Szemészet, 2006 (143. évfolyam, 1-4. szám)
2006-12-01 / 4. szám
143. évfolyam (2006) ultrahang-biomikroszkópia is ultrahang segítségével mér, de a vizsgálat az előzőhöz képest nehezebb, ugyanakkor a korneavastagságon kívül az elülső szegmentum sok egyéb paraméteréről is ad felvilágosítást. Az optikai elven működő készülékek (spekulármikroszkóp, OLCR pachiméter, slit-scanning pachiméter) ugyancsak könnyen kezelhetők, non-kontakt módon dolgoznak és a vizsgálatok többé-kevésbé automatikusan végezhetők, az OLCR akár a CCT folyamatos követésére is alkalmazható.5 A kornea átlátszósága feltétele a mérésnek. A spekulármikroszkóp és az OLCR egy ponton adja meg a CCT értékét, ezzel szemben a slit-scanning módszer és a Scheimpflug-kamera a kornea több ezer pontjában számítja ki a vastagságot és ennek megfelelően topográfiás térképet is készít. A konfokális korneamikroszkóp szintén optikai elven működik, de használata kellő gyakorlatot igényel. A vizsgálófej kontaktgél közvetítésével érintkezik a korneával, így csaknem non-kontakt vizsgálatnak tekinthető. Ezt a készüléket a gyakorlatban a kornea képleteinek nagy felbontású in vivo vizsgálatára használják.8 A kornea vastagságának mérése csak egy lehetséges alkalmazása ennek a műszernek, de messze nem a legfontosabb. Vizsgálatunk első felében az OLCR-t és az ultrahangos pachimétert hasonlítottuk össze. Mindkét módszer nagyon jól reprodukálható volt a centrális szaruhártya-vastagság mérésére. Ez a megfigyelés egyezik az irodalmi adatokkal, Barkana és mtsai szintén az OLCR jó reprodukálhatóságáról tettek említést.2 Az átlagos különbség a két módszerrel mért értékek között statisztikailag szignifikáns volt, habár a különbség kevesebb, mint 5 pm (a mért értéknek kb. 1%-a). Ez elhanyagolható klinikai jelentőséggel bír. Airiani munkacsoportja ellenkező előjellel, de hasonló mértékű eltérést talált a két mérési módszer között egészséges szemeken.1 A vizsgálat második felében a konfokális korneamikroszkópot az ultrahangos pachiméterrel vetettük össze. Előbbi módszer szignifikánsan kisebb szaruhártya-vastagságot mért, mint az ultrahangos készülék, ami felveti egy korrekciós faktor bevezetésének szükségességét a két módszerrel 1. ábra. A centrális szaruhártya-vastagság (CCT) mérési eredményei ultrahangos pachiméterrel (UH) és optikai alacsonykoherencia-reflektometriával (OLCR), Bland és Altman szerinti ábrázolásban mért adatok értékelésénél. Ez a tapasztalatunk egybevág McLaren és mtsainak eredményével.11 Ami az egyéb módszereket illeti, az eredmények változatosak. Egyes szerzők a PCI-t pontosabbnak és jobban reprodukál hatónak találták az ultrahangos pachimetriánál.17 A spekulármikroszkóp reprodukálhatósága kevésbé jó,19 és gyenge korrelációt mutat az ultrahangos pachimetria eredményeivel.16 Marsich és mtsai összehasonlító vizsgálatot végeztek a hagyományos optikai pachimetria, az ultrahangos pachimetria és a slit-scanning pachimetria között.10 Az első módszer mutatta a legrosszabb, a harmadik a legjobb reprodukálhatóságot. A slit-scanning módszer szignifikánsan nagyobb CCT-értékeket mért a gyárilag beállított 8%-os korrekciós faktort is figyelembe véve.10 Egy másik tanulmány ezzel ellentétes eredményt hozott: két különböző ultrahangos pachiméter szignifikánsan nagyobb értékeket adott, mint a slit-scanning módszer.11 Figyelembe kell azonban venni, hogy a két tanulmányban használt ultrahangkészülékek nem voltak azonosak. Az egyes ultrahangos pachiméterek - bár a mért adatok jól korrelálnak - a betegek követése során nem helyettesíthetik egymást.18 Módis és mtsai két hagyományos, optikai elven működő pachimétert és egy ultrahangos pachimétert hasonlítottak össze; a mért CCT nem különbözött.14 McLaren és mtsai szerint a CCT mérésére alkalmas ideális módszernek a vizsgáló számára láthatóvá kell tennie az adott mélységben lévő struktúrákat és pontosan meg kell adnia ezeknek a képleteknek a mélységi adatait.11 A konfokális korneamikroszkóp rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, ezért ebből a szempontból jó választás lehetne. Ugyanakkor a készülék kezelése gyakorlatot igényel és a vizsgálat nem teljes egészében non-kontakt. A konfokális korneamikroszkóp pontosságát ráadásul a szem apró, szagittális irányú mozgásai is korlátozzák.11 Mindhárom általunk használt módszer alkalmas a klinikai gyakorlat során a CCT rutinszerű mérésére. Tapasztalatunk szerint az ultrahangos pachimetria és az OLCR egy-2. ábra. A centrális szaruhártya-vastagság (CCT) mérésének eredményei ultrahangos pachiméterrel (UH) és konfokális mikroszkóppal (HRT), Bland és Altman szerint ábrázolva Centrális szaruhártya-vastagság mérése három különböző módszerrel
