Szemészet, 2009 (146. évfolyam, 1-4. szám)
2009-10-01 / 3. szám
Szemészet 6. ábra. Az implantátum csövének recidiváló eróziója nystagmusos microphthalmusos szemen \ * mir. ъ 7. ábra. Az implantátum „plate részének” kilökődése 8. ábra. A cornea alsó harmadára lokalizálódó oedema. A cornea részleges dekompenzációja valószínűleg csak részben függ össze az implantátummal, mivel az elülső csarnoki műlencse haptikája azonos területen érinti a comea hátlapját kehályog-műtétre az egyik esetben az alapbetegség (uveitis) következtében kialakult hátsó kérgi centrális homály miatt volt szükség, a másik esetben a senilis szürke hályogot távolítottak el. A szemnyomás mindkét szemen változatlan, rendezett maradt a műtét után. Az implantáció szövődményeit és azok kimenetelét a 2. táblázatban összegeztük. A komplikációk egy részét korábbi közleményünkben8 részletesen leírtuk. A klinikailag legjelentősebb, az implantációval oki kapcsolatban álló szövődmények közül a hypotonia 4 esetben alakult ki. Egy szemen az implantátum csöve melletti csarnokvíz-kiáramlás (paratubularis filtráció) miatt jött létre sebrevíziónak és az elülső csarnok viszkoelasztikus anyaggal történő reformálásának ellenálló hypotonia a műtét utáni első hónapban. Az implantátumot eltávolítottak, a behatolási nyílást szorosan zártuk, és ugyanazon ülésben második implantátumot ültettünk be azonos negyedben, de új limbalis behatolással. A második implantátum a jelenleg már 3 éves követés egésze alatt kiegészítő kezelés nélkül 7-14 Hgmm-es szemnyomást biztosított. Négy szemen (3 alsó-temporalis és 1 felső-temporalis beültetés) alakult ki az implantátum csövének eróziója. Két szemen az állapot sclera- és amnionfedést követően gyógyult. A két másik, veleszületett cataracta miatt csecsemőkorban operált, aphakiás glaucomás, nystagmusos és microphthalmusos szemen 3 hónappal, illetve 5 évvel a beültetés után került az implantátum csöve a felszínre (6. ábra). E két esetben ismételt sclera-, fascia lata, amnion, conjunctiva-transzplantátummal való fedés és szövetragasztó alkalmazása ellenére sem lehetett a recidiváló erodálódást tartósan megszüntetni. Az egyik szemen ablatio retinae alakult ki, a másik szemen a rutin kontrolion az implantátum „plate” részének felszínre kerülését észleltük szubjektív panasz nélkül (7. ábra). Mindkét esetben sor került az implantátum explantációjára. Egy beteg 3 hónappal a beültetés után a szem erőteljes dörzsölését követően a felszínre került implantátumot kézzel eltávolította. Ebben az estben a seb zárását végeztük el. Prizmás szemüveggel korrigálható diplopia és a látóélességet nem befolyásoló perifériás cornea-oedema (8. ábra) egy-egy esetben alakult ki. Egyetlen implantátum-cső záródott el uveitises izzadmány által a cső belső nyílásába húzódott irisszövet miatt. Ebben az esetben az uveitis szanálása után az első implantátum érintetlenül hagyása mellett az alsó-nasalis negyedben újabb beültetést végeztünk, ami a szemnyomást normalizálta. Egy többször operált, infantilis glaucomás, aphakiás, dekompenzált corneájú szemen 12 hónappal a sikeres implantáció után eseménytelen perforáló keratoplasticát végeztünk. A szemnyomás kompenzált maradt, ám néhány hónap múlva retinaleválás jelentkezett, ami vitreoretinalis műtét után rendeződött. Néhány hónappal később cornealis ulcus alakult ki, ami újabb perforáló keratoplasticát tett szükségessé. Megbeszélés Az elmúlt másfél évtizedben az Ahmed csarnokvíz-elvezető implantátumok a hagyományos filtrációs műtétre nem alkalmas glaucomás szemek műtéti ellátásában Holló Gábor
