Szemészet, 2006 (143. évfolyam, 1-4. szám)
2006-03-01 / 1. szám
Szemészet nagyobb T| értékekkel. A teljes vizsgált hőmérséklettartományra végezve a számolást, a két mintában az aktiválási energia megegyezik a mérés pontosságán belül (E=8,8±0,2 kJ/mól) és sokkal kisebb, mint a többi mintában. Következtetések A vitrectomiából származó humán üvegtestmintákon, a BSS-sel feltöltött üvegtesti térből nyert folyadékmintákon és a BSS-mintán a szabad víz 0 °C-os fagyáspontja fölött mért longitudinális relaxációs idők hőmérséklet-függéséből (2. ábra) meghatároztuk a minták teljes víztartalmára jellemző, a vízmolekulák transzlációs és rotációs mozgására vonatkozó átlagos aktiválási energiát. Az általunk mért 18,3±0,9 kJ/mól aktiválási energia érték jól illik a Seiler és mtsai1 által humán üvegtest mintán kapott 16,8 kJ/mól, valamint a desztillált vízhez tartozó 20,6 kJ/mól8 által kijelölt tartományba. (Az irodalmi aktiválási energia adatok mérési hibáját nem adták meg a szerzők.) A -23 °C alatti hőmérsékleteken általános jellemzője ezeknek a mintáknak, hogy a Tj minimum értékéből számolt 153±3 pm-es átlagos H-H távolság megegyezik a vízmolekulában folyadék állapotban mért 155 pm-es H-H távolsággal. A T, időállandót meghatározó folyamatok ill. kölcsönhatások az NMR-jelhez képest sokkal hosszabb időtartamra és térbeli tartományra nézve képzett átlagot képviselnek. A különböző mintákon mért adatok nem oszthatók egyértelműen eredet szerinti csoportokra (2. ábra), így nem is kívánunk belőlük további következtetéseket levonni. 2. ábra. Longitudinális relaxációs idő (T{) az üvegtestben és az üvegtesti teret kitöltő folyadékmintákban a hőmérséklet függvényében. A 0 °C-os fagyáspont fölött a Ti hőmérséklet szerinti lefutásából számítva a mintákban lévő víz mozgásának E átlagos aktiválási energiája E=18,3±0,9 kJ/mól. T<0 °C esetén a 7', adatok nem fagyott vízmolekulákra jellemző, inverz Lorentz-görbének megfelelő lefutást mutatnak. Jelmagyarázat: Vitrectomiából származó humán üvegtestmintákon: körök. BSS-sel feltöltött üvegtesti térből nyert folyadékminták: felfelé és lefelé mutató háromszögek, két különböző minta. Fehérjével dúsult üvegtesti térből nyert folyadékminták: négyzetek. Natúr BSS-minta: rombuszok Az NMR-jel intenzitásából kapott nb/n, adatok szerint a pulyka üvegtestben nagyobb a kötött víz aránya, mint a humán üvegtestben. Ez már ismert volt a madarak szemlencséjének esetében9 és itt ismertetett eredményeink szerint az üvegtestre is igaz. Mint korábban említettük, azt tapasztaltuk, hogy a vitrectomia során eltávolított humán üvegtestminta „öregedésével” egyre nő a kötött víz aránya. A vitrectomiából származó humán üvegtestmintákon és a BSS-sel feltöltött üvegtesti térből nyert folyadékmintákon mért nb/nt görbék (1. ábra) lefutása alapján egyértelmű különbségeket lehet tenni az eltérő eredetű mintákban a kötött víz jellegzetességeiben. A BSS-sel feltöltött üvegtesti térből nyert folyadékban a kötött víz nagyobb arányban van jelen, mint az üvegtestmintákban. A -23 °C alatt még meg nem fagyó mozgékony vízfrakció az oldott anyagok hidrátburkának legerősebben kötött részével azonosítható. Ennek relatív mennyisége azonos a folyadék- és az üvegtestmintákban is. A folyadékmintákon mért nb/nt vs. T görbék a mérés hibáján belül azonosak a natúr BSS-mintáéval. Hasonló hőmérsékleti hiszterézist mutatnak az üvegtest- és a folyadékminták, azzal a különbséggel, hogy a hiszterézishurok a folyadékmintáknál ~5 °C-kal alacsonyabbra tolódott. A fehérjével dúsult folyadékmintákban hiányzik ez a hiszterézisjelenség, ami az oldott fehérjének köszönhető. Az üvegtesti minták a mért jellemzők összessége alapján úgy viselkednek, mintha tisztább oldatok lennének, azaz kisebb koncentrációban tartalmaznának oldott anyagokat, mint a natúr BSS vagy az üvegtesti térből nyert folyadék. A szilikonolajjal feltöltött humán üvegtesti térből nyert folyadékminta (ez tulajdonképpen szilikonolajnak tekinthető) és a natúr szilikonolaj-minta a többi mintáétól élesen különböző paramétereit a szilikonolajnak vizes oldatoktól eltérő kémiai jellege magyarázza. Ebből adódik az alacsony fagyáspont (-75 °C) és a fagyáspont fölötti kis aktiválási energia (8,8±0,2 kJ/mól), melyek nem változnak érdemben az üvegtesti térben egy év során. A kapott eredmények (és értékelésük) alapot adnak klinikai következtetések megbeszélésére, amit jelen közleményünk folytatásában szándékozunk megtenni. Irodalom 1. Bokor M„ Csizmák V, Kovács D., Bánki R, Friedrich P., Tompa R, Tompa K.: NMR relaxation studies on the hydrate layer of intrinsically unstructured proteins. Biophys J 2005; 88: 2030-2037. 2. Thompson J.T., Glaser B.M., Sjaarda R.N.: Progression of nuclear sclerosis and long-term visual results of vitrectomy with transforming growth factor beta-2 for macular holes. Am J Ophthalmol 1995; 119: 48-54. 3. Cherfan G.M., Michels R.G., deBurtos S., Enger C., Glaser B.M.: Nuclear sclerotic cataract after vitrectomy for idiopathis epiretinal membranes causing macular pucker. Am J Ophthalmol 1991; 11: 434-438. 4. Melberg N.S., Thomas M.A.: Nuclear sclerotic catarct after vitrectomy in patients younger than 50 years of age. Ophthalmology 1995; 102: 1466-1471. 5. Scheng L., Azen S.P., ETBrady M.H., et at.: Duration of vitrectomy and postoperative cataract in the Vitrectomy for Macular Hole Study. Am J Ophthalmol 2001; 132: 881-887. Hatvani István
