Szemészet, 2009 (146. évfolyam, 1-4. szám)
2009-03-01 / 1. szám
Szemészet Az elmúlt évtizedben új technológiák, műszerek kerültek forgalomba, melyek a mindennapi gyakorlatban segítenek a korai glaucomás károsodás során kialakuló strukturális és funkcionális elváltozások kimutatásában és a már kialakult folyamat nyomonkövetésében. Az optikai koherencia tomográfia (Optical Coherence Tomography, ОСТ) nagy felbontást biztosító, keresztmetszeti képalkotó eljárás. A kép keletkezése az ultrahanghoz vagy rádióhullámhoz hasonlíthatóan annak visszaverődésén (reflektometria) alapszik. Az OCT infravörösközeli tartományba eső, 820 nm hullámhosszúságú fényt használ a képalkotáshoz. A fénysugár keresztüljutva a szöveten, különféle eltolódással verődik vissza a különböző felületekről. A fény hullámhossza (—0,001 mm) rövidebb az ultrahangénál (—0,1 mm), ezért az OCT térbeli felbontóképessége sokkal jobb, másrészt az ultrahanggal ellentétben nem igényel vizsgálófej-szövet kontaktust vagy immerziós anyagot, mivel a levegő-szövet határon könnyen áthalad. Szöveti felbontóképessége kifejezetten finom (8-10 p.m), így keresztmetszeti szeleteket (tomográfia) képezve, minőségében szövettani metszetekhez hasonló képet kapunk. A glaucomás károsodás kimutatásában a legérzékenyebb és egyben a legjobban reprodukálható paraméternek a peripapilláris idegrostréteg állapota tekinthető,3,i2,i5 legyen szó akár diffúz, akár fokális glaucomás rostveszteségről.13 Azt is tudjuk, hogy a talált rostpusztulás mértéke klinikailag a látótérdefektussal jól korrelál.20 A készülék képes elkülöníteni az előbb említett paraméter alapján a glaucomás betegeket a nem betegektől.4 Kevesebb adatunk van abban a betegcsoportban, akiket preperimetriásnak nevezünk, ami azt jelenti, hogy a glaucomás folyamat olyan korai stádiumával állunk szemben, amikor a látóidegfőn vagy a látóidegrostrétegben a betegségre jellemző elváltozások már megjelentek, de a látótér még érintetlen. A jelen tanulmányunk célja, hogy feltérképezzük ennek a korai stádiumnak a modern retinális képalkotó diagnosztikával detektálható strukturális változásait a funkcionális mutatók részletezésével párhuzamosan. 1. táblázat. Az eredmények értékeléséhez, a betegcsoportok jellemzéséhez használt standard automata perimetriás és optikai koherencia tomográfiás paraméterek Rövidítés Elnevezés Definíció MD Mean Az átlagos érzékenység (dB) eltérés az Deviation életkornak megfelelő normálértéktől MS Mean Sensitivity Átlagos retinális érzékenység (dB) PSD Pattern Standard Deviation A lokális kieséseket jellemző érték (dB) AVG Average Átlagos peripapilláris idegrostréteg(RNFL*) vastagság (p.m) *RNFL: Retinal Nerve Fiber Layer = retinális idegrostréteg Módszer A tanulmányba 92 egészséges egyén (átlagéletkor 54,93 ±9,17 év) random kiválasztott, és 114 glaucomás beteg (átlagéletkor 55,21 ±10,92 év) típusos látóidegfő/látóidegrost károsodást mutató, de standard automata perimetriával detektálva károsodás nélküli szemét választottuk be (2. táblázat). Teljes szemészeti vizsgálatot végeztünk, mely magában foglalta a családi, szemészeti és általános anamnézis felvételét, látásélesség-meghatározást Snellen-táblával, applanációs tonometriát, biomikroszkópiás vizsgálatot indirekt oftalmoszkópiával és a papilláról sztereofotó készítését. A beválasztási kritériumoknak azok feleltek meg, akik 35 évnél idősebbek voltak, refrakciós eltérésük ±4 szférikus és ±2 cilindrikus dioptriaértéket nem haladta meg, minden esetben tágított pupilla mellett glaucomás papillakárosodást mutattak, a csarnokzug nyitott volt. Az OCT-vizsgálat során jó minőségű peripapilláris regisztrátumokat kaptunk (jelerősség - Signal Strength - 7 fölött) jól kivitelezett standard automata perimetriával (SAP), melyet az OCT-méréshez képest a vizsgált egyének ±1 hónapon belül végeztek el. Kizártunk mindenkit, akinek látásélessége a Snellen-táblán 0,5 alatt volt, valamilyen törőközegi homály szűk pupillán keresztül akadályozta a látóidegfő és a hátsó pólus megítélését. Olyan kiterjedt parapapilláris atrófia, mely a látótéren vakfolt-megnagyobbodást okozhat, és a peripapilláris rostréteg mérést is befolyásolhatja, valamint a ferde belépésű látóideg, bármilyen üvegtesti és retinális elváltozás szintén kizáró oknak minősült. Vizsgálataink természetét, azok non-invazív jellegét betegeinkkel ismertettük, részletes felvilágosítást követően vizsgálatainkat beleegyezésükkel végeztük el. A glaucomás opticus neuropathiának tartottunk minden olyan papillaelváltozást, ahol a peremterület fokális vagy diffúz elvékonyodását, illetve az excavatio fokozódását találtuk, vagy az idegrostréteg típusos íves károsodását észleltük. A látótérvizsgálatban korábban már tapasztalatot szerzett egyének Humphrey SITA Standard 30-2 tesztet (Humphrey Systems Model 750, Dublin, California, USA) végeztek. Megbízhatónak tartottuk a vizsgálatot, amennyiben a fixációvesztés, fals pozitív és negatív válasz 20% alatt volt. Glaucomás látótérdefektusnak minősült minden kettő vagy több összetartozó tesztponton detektálható küszöbérzékenység-csökkenés a valószínűségi térképen p<0,01, három vagy több ilyen pont p<0,05, melyek közül egyik pont p<0,01 vagy 10 dB különbség a nasalis horizontális felezővonalon kettő vagy több tesztpontnak megfelelően. Az összehasonlító számolásokhoz az 1. táblázatban részletesen ismertetett paramétereket használtuk. Az MD- és PSD-értéket a Humphrey standard automata küszöbperimetria globális indexei számszerűen jelzik, az MS-értéket a vakfolt 2 pontjának kihagyásával a decibelskála egyes pontjainak számtani átlagolásából képeztük. Az optikai koherencia vizsgálatot Stratus OCT készülékkel (Carl Zeiss Meditec Inc., Dublin, CA), 4.1 szofwerrel végeztük. A készülék űn. Fast RNFL Thickness vizsgálati programja 3 egymás utáni, a papilla körül 3,4 mm sugarú körben készít méréseket, azokat átlagolja. Értékel-2. táblázat. A beteg-, illetve a kontrollcsoportba sorolás feltételei Csoport Szemnyomás Papilla Látótér Normál <21 Hgmm Ép Ép PPG Glaucomás Ép Ajtony Csilla
