Szemészet, 2006 (143. évfolyam, 1-4. szám)
2006-03-01 / 1. szám
143. évfolyam (2006) 55 Az adatokat a 1. táblázatban foglaltuk össze. Látható, hogy lamellaris laceratio és penetratio esetén a cornea sérült leggyakrabban, ruptura és perforatio esetén a sclera. A 2. táblázatban a műtéti beavatkozásokat tüntettük fel, megjelölve az elsődleges, másodlagos és szükséges további műtétek számát és típusát. A műtétek 86%-ban peri-vagy retrobulbaris, 14% - ban általános érzéstelenítést alkalmaztunk. A visusok alakulását áttekintően az 3. táblázatban tüntettük fel. A kiindulási visusátlaghoz képest (0,43) utolsó megjelenéskor enyhe javulás mutatkozik (0,56), azonban a táblaolvasással preoperative nem rendelkező betegek száma nagymértékben, 67-ről 26-ra csökkent az utolsó megjelenés időpontjára (amely néhány esetben megegyezett a hazabocsátás időpontjával). Az elért átlagos látásélesség nem különbözött lényegesen aszerint, hogy a sérülés az elülső, ill. a hátulsó szegmentumot érintette (0,58, ill. 0,53). A funkcionális eredmények további részletezését a 4. táblázat mutatja. Kiváló eredményt, azaz 0,5 vagy annál jobb visust a betegek 46%-ánál sikerült elérni, kedvezőtlen kimenetelű (nincs táblaolvasás) a sérülések 29%-a volt az utolsó ellenőrzés időpontjában. Megbeszélés A szemsérülés számos fejlett ipari országban vezető vaksági okká lépett elő.7 Habár az irodalom egyre bővül, és az 1982-ben, az EIRA (Eye Injury Registry of Alabama) létrehozásával megindult folyamat eredményeképpen a szemsérülések regisztrálása és nevezéktana világszerte egységesedni látszik,13 a legtöbb hazai és külföldi közleményben főleg speciális szempontok szerint vizsgálják a szemsérülések jellemzőit.^2.з,5,6,8,9,10,17 д tanulmányban igyekeztünk minél több szempont szerint, minél átfogóbban elemezni saját eseteinket és az eredményeket másokkal összehasonlítható módon megadni. A vizsgált időszakban 122 felnőtt betegnél volt szükség osztályos felvételre szemsérülés miatt. A sérültek között a férfiak dominanciája sokszorosan publikált, részesedésük a regisztrált esetekből 88-76% között van,3’5’7’14 a közleményben szereplő 65% az átlagosnál alacsonyabb. A két szem sérülése egyenlő eséllyel fordult elő betegeink között, ez irányú adatot az irodalomban nem találtunk. Érdekes lehet egy korábbi felmérés klinikánkon, amelyben a gyermekkori traumás cataractákat vizsgálva a bal szem sérülését kétszer olyan gyakorinak találtuk. Ebben - a szerző véleménye szerint - a gyermekkorban gyakoribb önkezűség és jobbkezesség játszhat együttesen szerepet (szakdolgozatban lévő, nem közölt adat). Saját adatainkkal összhangban valamennyi közlemény szerint a sérülések leggyakoribb helyszíne az otthon, ill. a kert, amelyet a munkahely követ. Sportolás közben csupán a 4. táblázat. A 0,5-nél jobb és a szeou-nál rosszabb visusú betegek száma és százalékos megoszlása a műtét előtt és a követési idő végén Műtét előtt Utolsó ellenőrzéskor esetszám (százalék) esetszám (százalék) 0,5 vagy jobb 27 (22) 56 (46) Szeou vagy rosszabb 55 (45) 35 (29) betegek 2,4%-a sérült, ami a hazai adatoknál (4,3% - 7,9% - 9,4%) is alacsonyabb,2’5’6 a Macewen és mtsai által közölt 42%-tói14 pedig messze elmarad. Sajnos ez valószínűleg nem azzal magyarázható, hogy hazánkban a sport biztonságosabb, hanem hogy kevésbé népszerű. Ha a funkcionális eredményességet vizsgáljuk, műtét után kiválónak nevezhető látásélességet (0,5<) a betegek 46%ánál kaptunk. Azonos eredményt csak a betegek 22,4%-ánál értek el Canavan és mtsai az 1980-ban publikált. 