Szemészet, 2010 (147. évfolyam, 1-4. szám)
2010-05-01 / 1. szám
Szemészet Munkánk célja az volt, hogy megvizsgáljuk, a lencsehomályok befolyásolják-e, és ha igen, milyen mértékben és irányban a retinális idegrostréteg-vastagság optikai koherencia tomográffal (OCT) kivitelezett mérését. A kérdés fontosságát tulajdonképpen a „preperimetriás glaucoma” fogalmának megjelenése vetette fel. Ezalatt azt értjük, hogy a morfológiai károsodás jóval megelőzi a kimutatható funkcionális defektus kialakulását. A retinális idegrostréteg-vastagság és a papillamorfológia OCT készülékkel kivitelezett vizsgálata elfogadott a glaucoma diagnosztikájában és a progresszió monitorozásában.6,91511'61’ Tudnunk kell tehát, hogy a lencsehomállyal rendelkező, glaucoma gyanúja miatt vizsgált betegeknél vagy az ismert glaucomás betegeknél a progresszió megítélésére végzett idegrostréteg-vastagság mérésekor mennyire hitelesek a kapott adatok. Az elsődleges nyílt zugú glaucoma (POAG) előfordulási gyakorisága 40 éves kor fölött kb. l%." A POAG krónikus, progresszív optikus neuropathia, mely a retina ganglionsejtjeinek pusztulásával és ennek következtében kialakuló látótérdefektussal jár. Az irodalmi adatok szerint csak 25—30%-os idegrostpusztulás után jelennek meg az első látótérkiesések, a morfológiai károsodás jóval megelőzi a kimutatható funkcionális defektus kialakulását.1 A hagyományos vizsgálómódszerek (papillamorfológia, a rostrajzolat vizsgálata, statikus perimetria) mellett napjainkban új, a retinális idegrostréteg vastagságának kvantitatív mérésére alkalmas eszközök jelentek meg, mint a GDx idegrostréteg-analizátor, a Heidelberg-féle retinatomográf és az általunk is alkalmazott optikai koherencia tomográf. Az OCT biológiai szövetek belső mikrostruktúrájának nagy felbontású, mikron nagyságrendű, keresztmetszeti vagy tomográfiás ábrázolására képes azáltal, hogy megméri a visszaverődő fényhullámok időeltolódását és intenzitását. Működési elve hasonló az ultrahang B-képes leképezéséhez, azzal a különbséggel, hogy itt nem hang, hanem fényhullámokat alkalmaznak. A fényforrás lézer, vagy más olyan eszköz, amely rövid fényimpulzusokat vagy rövid koherencia-hosszúságú fényt bocsát ki. Az OCT-nyaláb hullámhossza általában az infravörös-közeli 800 nm körül van. A standard OCT készülékek felbontása 10 mikron körüli, a kutatásban alkalmazottaké eléri a 3 mikront.19 Mind a time-domain, mind a sprectal-domain rendszerű készülékkel elvégzett vizsgálat szenzitív és jól reprodukálható.215,18 A szürke hályog a leggyakoribb szembetegség és a világon a vakság leggyakoribb oka. Az élettartam fokozatos növekedésének következtében és a káros környezeti tényezők hatására egyre fiatalabb életkorban és egyre nagyobb számban találkozunk a kórképpel. A glaucoma és a cataracta együttes előfordulása gyakori. Munkánk során azt vizsgáltuk, hogy ilyen esetekben mennyire pontosak a retinális idegrostréteg mérésének adatai, és fenntartás nélkül figyelembe vehetőek-e a készülékbe programozott korspecifikus normálértékek. Betegek és módszer Munkánk során 45 beteg 45 szemén végeztük el a vizsgálatokat. Tizenkilenc férfi és 26 nő került be a csoportba, átlagéletkoruk 71,8 ±8,4 év volt. Olyan betegeket választottunk, akiknek a cataractán kívül nem volt más szembetegsége. Tehát a glaucomában, retinális patológiában szenvedő betegeket és egyéb törőközegi homállyal, pl. scintillatio niveae-vel rendelkező betegeket kizártuk. A vizsgálat során