Szemészet, 2006 (143. évfolyam, 1-4. szám)
2006-12-01 / 4. szám
216 ';РЙ Szemészet végeztünk (BigDye Terminator Cycle-Sequencing v3.1 Kit, ABI PRISM 310 Genetic Analyzer, Perkin ElmerTM, Applied Biosystems). A keratokán gén esetében a mutációk és a normális genetikai variánsok meghatározásához heteroduplex analízisen alapuló mutációszűrő módszert, a hőmérsékletgradiens gélelektroforézist (TGGE, Temperature Gardient Gel Electrophoresis Maxi System, Biometra, Göttingen, Németország) és pozitív esetekben az automata szekvenálás módszerét alkalmaztuk. Eredmények Biomikroszkópos vizsgálattal a betegek cornea-epitheliuma a PRK után egy évvel nem mutatott kóros elváltozást, de a stroma érintettsége minden PRK-kezelt szemen látható volt. A legsúlyosabb fokú haze egy évvel a kezelés után a Hanna-féle beosztás szerint 2. fokú volt, amely két magas fokban myopiás páciens esetében fordult elő. Az átlagos szaruhártya-vastagság 539 ±23,13 pm-ről 463,18±16,44 pitire csökkent. A lumikán gén mutációanalízise során nem találtunk csírasejt-eredetű genetikai eltérést a kóros sebgyógyulást mutató betegek körében a gén 5’-át nem íródó régiójában, az exon-intron junkciókban és a fehérjekódoló szakaszán, mely a 2. és 3. exonban helyezkedik el. A keratokán génben találtunk egy intronikus génpolimorfizmust (G/T) a mutációs előszűrő módszerrel (TGGE), amelyet direkt szekvenálással verifikáltunk (2. ábra). Azonban a gén 5’-szakaszán, az exon-intron határokon és a fehérjekódoló régiókban (2. és 3. exon) nem sikerült betegséget okozó csírasejtes mutációt azonosítani. Megbeszélés Normális cornealis sebgyógyulás esetén a haze egy hónappal a PRK után jelenik meg, a posztoperatív 3-6. hónap környékén a legkifejezettebb és fokozatosan regrediál a 9— 12. hónapban. A subepithelialis homály mértéke általában <1,0 (Hanna skála), látásromlást okozó szignifikáns haze az esetek 3-5%-ában marad fenn.11 A cornealis homály hátterében többféle eredetet feltételeznek: egyes szerzők szerint a károsodott kollagénszerkezet,13'16 mások szerint a metabolikusan aktív keratocyták,11 illetve az extracelluláris mátrixdepozitumok5,23 okozhatják. A homály kialakulása és súlyossági foka függhet a fotoablációs mélységtől, valamint számos posztoperatív környezeti faktortól, többek között az UV-B sugárzástól.11,12 A posztoperatív időszak alatt a PRK-val kezelt betegeink kerülték az UV-B hatást (szolárium, napozás) és védőszemüveget viseltek, ezért a környezeti UV-B sugárzás nem játszhatott jelentős szerepet a homály kialakulásában. Feltételezésünk szerint a vizsgált betegcsoportban genetikai prediszpozíció állhatott a kóros cornealis sebgyógyulási válasz hátterében. Megfigyelésünket alátámasztja, hogy a 10 kóros perzisztáló homállyal rendelkező beteg között egy testvérpár van, illetve hogy minden bilaterális PRK-val kezelt beteg esetében mindkét oldalon kialakult a cornealis subepithelialis haze és közel azonos klinikai súlyosságú volt mindkét szemen. Korábbi közlemények leírták, hogy a 193 nm excimer lézer nem rendelkezik citotoxikus és mutagén hatással humán cornealis fibroblast-sejtvonalakon,7 ami alapján kizárható szomatikus mutációk keletkezése az excimer lézerkezelés során. A csírasejtes mutációk jelenléte a különböző corneaspecifikus génekben azonban nem zárható ki. Ezért kutatómunkánk során a két corneaspecifikus jelölt gén mutációanalízisét végeztük el. Nem sikerült csírasejtes mutációt azonosítani sem a lumikán, sem a keratokán génekben a PRK-val kezelt kóros cornealis subepithelialis homályképződést mutató betegcsoportunkban. Lehetséges azonban, hogy a lumikán és a keratokán gének, vagy más transzkripciós faktorok, citokinek és növekedési faktorok mRNS- szintű expressziós változásainak van szerepe a cornealis haze képződésében. A lumikán és a keratokán bizonyítottan nélkülözhetetlen a zavartalan kollagén-fibrillogenezishez és a sejtek migrációjához, a lumikán fehérje hiányában a cornea elveszti átlátszóságát. Ezen fehérjéknek feltételezhetően kiemelt szerepük van az excimer lézerrel kezelt szaruhártyák sebgyógyulásában is. A knock-out egérmodellek segítettek feltárni a cornealis proteoglikánok fontos szerepét a cornea fejlődésében és a cornealis sebgyógyulás folyamatában, azonban az állatkísérletes eredmények sok esetben nagyon különböznek a humán megfigyelések eredményeitől. A jövőben a cornea összetett élettani folyamatainak megismerésével és a további corneaspecifikus gének genetikai variánsainak, mutációinak feltérképezésével közelebb juthatunk a még felderítetlen folyamatok tisztázásához. Köszönetnyilvánítás A kutatás és a közlemény az OTKA T 037452 és az ETT 611/2003 pályázatok támogatásával készült. Irodalom 1. Bleckmann H.. Schnoy N.. Kresse H.: Electron microscopic and immunohistochemical examination of scarred human cornea retreated by excimer laser. Graefes Arch Clin Exp Ophthalmol 2002; 240: 271-278. 2. Chakravarti S., Mágnáson T, Lass J.H., Jepsen K.J., LaMantia C„ Carroll H.: Lumican regulates collagen fibril assembly: Skin fragility and corneal opacity in the absence of lumican. J Cell Biol 1998; 141: 1277-1286. 3. Chakravarti S., Paul J., Roberts /.., Chervoneva I., Oldberg A., Birk D.E.: Ocular and scleral alterations in gene-targeted lumicanfibromodulin double-null mice. Invest Ophthalmol Vis Sei 2003; 44: 2422-2432. 4. Chakravarti S., Petroll W.M., Hassell J.R., Jester J.V., Lass J.H., Paul J., Birk D.E.: Corneal opacity in lumican-null mice: Defects in collagen fibril structure and packing in the posterior stroma. Invest Ophthalmol Vis Sei 2000; 41: 3365-3373. 5. Fagerholm P: Wound healing after photorefractive keratectomy. J Cataract Refract Surg 2000; 26: 432-447. 6. Funderburgh J.L., Hevelone N.D., Roth M.R., Funderburgh M.L., Rodrigues M.R., Nirankari V.S., Conrad G.W.: Decorin and biglycan of normal and pathologic human corneas. Invest Ophthalmol Vis Sei 1998; 39: 1957-1964. 7. Green H„ Boll J., Parrish J.A., Kochevar I.E., Oseroff A.R.: Cytotoxicity and mutagenicity of low intensity, 248 and 193 nm excimer laser radiation in mammalian cells. Cancer Res 1987; 47: 410-413. Szabó Viktória
