Szemészet, 2006 (143. évfolyam, 1-4. szám)
2006-12-01 / 4. szám
Szemészet A prediszponáló tényezőkre irányuló vizsgálataink kiterjedtek a thrombocytaaggregációs készség paramétereinek rögzítésére is. Miért gondoltunk thrombocytaaggregációs zavarra Valsalva-hatás kapcsán? Elsősorban azért, mert a kapillárisvérzések kialakulásában a thrombocyták döntő szerepet játszanak. Ismert tény, hogy thrombocytopeniában petechiák, ecchymosisok mutakoznak a bőrön és a nyálkahártyákon. A C-vitamin hiányának is jelentős szerepe van, mert bőr- és nyálkahártya-vérzésekkel jár együtt. Mi a C-vitamin szerepét kutató vizsgálatokat nem végeztünk. Tudjuk, hogy ha valahol az endothel sérül, ott a thrombocyták 2-5 másodpercen belül aggregálódnak, a sérülést az ún. „fehér thrombussal” közömbösítik. Valsalva-effektus közben az erek belső nyomása kórosan növekszik, ez az érfal kollagénrostjainak sérülését eredményezheti, amit nem gyógyít meg azonnal a „fehér thrombus”, ha a thrombocytafunkció aíiziológiás.1 Megvizsgáltuk tehát, hogy a logikus gondolkodás szerint a felfokozott érfeszülés miatt kialakuló mechanikus érfalrepedésen kívül a thrombocytafunkció zavarának lehet-e szerepe a Valsalva-retinopathia kialakulásában. Bár a thrombocytafunkció-zavarral kapcsolatos összefüggések logikusnak tűntek, számunkra mégsem meglepő, hogy az ez irányú vizsgálatok thrombocytafunkció-zavart nem igazoltak. A thrombocytafunkciókra vonatkozó negatív laboratóriumi eredményt megerősíti a Valsalva-retinopathiás betegek általános kivizsgálásának eredménye is. Döntő többségük korábban egészséges volt, spontán, terhelés nélküli vérzéses tüneteket önmagukon nem észleltek. Tudomásunk szerint Bíró Imre2 volt az első magyar szemorvos, aki 30 (18-25 éves) fiatal súlyemelő sportolón gyakorlat közben Valsava-kísérlet elnevezéssel még azelőtt végzett megfigyeléseket, hogy Duane3 a Valsalva Hemorrhagic Retinopathy c. közleményét megírta.2 A vizsgált esetek 25%-ában szembetűnő vénatágulást, 12%-ában pillanatokra jelentkező kereszteződési tünet szemfenéki képét észlelte. Bíró Imre vizsgálatai kétségkívül úttörő jellegűek voltak a szemfenéki erek dinamikájának in vivo megfigyelésében. Mindazonáltal, a választott sportolók által kinyomott súly csupán 15 kg volt. Azt gondoljuk, hogy Bíró Imre vizsgálatai nem is vezethettek más eredményre, mint arra, hogy 15 kg súly emelése a szemre nem teljesen hatástalan, de semmilyen tartós következménnyel nem járhat. A súlyemelés azonban versenysport, és a versenyzők edzésen és főként versenyen maximális erőkifejtéssel csúcsteljesítmény elérésére törekszenek. A súlyemelő gyakorlat ily módon történő végrehajtása viszont egyáltalán nem kíméletes, sőt kíméletlenül terheli az érrendszert, benne a vénás keringést. Éppen ezért figyelemre méltó, hogy a mi vizsgálataink után még enormis terhelés mellett sem észleltünk szemfenéki vérzést. Következtetés A Valsalva-haemorrhagiás retinopathia eseteinkben nem mutatott szoros összefüggést az edzett súlyemelők fizikai megterhelésének mértékével. Szorosabb volt a kapcsolat az edzetlen egyének fokozott kapillárisfragilitása és a retinalis vérzések között. Nehéz terhek emelése extrém megterhelést jelent az edzetlen és alkatilag a kapilláris típusú vérzésekre prediszponált egyének szemének ereire, ami végül retinalis vagy praeretinalis vérzést eredményezhet. A vérzés legtöbbször spontán felszívódik, de edzetlen betegeinket mégis figyelmeztetnünk kell a testépítő, fitneszgyakorlatok vagy más a közleményben felsorolt körülmények retinalis vérzést okozó veszélyeire. A Valsalva-retinopathia következményei olykor csak műtéttel szüntethetők meg. Irodalom 1. Bálint R: Orvosi élettan. 1-2 kötet, 4., átdolgozott kiadás, Medicina, Budapest, 1981; 98-99. 2. Bíró /., Csépe Megfigyelések súlyemeléssel kapcsolatos egyidejű vérnyomás- és szemfeszülés mérések folyamán. Testnevelési és Sportegészségügyi Szemle 1961; 2: 125-129. 3. Duane T.D.: Valsalva hemorrhagic retinopathy. Trans Am Ophthalmol Soc 1972; 70: 298-313. 4. Friel J.P.: Valsalva’s maneuver. Dorlands Illustrated Medical Dictionary. 26lh ed., Philadelphia, PA: W. B. Saunders Co., 1985; 774. 5. Friel J.P.: Valsalva’s ligaments, maneuver. Dorlands Illustrated Medical Dictionary. 26th ed., Philadelphia, PA: W. B. Saunders Co., 1985: 1435. 6. Katz B., Carmody R.: Subperiosteal orbital hematoma induced by the Valsalva maneuver. Am J Ophthalmol 1985; 100: 617-621. 7. Kuhn F, Mester V, Robert V/ A Terson-syndroma és a vérzéses macula-cysta epidemilógiája és sebészi kezelése. A membrana limtans interna eltávolításának jelentősége a tractiós maculopathiák gyógyításában. Szemészet 2000; 137: 127-134. 8. Meyer C.H., Ménnél S., Сигу C., Schmidt J.C.: Persistent premacular cavity after membranotomy in Valsalva retinopathy on optical coherence tomography 15th SOE Congress 2005 Berlin 9. Stemples N.. Tassignon M.J., Worst J.: Haemorrhage int he premacular bursa treated with the Q-switched Nd-YAG laser. Ophthalmologie 1990; 4: 314-316. 10. Tassignon M.J., Stemples N.. Van Mulders L: Retrohyaloid premacular haemorrhage treated by Q-switched Nd-YAG laser. A case report. Graefe’s Arch Clin Exp Ophthalmol 1989; 227: 440-442. Levelezési cím: Dr. Hatvani István Országos Gyógyintézeti Központ, Szemészeti Osztály 1135 Budapest, Szabolcs u. 35. E-mail: hatvani_istvan@hotmail. com