-műtétet. Megbeszélés A hagyományos bedomborító mű­tétek a vitrectomiás érában kissé háttérbe szorultak. Ennek egyik oka lehet, hogy a bedomborító mű­tétek elsajátítása valamelyest hosz­­szadalmasabb, mint a vitrectomiáké (9, 14), valamint az is, hogy a be­domborító műtétek sikerének kul­csa a műtétet megelőző napon tör-153

Next

/
Thumbnails
Contents