Szemészet, 2012 (149. évfolyam, 1-4. szám)

2012-03-01 / 1. szám

Imaging Lid-Parallel Conjunctival Folds with OCT and Comparing Its Grading

Fodor és munkacsoportja (18) leírta, hogy a LIPCOP-redők meghatározása legjobban az alsó temporális helyzetben reprodukálható. Schirra és munkatársai (6) a kötőhártyaredők morfológiai jellegzetességei alapján becsülte a száraz szem relatív kockázatát, míg Watanabe

(19) felvetette, hogy a LIPCOF-redőket a pislogást kísérő mechanikai erők eredményezik.

A nagyobb felület még inkább hajlamosít a kiszáradásra és ez tovább súlyosbítja a kötőhártya gyűrődését (7). A vizsgálatunkban a könnytérfogat változásának mértéke közel tízszeres volt a többszörös redőkkel rendelkező személyeknél az egyszeres redőjű esetekhez képest.

A Szárazszem-kérdőívet (9) különösen fontosnak tartottuk bevonni az új módszer értékelésébe, mivel előnyös, ha a betegek szubjektív érzései is teret kapnak a diagnózis során. Az OCT-készülékkel mért LIPCOF-redő magasság, a besorolás, és a könnyfilmmel való

fedettség jó egyezést mutatott a száraz szem súlyosságával. Tanulmányunkban a vékonyabb könnylipidrétegű személyeknél súlyosabb LIPCOF redői voltak. Az extrém vékony lipidréteg Meibom-mirigy diszfunkcióban fordulhat elő, amely az evaporatív száraz szem leggyakoribb formája (1, 11). A kis esetszám ellenére a LIPCOF-besorolás és a lipidmintázat közötti fordított korreláció alátámasztja Dausch munkacsoportjának (20) eredményeit, miszerint a LIPCOF-redőket kedvezően befolyásolta a száraz szem foszfolipid Hposzómákkal történő kezelése.

A LIPCOF-redők elemzését tekintve az OCT-módszer felülmúlja a réslámpás módszert. Höh és munkatársai (5) invazív módszerekkel, pl. Schirmer-teszttel és impressziós citológiával elemezték a LIPCOF-besorolás prediktív voltát. Ezzel szemben a tanulmányunkban csak noninvazív módszerekkel jellemeztük a szárazszem jeleket.

Továbbá, az OCT-felvételeken közvetlenül megfigyelhetővé válik a kötőhártyaredők és a könnyfilm kapcsolata, és a morfológia mintegy 5 pm-es felbontással történő vizsgálata.

Összességében úgy véljük, az FDOCT-készülék ideális eszköze lehet a LIPCOF-redők ábrázolásának; ezáltal gyors, nem invazív, kvantitatív vizsgálati módszer lehet a száraz szemű betegek követésekor. A kidolgozott osztályozás az anatómiai viszonyok megadásán túl közvetlen funkcionális és klinikai vonatkozásokkal is rendelkezik.

Az OCT-készülékkel végzett LIPCOF-redő felvételek elemzése új utakat nyithat a száraz szem kezelésének követése szempontjából is.

Köszönetnyilvánítás

Minden kedves munkatársamnak hálás köszönettel tartozom lelkes biztatásáért és közreműködéséért.

Irodalom

_______________________________________________________________________

1. International Dry Eye Workshop. The definition and classification of dry eye disease: report of Definition and Classification Subcommittee of International Dry Eye Workshop 2007. Ocul Surf 2007; 5:75-92.

2. Murube J, et al. The triple classification of dry eye for practical clinical use. Eur J Ophthalmol 2005: 15: 660-667.

3. Hughes WL. Conjunctivochalasis. Am J Ophthalmol 1942; 25: 48-51.

4. Höh R et al. Lid-parallel conjunctival folds are a sure diagnostic sign of dry eye (in German). Der Ophthalmologe 1995; 92: 802-808.

5. Höh H, et al. Lid-parallel conjunctival fold (LIPCOF) and dry eye: a diagnostic tool for the contactologist (in German). Contactologia 1996; 22: 104-117.

6. Schirra E et al. Using LIPCOF (lid-parallel conjunctival fold) for assessing the degree of dry eye, it is essential to observe the exact position ofthat specific fold. Adv Exp Med Biol 1998; 438: 853-858.

7. Pult H, Purslow C, Berry M, Murphy PJ. Clinical test for successful contact lens wear: relationship and predictive potential. Optom Vis Sei 2008; 85: 924-929.

8. Shen M, et al. Diurnal variation of upper and lower tear menisci. Am J Ophthalmol 2008; 145: 801-806.

9. Begley CG, et al. Characterization of ocular surface symptoms from optometric practices in North America. Cornea 2001; 20: 610-618.

10. Bitton E, et al. Variability of the analysis of the tear meniscus height by optical coherence tomography. Optom Vis Sei 2007; 84: 903-908.

11. Introduction and guided tour to Tearscope plus. Ver. 2.6. Windsor UK: Keeler Ltd.; 1998.

12. Johnson ME, et al. Temporal changes in the tear menisci following a blink. Exp Eye Res 2006; 83: 517-525.

13. Németh J, et al. High-speed videotopographic measurement of tear film build-up time. Invest Ophthalmol Vis Sei 2002; 43: 1783-1790.

14. Zhou S, et al. Reproducibility of tear meniscus measurement by Fourier-domain optical coherence tomography: a pilot study. Ophthalmic Surg Lasers Imaging 2009; 40: 442-447.

15. Golding TR, et al. Relationship between tearmeniscus parameters and tear-film breakup. Cornea 1997; 16: 649-661.

16. Oguz H, et al. The height and radius of the tear meniscus and methods for examining these parameters. Cornea 2000; 19: 497-500.

17. Shen M, et al. Upper and lower tear menisci in the diagnosis of dry eye. Invest Ophthalmol Vis Sei 2009; 6: 2722-2726.

18. Fodor E, et al. Examination of the reproducibility of lid parallel conjunctival folds test (in Hungarian). Szemészet 2009; 146 (Suppi 1): 28-29.

19. Watanabe A, et al. Clinicopathologic study of conjunctivochalasis. Cornea 2004; 23: 294-298.

20. Dausch D, et al. Comparative study of treatment of the dry eye syndrome due to disturbances of the tear film lipid layer with lipidcontaining tear substitutes. Klin Monbl Augenheilkd 2006; 223: 974-983.