felvettük az általános és szemészeti anamnézist, meghatároztuk a legjobb korrigált látásélességet. Az elülső szegmentumot réslámpával, a fundust +90 D-ás lencsével vizsgáltuk meg. Goldmann-féle applanációs tonometriát végeztünk, majd Mydrum (1% tropicamid) cseppel megtágítottuk a pupillát. A LŐCS III. (Lens Opacities Classification System III.) séma alapján meghatároztuk a cataracta típusát. Három szürkehályog-típust különböztet meg a szisztéma: mag-, kérgi és hátsó subcapsularis cataractát. Ezen belül az előrehaladottság mértékét a nuclearis csoportban 1-től 6-ig, a corticalis és a hátsó subcapsularis csoportban 1-től 5-ig osztályozza.4 Az egyszerűség és a könnyebb használhatóság kedvéért a kevert típusú hályogoknál a domináns lokalizáció szerint osztottuk be a beteget az adott csoportba. Tizenhat mag-, 15 kérgi és 14 hátsó kérgi cataractás beteget vizsgáltunk. Ezt követően a Stratus 3000 típusú OCT készülékkel (Zeiss, Humphrey Instruments, Dublin, CA, USA) meghatároztuk a retinális idegrostréteg vastagságát. Belső fixaciós jelet használtunk, mely az irodalmi adatok szerint a külsőnél nagyobb reprodukálhatóságot biztosít.18 A „fast RNFL thickness” stratégiát alkalmaztuk, mely a papilla körül 3,4 mm átmérőjű kör mentén határozza meg a vastagságot. A gép 3 mérést végez, és ezek eredményét átlagolja. Mi a 4 kvadránsban és a teljes kör mentén mért átlagértékeket használtuk az elemzés során. A betegek komplikációmentes phacoemulsification és összehajtható hátsócsarnok-lencse tokzsákba történő beültetésén estek át. Random módon három különböző típusú akril lencsét implantáltunk. A 2. posztoperatív kontrollra a műtét után átlagosan 41,4± 11,9 nappal került sor. Ekkor ismét meghatároztuk a legjobb korrigált látásélességet. Kitágítottuk a pupillát, és a fentiek szerint újra elvégeztük a vizsgálatokat és az OCT-mérést. Amennyiben a betegnél ekkor szemfenéki eltérésre derült fény, amelyet az első vizsgálat során a lencsehomály miatt nem láttunk, a beteget kizártuk a tanulmányból. Mind műtét előtt, mind műtét után regisztráltuk a signal strength (SS) értékét. Ez az adott scan minőségét és szenzitivitását jelző adat. A korábbi OCT készülékek a signal to noise ratio-t (SNR) használták, de az újabb készülékeken ezt felváltotta a SS, melynek értéke 1-től 10-ig változik. A signal strength előnye az SNR-val szemben, hogy nem csak egyetlen, a legerősebb jelet adó А-scant vesz figyelembe, hanem a jel erősségének eloszlását az egész scanen belül.21 Az elemzés során Student-féle kétmintás t-próbával összehasonlítottuk a teljes kör mentén és a kvadránsonként kapott idegrostréteg-vastagsági értékeket mind a teljes betegcsoportra, mind a 3 cataractatípusra külön-külön. Ugyancsak elvégeztük a próbát az SS vonatkozásában. Szignifikáns különbségnek a p 0,05 alatti értékeket fogadtuk el. Eredmények A legjobb korrigált látásélesség átlaga műtét előtt 0,34±0,18, műtét után 0,93±0,11 volt, p<0,0001. Az egész betegcsoportban, tehát a 45 betegen, a teljes kör mentén mért RIRV átlaga preoperative 89,66± 15,15 mikron, posztoperatíve pedig 98,97 ± 11,54 mikron, a különbség szignifikáns (p<0,0001). A egész betegcsoportban kvadránsonként megvizsgálva, az alsó szegmenst kivéve, a másik három negyedben szignifikáns volt az eltérés (1. táblázat). Cataractatípusonként, teljes kör mentén elvégezve a regisztrált átlagos értékek összehasonlítását, mindhárom cataractatípusban szignifikánsnak bizonyult a különbség Káldi Ildikó
