Szemészet, 2009 (146. évfolyam, 1-4. szám)

2009-03-01 / 1. szám

146. évfolyam (2009)

23

gével határozható meg. Igyekeztünk a bázisgörbületi értékeket a megfelelő görbületi sugárértékeknél 0,15-0,2 mm-el nagyobbnak venni. Az illesztés eredményességének megítéléséhez fluoreszcein tesztet alkalmaztunk.

Eredmények

Az I Kone kontaktlencsék már a felhelyezést követő pislogáskor kiestek a szemrésből. A 8,04 mm bázisgörbületű Dyna Intralimbal lencse rosszul centrálódott és felfelé tekintéskor lecsúszott az alsó áthajlásba. A 8,23 mm-es bázisgörbületű Dyna intralimbal lencse panaszokat okozott. Mindkét lencse alatt az alsó szaruhártya-kvadránsnak megfelelően kifejezett festékgyülem alakult ki a könnyfilm fluoreszceines festése után (3. ábra). A QuadraKone jól centrálódott, ezt a helyzetét felfelé tekintéskor is megőrizte. A fluoreszcein teszt végzése során a lencse mögött megközelítőleg egyenletes eloszlású festékgyülemet fényképezhettünk (4. ábra). A kontaktlencsével a távoli visus 0,6 volt, a viselése pedig nem okozott panaszokat.

Megbeszélés

A keratoconus progresszív, a szaruhártya egy részének elődomborodásával és elvékonyodásával járó, többnyire kétoldali megbetegedés.17 A betegség során jellegzetesen megváltoznak az egyes meridiánok görbületi sugarai, így a korneatopogram is.1,13 Ezen leggyakrabban a szaruhártya centrális vagy paracentrális-alsó részén elhelyezkedő, kis görbületi sugarú kiemelkedés, kónusz látható.8

Az 70-80-as években a leggyakrabban végzett refraktív sebészeti beavatkozás a radiális keratotomia volt.15 A körben elhelyezett cornealis metszések miatt a szaruhártya elülső felszíne ellaposodik és ezáltal a görbületi sugara nő.2 A változás az egész cornealis felszínt érinti, limbustól limbusig. Az ellaposodás leginkább a centrális zónára, kevésbé a középperifériára, legkevésbé pedig a limbalis szaruhártya-területre jellemző. A radiális keratotomia ellenjavallatát képezik a cornea ectasiái, így a keratoconus is.3 Maga a radiális keratotomia is okozhat iatrogén keratoconust pozitív családi érintettség esetén.9

A keratokonusos betegen történő keratotomia alkalmazását követően a korneatopográfia képe változatos alakot vehet fel.6,8,13 A szem többnyire irreguláris asztigmiás fénytörése csak egyénre szabott, RGP, hibrid vagy scleralis kontaktlencsével korrigálható.10 További lehetőség a keratoplasztika, azonban a kertoconusos, keratotomián átesett betegek szaruhártya-átültetéséről nem áll rendelkezésre elegendő irodalmi adat.7 Coulon és mtsai legveszélyesebb problémának a hegszétválást és a hegvonalak mentén történő érbenövést nevezték meg.4

A cornealis kontaktlencse illesztési technikája és elve nagyfokú irreguláris asztigmia esetében a mai napig vita tárgya. Jelenleg az alábbi főbb lehetőségek állnak a kontaktológus rendelkezésére (a termékek bevezetésének sorrendjében):

1. Szférikus, kemény kontaktlencsék. Az Európában elterjedt „lapos illesztési elv” (flat fitting philosophy) alapján az illesztők a szaruhártya kidomborodó részének görbületi sugarait az első próbalencse megválasztásakor figyelmen kívül hagyják.2 Ez igen jó látóélességet eredményez főként enyhébb előemelkedések esetén. Eközben az USA-ban és Latin-Amerikában a kicsi, vastag, ún. tricurve lencsék használata terjedt el. Ezeken a lencséken eltér az optikai és a két, koncentrikus periferikus zóna hátsó görbülete, így a kontaktlencse jobban idomul a cornea alakjához.

2. Tórikus hátsó felszínnel rendelkező kontaktlencsék. A szférikus keménylencsék az asztigmia irreguláris volta miatt gyakran instabilnak bizonyultak, billegtek és pislogásra vagy hirtelen szemmozgásra kiestek a szemből. Erre jelentett megoldást az, hogy a szférikus optikai zóna körül tórikus perifériás szegélyt alakítottak ki. Ezek a lencsék tricurve és tetracurve változatban is elérhetők (Woodward- és Philips-féle próbalencsesor).8 Tórikus hátsó felszínű kontaktlencse az általunk is kipróbált I Kone.

3. Nagy átmérőjű lencsék. A hagyományos kemény és RGP kontaktlencsék átmérője 6 és 8 mm között változott. A nagy átmérőjű (11-13 mm) lencséket eleinte azokban az esetekben alkalmazták, amikor a kicsiny kónuszon rosszul illeszkedett vagy panaszokat okozott a kisebb átmérőjű lencse. A nagyobb átmérő miatt csökkent a szemhéjak lencsepozíciót befolyásoló hatása, a kontaktlencse stabilabban illeszkedett a szaruhártyára.8 Nagy átmérőjű kontaktlencse az esetünkben kipróbált Dyna Intralimbal is.

4. Kvadráns-specifikus technika. Itt a kontaktlencse egyes kvadránsainak eltérő a bázisgörbülete, vagy állandó bázisgörbület mellett a széli görbület kvadránsonként változtatható."15 Vaske 2008-ban megjelent közleménye szerint nagyfokú, irreguláris asztigmia esetében ezzel a lencsetípussal érhető el a legjobb centralizáció, növekszik a viselési idő, és jobb a látóélesség is.11

A jelen esetünkben a megfelelő korrigálást az tette lehetővé, hogy a kontaktlencse bázisgörbületeit a kvadránsok szerint a topográfia alapján tudtuk rendelni. így érhettük el a kontaktlencse megfelelő illeszkedését, panaszmentes viselését és az elfogadható látóélességet.

Irodalom

1. Béna A., Vámosi F, Lampé Zs., Módis L.: Videokeratoszkópián alapuló számítógépes corneatopográfia. Szemészet 1994; 131: 199- 203.

2. Clifford-Hall K.G.: A comprehensive study of keratoconus. Br J Phisiol Opt 1963; 20: 215-256.

3. Colin J., Velou S.: Current surgical options for keratoconus. J Cataract Refract Surg 2003; 29: 379-86.

4. Coulon F, Monemousque B., Poirier, Leger E, Verin F: Outcome of a corneal graft with antecedens of radial keratotomy. J Fr Ophthalmol 1994; 17: 204-207.

5. Módis L., Berta A., Berthold S.: Az Orbscan cornea-topográf. Szemészet 2002; 139: 23-28.

6. Panda A., Sharma N., Kumar A.: Ruptured globe 10 years after radial keratotomy. J Refract Surg 1999; 15: 64-5.

Kemény kontaktlencse illesztése radiális keratotomián átesett keratoconusos szemen...