Szemészet, 2009 (146. évfolyam, 1-4. szám)
2009-10-01 / 3. szám
Szemészet 92 Az optikai koherencia tomográf (OCT) megbízható eszköznek bizonyult a centrális retina leképezésére és segítségével jól reprodukálható méréseket végezhetünk a maculatérfogat és a retinavastagság felderítésére.9,15 Tanulmányunkban OCT segítségével hasonlítottuk össze koraszülött és időre született gyermekek maculavastagságát, valamint arra kerestünk választ, hogy van-e összefüggés a mért retinavastagságok és a ROP, illetve a koraszülött státusz között. Betegek és módszer A vizsgálatot a Semmelweis Egyetem Etikai Bizottsága engedélyezte (TUKEB 101/2006), a Helsinki Deklaráció alapján. Minden résztvevő törvényes képviselőjével beleegyező nyilatkozatot írattunk alá. Eset-kontroli tanulmányunkban 7-14 éves, korábban klinikánkon vizsgált, illetve kezelt koraszülött és időre született egészséges gyermekek szerepeltek. Minden szem visusa 1,0 volt, és fundus biomikroszkópiás képükön a hátsó póluson eltérést nem találtunk. A szemek refrakciója szférikus ekvivalenssel számolva +0,5 és -3,0 D között volt. A vizsgált betegcsoportokból kizártuk: a neurológiai károsodást szenvedett gyermekeket, a statisztikai feldolgozás során nem számoltunk a ROP-os maradványtüneteket mutató (macularis redő, maculát érintő részleges retinaleválás, teljes retinaleválás), nystagmusos, amblyopiás, vagy -3,0 D-nál nagyobb mértékben rövidlátó szemek adataival. Ha a páciens mindkét szeme megfelelt a kritériumoknak, csak az egyik szem adatait értékeltük, melyet random módon választottunk ki. Koraszülött betegek A klinika adattára alapján 90 családot hívtunk levélben tanulmányunkhoz, 37 család válaszolt, a vizsgálatokon 40 gyermek jelent meg. Az akut szakban leírt dokumentációt figyelembe véve a kialakult retinopathia súlyossága szerint betegeinket 3 vizsgálati csoportba osztottuk. I. csoport: Az akut szakban észlelt 3-as stádiumú küszöb ROP miatt korábban lézerkezelésen átesett szemek. A kezelés indirekt binokuláris oftalmoszkóp segítségével argon kék-zöld vagy 810 pm diódalézerrel történt. 14 gyermek 28 szemét vizsgáltuk. A kizárások után 10 beteg 17 szemének adatait értékeltük. Az átlagos születési súlyuk 1116±337 (640-1620) g, átlagos gestatiós idejük 28,7±2,3 (24-32) hét volt. II. csoport: Spontán regressziót mutató ROP 1, illetve 2 stádiumú szemek. 15 beteget vizsgáltunk, ebből a beválasztási kritériumok alapján 10 beteg 17 szeméről nyertünk értékelhető regisztrátumot. Az átlagos születési súlyuk 1364±571 (850-1500) g, átlagos gestatiós idejük 29,4+2,8 (26-34) hét volt. III. csoport: Azok a szemek, amelyeken az akut szakban retinopathiát nem észleltünk. 12 beteg 24 szemét vizsgáltuk, 2 beteg mindkét szemét kizártuk a vizsgálatból -3,0 D-t meghaladó rövidlátásuk miatt. A betegek átlagos születési súlya 1527±467 (900-2030) g, átlagos gestatiós ideje 30,7±2,5 (26-34) hét volt. Kontrollcsoport (IV. csoport): 10 azonos korú (7-14 éves) egészséges, időre született gyermek (átlagos születési súly: 3400±200,5 g ), akiket egy budapesti általános iskolából hívtunk. 20 egészséges szem adatait rögzítettük. Szemészeti vizsgálatok A refrakciót és a keratometriát kalibrált automata autorefraktokeratométer segítségével végeztük (Acuref-K 9001-es model Huvitz Hannover). A legjobb korrigált látásélességet Snellen-táblával 5 méterről vizsgáltuk. Minden betegnél orthoptikai kivizsgálást is végeztünk, az amblyopia kiszűrésére Lang-tesztet alkalmaztunk. Majd réslámpával vizsgáltuk az elülső szegmentet és fundus biomikroszkópiát végeztünk. A szemfenéki képet digitális fundusfotográfiával rögzítettük a maculatájékról és 9 tekintési irányban a