Szemészet, 2009 (146. évfolyam, 1-4. szám)
2009-12-01 / 4. szám
146. évfolyam (2009) : 141 Statisztikai módszerek Statisztikai csoportok alkotása: a jobb és bal oldali szemekről kapott válaszok paramétereinek összehasonlítása oldaliság szerint, illetve a kisebb és nagyobb értékű válaszok külön csoportokba sorolva. Meghatároztuk a két oldal közötti abszolút különbséget, és a nagyobb és kisebb értékeket külön csoportba véve t-próbát, illetve Mann-Whitney-próbát végeztünk. A PERG és a 20’ ingerlésre kapott VEP között (amely ingerlési terület nagysága megfelel a PERG ingerlési területének) korrelációt is számoltunk. Eredmények A jobb és a bal szemről elvezetett válaszok oldaliság szerinti (jobb oldali és bal oldali szemek) csoportosítása esetén nem találtunk szignifikáns oldalkülönbséget a PERG és VEP látencia- és amplitúdóértékeiben. Az egyedi válaszokban megfigyelt oldalkülönbség az átlagolással eltűnt, hiszen hol a jobb, hol a bal szem válasza volt a nagyobb. Ha viszont a magasabb és alacsonyabb amplitúdójú válaszok szerint csoportosítottuk a VEP- és PERG-regisztrátumokat, szignifikáns különbséget találtunk. A PERG N35/P50 hullámkomponens esetén ez a különbség 2,16±1,76 juV, a PERG P50/N95 hullámkomponens esetén 2,82±2,44/zV volt (1. és 2. ábra). Ugyancsak szignifikáns volt az eltérés a VEP N75/P100 és P100/N135 amplitúdóiban, ha nem a jobb és bal szemet hasonlítottuk össze, hanem a nagyobb és kisebb amplitúdóértékeket csoportosítottuk. Az N75/P100 hullámkomponens esetén az abszolút különbség 1,62 ±1,32 pV, a P100/N135 hullámkomponens esetén 2,49±2,3 fiV volt (3. és 4. ábra). Szignifikáns korrelációt találtunk a PERG N35/P50 amplitúdó és a VEP N75/P100 hullámkomponense között (r=0,49, p<0,001), illetve a PERG P50/N95 amplitúdó és a VEP N75/P100 komponense között (r=0,52, p<0,001). Megbeszélés Az elektrofiziológiai vizsgálatok eredményeinek értékelése laboratóriumonként felállított normálértékekkel történik, melyek meghatározásának kritériumrendszere kidolgozott.1,2 Ha az eredmények reprodukálhatók, variabilitásuk kiszámolható, így megadható a normál átlagérték és annak szórása normáltartományként. A normáltartomány meghatározásakor csupán az egyik szemről nyert paramétereket használják. Amennyiben a két oldal közötti különbség bizonyos határt elér, az oldalkülönbséget kórosnak véleményezzük. A látásélesség decimálisnál pontosabb meghatározásakor a két szem vízusa között különbség figyelhető meg. Például a Kettesy-féle vízustáblával mindkét oldalon 1,0 látásélességű szem ETDRS táblával vagy Freiburg Visual Acuity teszttel pontosítható, és oldalkülönbség mutatható ki.6 Korábbi szövettani vizsgálatok a foveoláris csapsűrűségben különbséget mutattak ki, amely akár 8%-os is lehet.1 Ez az adat magyarázattal szolgálhat a pszichofizikai módszerrel kimutatott vízusbeli eltérésre. Mivel az éleslátás helyén, függetlenül attól, hogy jobb vagy bal szemről van szó, a csapdenzitás különböző lehet, és a fotoreceptor-ganglionsejt átkapcsolódás 1:1 arányú, a PERG-válaszok nagyságában is várható oldalkülönbség. A centrális csapok által felvett vizuális információt a centrális ganglionsejtek továbbítják a látókéreg felé, ahol az információ elsődleges feldolgozása történik, így a VEP-ben is oldalkülönbség feltételezhető. Korábbi tanulmányok, amelyek az elektrofiziológiai módszerek ismételhetőségének (reprodukálhatóság) kérdésével foglalkoztak, az oldalkülönbséget nem vizsgálták.3,4’7’8 Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, monocularis patológiás folyamat esetén a nagyobb csapdenzitású oldalon az amplitúdócsökkenés kisebb mértékűnek tűnhet, esetleg a normáltartományon belül marad, ami alapján a károsodás mértékét alulbecsülhetjük (álnegatív eredmény). Ennek analógiájára a kisebb csapdenzitású oldal kisebb mértékű károsodását hibásan súlyosan kórosnak véleményezhetjük (álpozitív eredmény). Vizsgálataink szignifikáns oldalkülönbséget mutattak a PERG- és a VEP-válaszok nagyságában. A különbség jelentős mértékű (—20%). A PERG amplitúdója némileg kisebb, mint a VEP-é, de a két oldal közötti relatív különbség PERG esetén mégis nagyobb. Ennek magyarázata a macula kétoldali kérgi reprezentációja és nagyobb kérgi vetülete lehet. A PERG és VEP amplitúdója között is találtunk összefüggést. Ennek a —0,5 erősségű összefüggésnek oka lehet a macula mindkét oldali kérgi vetülete, a látókéreg eltérő aktivitása és a kérgi feldolgozás folyamata is. Mint láttuk a VEP- és PERG-amplitúdók között oldaldifferencia áll fenn. Ezt a különbséget figyelmen kívül hagyva a funkciókárosodás pontos mértékének megítélése nem lehetséges. Ezért a normalitás határainak megállapításánál ezt a tényt is figyelembe kell vennünk, hogy a módszer szenzitivitását növeljük. Köszönetnyilvánítás A szerzők hálás köszönetüket fejezik ki Majer Katinak szakszerű asszisztensi munkájáért. Irodalom 1. Curcio C.A., Sloan K.R., Kalina R.E., Hendrickson A.E.: Human photoreceptor topography. J Comp Neurol 1990; 292: 497-523. 2. Holder G.E., Brigell M.G., Hawlina M., Meigen T, Vaegan, Bach M.; International Society for Clinical Electrophysiology of Vision: ISCEV standard for clinical pattern electroretinography-2007 update. Doc Ophthalmol 2007; 114: 111-116. 3. Ikeda T: Quantitative analysis of the cross-correlation between pattern ERG and pattern VEP. Osaka City Med J 1991; 37: 33-51. 4. Jacobi PC., Walter R, Brunner R., Krieglstein G.K.: Reproducibility and intraindividual variability of the pattern electroretinogram. Ger J Ophthalmol 1994; 3: 216-219. 5. Odom J.V, Bach M., Barber C., Brigell M., Marmor M.F., Tormene A.P., Holder G.E., Vaegan: Visual Evoked Potentials Standard (2004). Doc Ophthalmol 2004; 108: 115-123. A MINTÁZOTT ELEKTRORETINOGRÁFIA ÉS A LÁTÓKÉRGI KIVÁLTOTT VÁLASZ PARAMÉTEREI...
