Szemészet, 2009 (146. évfolyam, 1-4. szám)

2009-06-01 / 2. szám

72 Szemészet A hemianopia és a kancsalság kapcsolatának tárgyalá­sa során fontos szempontra hívták fel a figyelmet. Amíg a homonym hemianopia a térbeli tájékozódás súlyos zava­rával jár, addig a bitemporalis hemianopiában szenve­dőknek normális a vizuális orientációjuk. Azt várnánk, hogy egy látótérvesztéshez társuló strabismus súlyosbít­ja a látászavart. Előfordul azonban, hogy a strabismus éppen a látászavart kompenzálja. Ilyenkor műtétet nem tanácsos végezni. Normális retinalis korreszpondencia esetén van létjogosultsága műtétnek, de anomális retina­lis korreszpondencia esetén nincs. Számomra különösen érdekesnek bizonyult egy ame­rikai felmérés, mely 3 és 18 év közötti gyermekeknél az amblyopia jobb és bal szem közötti arányát volt hivatva kideríteni. A Gyermekszemészeti Betegségeket Kutató Csoport (Pediatric Eye Disease Investigator Group) az amblyopia 9 prospektiv randomizált (véletlen besorolá­­sos kontrollált) 2694 amblyopiás (visus <0,5) kezelési tanulmányát irányította. Összességében a bal szemeket jelentősebben (p<0,001) gyakrabban érintette a tompa­látás, mint a jobb szemeket. Ez a kapcsolat a háttérben meghúzódó anisometropiától függött. Az okok magyará­zatát érdemesnek tartják tovább kutatni, főként azt sze­retnék meghatározni, hogy vajon az anisometropia meg­előzi-e az amblyopiát, vagy ennek következménye? Az összesen bemutatott 93 poszter a strabológia szinte teljes palettáját felöleli. Bemutatták az infravörös sugarakkal, a videoszkiasz­­kópia elvén működő Plus Optix készüléket, amelyet az amblyopiához vezető refrakciós hibák kiszűrésére fej­lesztettek ki. Segítségével a cornealis fényreflex helyzete is ábrázolódik. A készülék megbízhatóságáról megoszla­nak a vélemények. Török szerzők vitatják a Plus Optix hatékonyságát a fénytörés meghatározására a cyclople­­giában végzett szkiaszkópiás értékekhez képest. A Plus Optix készülékek óriási előnye a szűréseknél kétségte­len, de jelenleg az ára határt szab a széles körben való elterjedésének. Német szerző (Tim B. Menke) kifejlesztett egy ötle­tes ülőalkalmatosságot (Menke-nyereg) kisgyermekek részére. Pl. a réslámpás vizsgálatnál egy normális méretű székre helyezve „emelőnek” a gyermek könnyen eléri az álltámaszt, továbbá könnyebben megnyerhető más vizs­gálat számára is. A congenitalis esotropia optimális műtéti időpontjáról a nemzetközi irodalomban megoszlanak a vélemények. Az előadók nem találtak lényeges különbséget a szenzo­ros funkciók vonatkozásában aszerint, hogy kétéves kor előtt vagy után történt-e a műtét. Magyar szerzők (Szigeti Andrea, Fodor Magdolna) a szerzett esotropia ritka formáját, a divergenciagyenge­séget mutatták be 12 eset kapcsán. A panaszok többsé­gét prizmás korrekcióval orvosolni tudták, és felhívták a figyelmet a társuló neurológiai rendellenességekre. Koreai szerzők azt tapasztalták, hogy hypermetropi­­ával járó exotropiás betegeiknél zömében az alacsony akkomodáció-konvergencia hányados, illetve a gyenge akkomodációs képesség a jellemző. Ez lehet az oka, hogy a hypermetropia korrigálása nincs számottevő hatással a kancsalsági szögre, a betegek zöménél nézetük szerint műtéti megoldásra is szükség volt. Öt poszter foglalkozott a Duane-szindróma különbö­ző aspektusaival. A szerzők egyetértenek abban, hogy műtéti indikációt az alábbiak jelentenek: primer pozíci­óban strabismus; kóros fejtartás a fúzió fenntartásához; addukcióban fel- vagy leütés (azaz addukcióban eleváció vagy depresszió). Bolgár szerzők újabb okot találtak a blow-out törést követő diplopia hátterében, nevezetesen izombecsípődés nélküli masszív hegképződést az alsó egyenes izom és a kötőhártya között. A szerzett nystagmus leggyakoribb formája a leütő (gyors fázissal lefelé irányuló vertikális) nystagmus. Ez idáig gyógymódja nem lévén, svájci és német szerzők érdekes megfigyelésre hívják fel a figyelmet: a nap folya­mán a nystagmus intenzitása a panaszokkal együtt csök­ken. Ezt a függőleges fejtartással vélik magyarázni, ezért azt ajánlják a betegnek, hogy éjszakai alvásuk utolsó 1-2 óráját magas fejtartású helyzetben töltsék el. (Nem tudni, hogy a hajnali alvás megszakítását és a pozícióvál­tást hogyan fogadják majd a betegek.) Koreai szerzők a kemoterápiás kezelés eddig nem ismert mellékhatására, a n. abducens paresisére hívják fel a figyelmet két beteg kapcsán. Az egy-, illetve kétolda­li paresis a kezelés befejezése után spontán megszűnt. (A megbeszélés során nem merült fel, hogy talán a kemo­­terápára reagáló kis volumenű orbitalis metasztázisról lehetett-e szó.) Orosz szerzők új, izomerősítő műtéti módszert fejlesz­tettek ki, és 112 eset kapcsán beszámoltak eredményeik­ről. A műtét dozírozása megegyezik a reszekcióéval, a varratot is ennek megfelelően helyezik be az izomba úgy, hogy ennek burka ne sérüljön. Ez az izomredőző mód­szer mind az ereket, mind az idegeket megkíméli, s jobb funkcionális eredmény érhető el vele, mint a hagyomá­nyos reszekcióval. Beszámolónkkal elsősorban a gyermekszemész kolle­gák figyelmét szeretnénk felhívni azokra a szempontok­ra, melyek továbbgondolása és érvényességének ellenőr­zése hazai közlemények alapjául szolgálhat. Soproni Anna Czövek Irén Kongresszusi beszámoló

Next

/
Thumbnails
Contents