Szemészet, 2008 (145. évfolyam, 1-4. szám)

2008-12-01 / 3-4. szám

145. évfolyam (2008) 129 Szemünk fénye a gyermekünk, de vajon kellően figyelünk a látására? Magyarországon ma a 14 év alatti gyerekek egynegyede szenved valamilyen szembetegségben. Minden újszülött látását ellenőrzik, legközelebb azonban már csak az iskolában végeznek kötelező szűrést. Kevés szülő tudja, hogy az akár tartós látássérülést is okozó rendellenességek jelentős részét kis odafigyeléssel, néhány egyszerű, otthon is elvégezhető vizsgálattal ő maga is időben észlelheti és kezeltetheti. Ilyen vizsgálat lehet az ún. „kukucs játék”, amely­nek segítségével jól ellenőrizhető a kisbaba látóképessége. A témáról többet is megtudhattak a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának sajtótájékoztatóján, amelyet a Látás Világnapja alkalmából rendeztek. A sajtótájékoztató résztvevői voltak: Dr. Németh János, igazgató - A Vision 2020 programról Dr. Sényi Katalin, adjunktus - Veszélyeztetett gyermekek és a megelőzés Dr. Papp András, adjunktus - Az öregszeműségről Az időskori makuladegeneráció szűrése Dr Papp András Az időskori makuladegeneráció a gazdaságilag fejlett or­szágokban - hazánkban is - a vakság leggyakoribb oka. A betegség az 50 évesnél idősebbeket érinti, ezért az örege­dő társadalmaknak egyre nagyobb kihívást jelent a foko­zatosan növekvő új betegek száma. A betegség lényege az éleslátás helyének - a sárgafoltnak (macula lutea) - a korral előrehaladó elfajulása, amelynek okát pontosan nem ismerjük. Mivel a betegség a látóhártyának (retiná­nak) csak ezt a területét érinti, a betegek - kezelés nélkül - elvesztik olvasóképességüket és éleslátásukat, de a pe­rifériás látás a betegség végstádiumában is megmarad. A betegségnek alapvetően két formája van: a száraz és a nedves forma. A száraz, sorvadásos forma a betegek 85-90%-át érin­ti. A betegség ezen típusában kóros anyagcseretermékek halmozódnak fel az elvékonyodott retina (elsősorban a macula lutea) területében. Ezzel párhuzamosan az ol­vasóképesség fokozatosan romlik, az olvasott betűk tö­redezetté válnak. A betegség ezen típusában azonban akár évtizedek is eltelhetnek az olvasóképesség teljes elvesztéséig. Az esetek 10-15%-ában a betegség száraz formája, egy súlyosabb, gyors látásromlást eredményező állapotba, az ún. nedves formába megy át. A betegség ezen típusában az érhártya felől kóros érképződés indul meg az éleslátás helye alá. Az újdonképződött erekből folyadék és vér szi­várog a retina rétegei közé, a fotoreceptorok fokozatos pusztulását okozva. Az utóbbi évek kutatásai derítettek fényt a betegség genetikai hátterére. A komplement faktor H nevű gén hibája csaknem a betegség által érintettek 50%-ában kimutatható. Ha mindkét szülő hordozza a kóros gént, akkor a betegség kialakulásának kockázata akár négy­szeres is lehet. A betegség kialakulásának legfontosabb rizikófaktora az életkor. A betegség gyakorisága 50 év felett exponen­ciálisan nő. Az 55 és 64 év közötti lakosság körében a betegség gyakorisága 12%, míg 74 év felett ez az érték csaknem 30%. A betegség legsúlyosabb befolyásolható kockázati té­nyezője a dohányzás. A vonatkozó tanulmányok egyér­telműen bizonyítják, hogy a dohányzás a betegség ki­alakulásának kockázatát többszörösére növeli. Időben történő leszokással a kockázat jelentősen csökkenthető. Mindezek mellett számos egyéb rizikótényező merült fel a betegség kialakulásával kapcsolatosan, mint a ma­­gasvérnyomás-betegség, az elhízás, a fényexpozíció, az etnikai hovatartozás, de ezek kóroki szerepe vitatott. A szűrővizsgálat időpontja az öregszeműség kapcsán szükséges szemüvegrendelés lehet. A betegség kezdeti elváltozásai sok esetben már 50 éves korban láthatók, és szakasszisztensek által készített szemfenéki felvétel fel­fedheti a betegség korai jeleit. Az így kiszűrt személyek figyelmét fel lehet hívni a betegség kockázati tényezőire és a követés szükségességére. A LÁTÁS HÓNAPJA

Next

/
Thumbnails
Contents