Szemészet, 2006 (143. évfolyam, 1-4. szám)
2006-10-01 / 3. szám
138 Szemészet • kríziskezelés, krízisintervenció • mentális felkészítés, lelki támogatás • állapot- és igényfelmérés (funkcionális látásvizsgálat) • optikai rehabilitáció (optikai és elektronikus segédeszközök bemutatása, kiválasztása, rendelése és betanítása) • rehabilitációs ellátás előkészítése, megszervezése • kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás- gyógypedagógiai intézményekkel- rehabilitációs intézményekkel- optikusokkal- kezelőorvossal • hozzátartozókkal végzett munka • esetátadás, utánkövetés A Tanácsadó Szolgálat a Látássérültekért eddigi tapasztalatai és gyakorlati megfontolások alapján úgy gondoljuk, hogy ilyen tanácsadó szolgálatot országosan is érdemes kiépíteni, annak érdekében, hogy a betegellátás és a rehabilitáció közötti folyamatosságot, a közvetlen kapcsolatot és átmenetet megteremtsük. Ennek leghatékonyabb útja lehet az, ha a tanácsadó szolgálatok a szemészeti egészségügyi intézményekben vagy azok közelében működnek. így az országos hálózat kialakításában véleményünk szerint fontos szerepe lehetne a tanácsadó szolgálatok elhelyezésének a szemészeti klinikákon, a megyei kórházak szemészeti osztályaihoz vagy ambulanciáihoz kapcsolódóan, esetleg nagyobb forgalmú városi kórházak, rendelőintézetek környezetében. Ezen túlmenően a Tanácsadó Szolgálat fontos feladata, hogy felhívja a szemészek figyelmét a rehabilitáció fontosságára és lehetőségére. A gyakorló szemorvosoknak, akik a szakorvosképzés során nem ismerkedtek meg ezzel a lehetőséggel, most utólag kell megtanítani, hogy miként tudnak együttműködni a gyengénlátók és vakok oktatási és rehabilitációs intézményeivel. Ki kell dolgoznunk, és ki kell építenünk azokat a betegutakat, amelyek a szemészeti osztályokon, ambulanciákon, a tanácsadó szolgálatokon át a rehabilitációs és oktatási intézményekbe vezetnek, és meg kell teremtenünk a rászorulók gyors, zökkenőmentes áramlásának lehetőségét. A tanácsadó szolgálatokon jellemzően célirányos képzettségű gyógypedagógusok vagy szociális munkások dolgozhatnának, olyanok, akik jártasak a szemészeti rehabilitáció kérdéseiben, ismerik a gyengénlátók és vakok oktatásával foglalkozó intézeteket, ismerik a rehabilitációs intézményeket, azok elhelyezkedését és szolgáltatásait, képesek felmérni a gyengénlátók funkcionális maradéklátását, valamint a gyengénlátók és vakok szükségleteit, és ez alapján célzottan tudják irányítani abba az oktatási vagy rehabilitációs intézménybe, amely az állapotuknak, személyes igényeiknek, célkitűzéseiknek leginkább megfelel. A tanácsadó szolgálatokhoz kapcsolódóan országosan néhány helyen érdemes felállítani optikai rehabilitációt biztosító egységet, amelyben szemész, gyógypedagógus szakemberek, esetleg optometristák mutatják be és próbáltatják fel a gyengénlátóval a látássegítő eszközöket, amelyek tárháza nagyon széles és mindig egyénileg mérlegelendő. A tanácsadó egységben szemész szakorvosnak kell biztosítania a szakmai vizsgálatot és szükség esetén a segédeszköz receptre való felírását. Véleményünk szerint országosan 3-4 ilyen centrum felállítása és működtetése indokolt, hiszen egy ilyen centrum felszerelése nagyon költséges, mert a látássegítő eszközök lehetőleg teljes tárát kell biztosítsa, hogy a gyógypedagógus vagy szemorvos segítségével a látássérült számára a legmegfelelőbb eszközt lehessen kiválasztani. Ezek az eszközök az egyszerű kézi nagyítótól, a távcső szemüvegen át, a számítógépes olvasógépig terjednek. A klinikán létrehozott Tanácsadó Szolgálat a Látássérültekért széles, országos hálózattal és több irányból egymást erősítő állami intézményekkel és civil kezdeményezésekkel tud együttműködni. Ebben a közös munkában részt vesznek a vakok és gyengénlátók oktatását végző intézmények, a rehabilitációval foglalkozó képzőhelyek és elemi rehabilitációs intézmények, a vakok és gyengénlátók betegegyesületei, a vakok és gyengénlátók szövetségei és területi képviseletei. Az összefogás jegyében 2005 októberében megtartott Látás Napja jól mutatta, hogy a célok közösek, és az erőfeszítéseink egyesíthetőek. Ezeket a célkitűzéseket egyhangúlag támogatta a Magyar Szemorvostársaság vezetősége és a Szemészeti Szakmai Kollégium is. A program jól illeszkedik a Nemzetközi Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Nemzetközi Szervezet a Vakság Megelőzéséért (IAPB) programjába, a Vision 2020 világméretű programba,3 amelynek vonatkozásában Magyarországon a legfontosabb célkitűzés a vaksági okok felderítése, a vakság és a gyengénlátás kialakulásának megelőzése, a vakok és gyengénlátók számának csökkentése, de ugyanilyen fontos cél azoknak a segítése és rehabilitációja, akiknek szembetegsége nem gyógyítható, akiknél maradandó látássérülés vagy vakság alakult ki. A Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának Tanácsadó Szolgálata a Látássérültekért elhivatottnak érzi magát, hogy ezt, az előzőekben felvázolt országos programot koordinálja, és segítse azok felkészítését, akik ezt a munkát vállalják. Irodalom 1. Joszt L: Tanácsadó (councellor) szolgálat a látássérültté vált személyekért a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján. Szemészet 2006; 143: 139-142. 2. Németh ,/., Frigyik A., Vastag O., Göcze R, Pető T, Elek /., Adatszolgáltatók: Vaksági okok Magyarországon. Szemészet 2005; 142: 127-133. 3. Németh J., Süveges I.: Vision 2020 - Világméretű program az elkerülhető vakság felszámolására. Szerkesztőségi közlemény a Látás napja alkalmából. Szemészet 2001; 138: 115-117. Levelezési cím: Dr. Németh János Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Szemészeti Klinika 1083 Budapest, Tömő u. 25-29. E-mail: nj@szeml.sote.hu