1748 esetet felölelő tanulmányuk szerint.3 Desai és mtsai-пак 1996- ban megjelent közleménye már 86,8%-os eredményességről számol be 197 beteg adatainak feldolgozása után.4 Dura és mtsai az elülső, ill. a hátulsó szegmentumot károsító tompa szemsérüléseket külön-külön vizsgálva minimum 0,5 posztoperatív látásélességet a betegek 74, ill. 35,5%-nál dokumentált.5’6 Kuhn és mtsai 68, ill. 20%-ban értek el azonos eredményt a hátsó szegmentumban lévő, mágnesezhető idegentestek esetén, attól függően, hogy annak eltávolítása pars plana vitrectomiával (+ permanens intraocularis mágnessel) vagy óriásmágnessel történt.9,10 Vizsgáltuk, mennyire befolyásolja a sérülés típusa a funkcionális eredményt. A legjelentősebb, csaknem 100%-os visusjavulást contusio esetén értünk el. Látható, hogy a legjobb átlagos visust (0,76) lamellaris laceratio esetén kaptuk, míg a legalacsonyabbat ruptura (0,46) és IOIT (0,52) esetén. A fentiekhez figyelembe kell venni, hogy a preoperatív visus is a legmagasabb, ill. a legalacsonyabb volt az adott csoportokban. Mindez összhangban van Esmaeli és mtsai véleményével, miszerint a jó posztoperatív eredmény általuk megnevezett négy prediktív faktora közül az egyik a preoperatív látásélesség a sérült szemen.7 További szignifikáns tényezőként említik a seb hoszszát (nagyobb vagy kisebb, mint 10 mm), lokalizációját (óra serrata előtt vagy mögött) és a sérülés mechanizmusát (éles, tompa, lövedék). Ha a vaksággal vagy táblaolvasási képesség elvesztésével végződő esetek számát vizsgáljuk, akkor is a rupturák jelentik a legrosszabb prognózist, ezt követi a penetratio és az IOIT közel azonos értékekkel. Esmaeli gondolatmenetét követve megvizsgáltuk azt is, hogy a fenti három, legkedvezőtlenebb prognózisű sérülésfajtánál találunk-e lényeges különbséget az elülső, ill. a hátulsó szegmentum sérülésével járó formák között. A hátulsó szegmentum penetratiója, idegentesttel vagy anélkül, kedvezőbb kimenetelű volt, mint cornealis behatolás esetén. Ezzel szemben a rupturáknál a corneasérülések eredményeztek kissé jobb posztoperatív visust, amit magyarázhat a szakadás gyakori limbális elhelyezkedése, így a sebzés és a hegvonal az optikailag lényegesebb, centrális corneát megkíméli. Az utóbbi években a diagnosztikus és műtéttechnikai háttér javulásával a sérülések prognózisa is javult. Ennek ellenére betegeink között a sérülések közel harmada igen súlyos látásromlást eredményezett. Ezen arány megváltoztatására jelenleg a prevenció tűnik legalkalmasabbnak. Irodalom 1. Adhikary H.P., Taylor P, Fitzmaurice D.J.: Prognosis of perforating eye injury. Br J Ophthalmol 1976; 60: 737-739. 2. Bódis /., Pelle Zs.: Osztályunkon kezelt szemészeti traumás betegek az ultrahang vizsgálat tükrében (1998-2002 között). Szemészet 2005; 142: 13-17. Szemsérülések a Szegedi Szemklinikán 1998 És 2003 között: retrospektív tanulmány
