Szemészet, 2009 (146. évfolyam, 1-4. szám)
2009-06-01 / 2. szám
146. évfolyam (2009) 37 2. ábra. A donor implantációja. A recipiens comeát 9 mm átmérőjű markerrel jelöljük körbe, és ennek mentén speciális horoggal a cornea hátsó felszínét körbekarcoljuk, leválasztjuk (a), majd csipesz segítségével eltávolítjuk (b). Elülsőcsamok-fenntartó kanült vezetünk be, és a donor szövetet összehajtva (nyíl) az elülső csarnokba implantáljuk (c, d). A lamellát kanül segítségével simítjuk ki és pozícionáljuk (e). A műtét végén a csarnokba levegőt fecskendeztünk be, amely a transzplantátumot a helyén tartja (f) gyűrű segítségével feszítettük fel. Ezt követően BSS-oldattal a nyomást fenntartva pneumatikus mikrokeratom segítségével (Moria) a cornea felső rétegét 300 gm vastagságban lamelláltuk le. Az így megmaradt corneaszövetet endotheliummal felfelé donorágyba helyeztük, majd kitrepanáltuk (hasonlóan, mint perforáló keratoplasztika esetében) (1. ábra). A recipiens előkészítése során 9,0 mm átmérőjű, tripánkékkel jelölt, kör alakú markert érintettünk a cornea felszínéhez. Ez jelölte ki a hátsó felszínről leválasztandó Descemet-membrán határait. Ezt követően 12 óra irányában 5 mm-es corneoscleralis sebet készítettünk. Az elülső csarnok fenntartására oldalnyíláson keresztül csarnokfenntartó kanült, infúziót vezettünk be. Speciálisan erre a célra kialakított horgokkal először körbekarcoltuk, majd leválasztottuk a Descemet-endotheliumréteget a szaruhártya hátsó felszínéről. A donor szövetet összehajtva az elülső csarnokba implantáltuk, majd óvatosan, kanül segítségével kisimítottuk és pozícionáltuk. A műtét végén a transzplantátumot helyén tartandó és kifeszítendő a csarnokba levegőt fecskendeztünk be (2. ábra). A corneoscleralis sebet 10/0-és nylonnal zártuk, és subconjunctivalisan antibiotikumot és kortikoszteroidot adtunk be. Posztoperatív kezelés Műtét után a következő kezelési sémát alkalmaztuk. Két hétig antibiotikum és kortikoszteroid kombinációt írtunk fel, lokálisan, napi öt alkalommal. Ezt követően az első három hónapban csak kortikoszteroid-cseppet ötszöri cseppentéssel, majd a harmadik hónap után háromszori cseppentéssel rendeltünk el. Testsúlykilogrammal arányos szisztémás kortikoszteroid-kezelésben részesítettük a korábban már perforáló keratoplasztikán átesett beteget. A glaucomás betegek korábban beállított terápiáján nem változtattunk. Eredmények A látásélesség 5 beteg esetén javult, 4 esetben jelentős táblaolvasást érve el (2. táblázat). Összességében a visus 0,02±0,03-ról 0,31 ±0,15-re javult (p=0,02, Wilcoxon) az egyéves követési idő után. Réslámpás vizsgálattal a műtét előtti 3-3 teljesen átlátszatlan, illetve szemitranszparens cornea közül 1 átlátszatlan maradt (1. eset), 1 szemitranszparens (5. eset), 4 teljesen tiszta lett a műtét utáni 3. hónapra, majd a továbbiakban sem változott (3. ábra). A topográfiás keratometriás értékek 43,2 D, illetve 38,6 D-ról 42,8 D és 40,7 D-ra változtak a meredek, illetve a lapos tengelyben (p=0,7 és p=0,03). A cornea vastagsága 1007±393 p,m-ről 788±304p,m-re csökkent a mintegy 300/rm-es lamella beültetése után (p=0,02). Az endothelialis sejtszám sem a műtét előtt, sem a műtét utáni első héten nem volt megítélhető a duzzadt stroma miatt. A 3. és 12. hónap között csak a 4 tisz-Endothelialis keratoplasztikával SZERZETT TAPASZTALATOK