perifériás retinarészekről. Az optikai koherencia tomográfiát (StratusOCT3; Carl Zeiss Meditec, Dublin CA) sötét szobában végeztük tropicamid cseppel (50 mg/10 ml) történt pupillatágítást követően. A pupillatágasság a mérések idejére minden esetben minimum 5 mm volt. A vizsgálat során 6 radier irányú, 6 mm-es leképezés készült melyek középpontja a foveolára esett. Minden egyes tomogram 128 db A-scanből állt össze. A vizsgálathoz belső fixációs pontot alkalmaztunk, és a beteg megfelelő fixációját az infravörös kamerával rögzített fundusképen ellenőriztük. A kapott adatok feldolgozásához a műszer beépített szoftverét használtuk (version 4.1, Carl Zeiss Meditec, Dublin CA), amely lehetőséget ad a retina vastagságának meghatározására, valamint a macularis térfogat kiszámítására. A retina vastagságának a tomogramon látható két jeldús (piros) réteg, a ganglionsejtek, illetve a pigmentepithel (RPE)-réteg közötti távolság felel meg. A szoftver külön értékként jeleníti meg a foveolaris vastagságot, amelyet a hat leképezés közös találkozási pontjának az átlagából számol ki. Ezenkívül a fovea körül 3 koncentrikus régióban mértük a retina vastagságát, melyek átmérője belülről kifelé haladva 1 (centrális gyűrű), 3 (belső macularis gyűrű) és 6 mm (külső macularis gyűrű) volt. A két külső gyűrűt a gép további 4 régióra osztotta. Az így kapott 9 macularis régióban is meghatároztuk az átlagos retinavastagságot. A szemgolyók tengelyhosszát 10 MHz-es А-módú ultrahangos biometria segítségével mértük (Ultrascan Imaging system, Alcon Laboratories, Fort Worth, Texas, USA), kontaktmódszerrel. A mérőfejet merőlegesen helyeztük a cornea centrumára, és a beteget megkértük, hogy nézze a belső fixációs pontot. A program 8 mérés átlagát számolta, melyet akkor fogadtunk el, ha az SD<0,05 volt. Statisztikai számítások A statisztikai elemzést a Windows SPSS 15.0 szoftver segítségével végeztük. Statisztikailag szignifikánsnak a p<0,05 értéket tekintettük, a konfidenciaintervallum 95% volt. Az adatok vizsgálatakor a Shapiro-Wilks W teszt nem mutatott normális eloszlást, ezért a 4 csoport összehasonlítására nem paraméteres teszteket alkalmaztunk. Mivel a Wilcoxon-teszt sem a szférikus ekvivalens, a tengelyhossz, sem az OCT-paraméterek tekintetében nem talált szignifikáns különbséget a jobb és bal szemek között, minden csoportban egy betegnek random módon csak egyik szemét értékeltük. így minden csoportba végül 10 szem került, melyek adatait Kruskal-Wallis H, Mann-Whitney U teszt és ROC görbe segítségével elemeztük. A 4 csoport összehasonítására Kruskal-Wallis H tesztet alkalmaztunk. A nullhipotézis az volt, hogy nincs különbség a 4 csoport között. Ha a teszt valamelyik paraméterre szignifikáns eltérést igazolt, Mann-Whitney U tesztet alkalmaztunk a csoportok páronkénti összehasonlítására. A retinavastagság elválasztási határértékét ROC (receiver operating characteristic) görbe segítségével határoztuk meg. A centrális retinavastagság különböző értékei voltak vizsgált változók. A koraszülött, illetve időre született gyerekek adatait kategorikus változókként jelenítettük meg (időre született: 0, koraszülött: 1). A nullhipotézis a görbe alatti terület=0,5 volt. A ROP (1: ROP 1-3 stádium, 2: nem volt ROP), illetve a koraszülött státusz (születési súly <1250 g, gestatiós idő <30 hét) és a retinavastagság összefüggésének felderítésére GEE (general estimating equation) tesztet alkalmaztunk minden vizsgált szem esetében (30 koraszülött gyermek 54 szeme, 10 időre született gyermek 20 szeme). A vizsgált egyéntől függő hatást (subject effect) a beteg azonosító száma (sorszám) adta. Logit link funkEcsedy Mónika
