Szemészet, 2007 (144. évfolyam, 1-4. szám)
2007-12-01 / 4. szám
36 Szemészet Supplementum I. Use of scanning laser ophthalmoscope combined with optical coherence tomograph in the diagnostics of retinal diseases Rózsa Dégi, Barbara В. Tóth, Lajos Kolozsvári Department of Ophthalmology, University of Szeged, Szeged The progressively developing digital imaging methods serve as an important supplement to the traditional functional diagnostic tests, thus facilitate the diagnosis of ocular diseases. A device combining the beneficial attributes of the optical coherence tomograph and scanning laser ophthalmoscope is a recent development of the past years. This device - foremost in our country - enables a non-invasive investigation of fine details concerning retinal diseases. In our more than half-year clinical experience with the device, we were able to create cross sectional, coronal, and three-dimensional images of the retina. In this work we are illustrating the diagnostic possibilities the OTI OCT/SLO offers, represented by images from our patient database showing macular hole, progression of macular edema following ocular injury, and the construction of epiretinal membranes. Our aim with the introduction of this new digital technique is to indicate a new method which may enable a better understanding of pathological processes, monitor the effect of therapy, and help with therapeutical choices. Clear cornea tunnel sebzárási technikák összehasonlító vizsgálata Dunai Árpád, Somfai Gábor, Gombos Katalin Semmelweis Egyetem, Szemészeti Klinika, Mária utca, Budapest Célkitűzés: Különböző clear cornea tunnel sebzárási eljárások összehasonlítása az intraocularis nyomással szemben mutatott ellenálló képesség függvényében. Módszer: Friss, cadaver sertésszemeken 3,2 mm széles, 2,5 mm hosszú, háromsíkú clear cornea tunnel sebet készítettünk, majd 5 csoportban különböző módon zártuk (A csoport: nincs speciális sebzárás, B: a seb két szélének hidrálása, C: sebajak duzzasztása „jet” technikával, D: X varrat 10/0-s fonallal, E: sebzárás szövetragasztóval). Mindegyik csoportban 8 szemet vizsgáltunk. 19 G-es paracentézisen bevezetett, szilikonborítású, a sebet teljesen záró kanülön keresztül a bulbusba egyenletes sebességgel fluoreszceinnel megfestett folyadékot injektáltunk. Közben egy 25 G- es sebbe vezetett folyadéktartalmú csőrendszeren keresztül, HD2124,2 digitális tonométerrel (Delta Ohm, Padova, Olaszország) folyamatosan detektáltuk az intraocularis nyomást, valamint feljegyeztük azt a nyomásértéket, melynél a tunnel seben keresztül kifelé irányuló filtrációt észleltünk (IOPffltr). Eredmények: Az IOPfiltr átlagos értéke a különböző csoportokban a következőképpen alakult: A: 44,3 ±6,4 Hgmm, B: 49,4± 14,8 Hgmm, C: 53,8±5,2 Hgmm, D: 73,3± 18,8 Hgmm, E: 145,4± 12,9 Hgmm (átlag±SD). Kruskal-Wallis ANOVA teszt a csoportok adatait szignifikánsan különbözőnek mutatta (p<0,001). Newman-Keuls-féle post hoc analízissel a D, E csoportok eredményeit az A csoportnál szignifikánsan magasabbnak találtuk (pAD<0,01; pAE<0,001). А В és C csoport átlagos IOPfiltr értéke ugyan jelzetten magasabbnak mutatkozott az A csoporthoz képest, azonban a különbség nem volt szignifikáns (pAB=0,424; pAC=0,304). Következtetés: Mind a négy alkalmazott sebzárási módszer növelte a tunnel seb ellenállóképességét az intraocularis nyomással szemben. Míg a seb két szélének hidrálása vagy az X varrat behelyezése után az eredmények jelentős szórást mutattak, a „jet” technika, valamint a szövetragasztó alkalmazása megbízhatóan, kiszámíthatóan növelte az IOPfi|tr értékét. E két eljárás közül a szerzők az előbbit javasolják, tekintettel arra, hogy könnyebben elsajátítható és költségigénye alacsonyabb.