Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)

2004-03-01 / 1. szám

bőrhöz jól rögzíthető, csatlakozója a műtéti területről elvezethető, a műtétet nem zavarja. Intraorbitalis szakaszát a kötőszövet fixálja, a műtét során nem mozdul el, posztoperatív fájdalomcsillapításra is alkalmas.

Munkánkban a kanül bevezetését követően a lokálanesztetikumot 20 perc alatt folyamatosan (A csoport,) ill. egyszeri bólusban 10 másodperc alatt (B csoport) juttattuk a retrobulbaris térbe. A szerzett tapasztalatok és a nyert adatok azt mutatják, hogy a folyamatos, intraconalis érzéstelenítés biztonsággal alkalmazható fokozottabb szövődményi kockázatú betegeknél is. Az oculocardialis reflex következtében kialakuló bradycardia vizsgált betegeinknél nem volt észlelhető. Az anesztézia mindkét módszer esetén hatásosnak, jó minőségűnek bizonyult. A két csoportban mért értékeket tekintve szignifikánsan kisebb volt az A csoportban (folyamatos adagolás) a Lidocain plazmakoncentrációja az első 25 percben, 45 perc után viszont ebben a csoportban mértünk magasabb vérszinteket, a különbség 120 perc után vált szignifikánssá.

Bólusban történő bejuttatásnál az anesztetikum az intraconalis tér relatív zártsága miatt kisebb területen helyezkedik el, nagy szöveti koncentráció alakul ki és nagy a gradiens a szöveti és az intravasalis tér koncentrációja között, ezért az anesztetikum gyorsan az érpályába kerül, nagyobb szérumszintet eredményezhet. Ezt a hatást erősíti a helyi szöveti nyomásemelkedés is. A lecsengés gyorsabb, hiszen a szöveti térből gyorsan „elfogy” az anesztetikum és így a vérszint is gyorsabban csökken. Ha a bejuttatás lassabb, kisebb a koncentrációgradiens a szöveti és az intravasalis tér közt, a szöveti hidrosztatikus nyomás is kisebb és kevesebb helyi érzéstelenítő kerül hirtelen az érpályába. Hasonló megoszlási térfogatot feltételezve (retrobulbaris intraconalis tér), a szöveti koncentráció feltehetően lassabban csökken és tartósan nagyobb intravasalis érzéstelenítő koncentrációt tart fenn.

A folyamatos érzéstelenítés esetén a Lidocain szöveti koncentrációjának alakulására a kialakult szérumszintekből következtethetünk. A szérumszint lassabb csökkenése esetén feltételezhető a magasabb szöveti koncentráció és a hosszabb érzéstelenítő hatás.

A Lidocain hatásával magyarázható lehetséges cardialis szövődmények kialakulásának esélye a mért szérumszinteknek megfelelően mindkét betegcsoportban csekély, de egyes kardiológiai betegségben szenvedőknél, akiknél a Lidocain vérszintjének emelkedése még ilyen kis mértékben is veszélyes lehet, az anesztetikum biztonságosabban adagolható.

A kanülön keresztüli érzéstelenítésnek véleményünk szerint több lehetséges előnye is van. A hirtelen beadásból és intraorbitalis nyomásemelkedésből adódó szövődmények az érzéstelenítő lassú, perfúzoros adagolásával elkerülhetők. Hosszú, fájdalmas műtéteknél szükség esetén intraoperative adagolható a helyi érzéstelenítő a műtét menetének megszakítása nélkül. A posztoperatív időszakban a kanülön keresztül adott anesztetikummal a betegek igénye szerint lehet végezni a fájdalomcsillapítást. Alkalmazását elsősorban fájdalmas, hosszú vitreoretinalis vagy orbitaműtétekhez ajánljuk.

Köszönetnyilvánítás

Köszönetünket szeretnénk kifejezni ezúton is Dr. Róna Kálmánnak és Kertész Albertnének a vizsgálatok elvégzésében nyújtott segítségükért.

Irodalom

1. Atkinson W.: The development of ophthalmic anesthesia. Am J Ophthalmol 1961; 51: 1-14.

2. Bernard J.M., Hommeril J.: Prolonged peribulbar anesthesia with indwelling catheter; a preliminari report of 217 cases. Br J Anaesth 1997; 78: 81-82.

3. Dantas P.E.: Retrobulbar anesthesia with a flexible catheter. Ophthalmic Surg Lasers 1996; 27: 275-278.

4. Gombos К., László Cs., Hatvani I., Vimláti L., Salacz Gy.: A catheter technique in ophthalmic regional anaesthesia. Clinical investigation. Acta Anaesthesiol Scand 2000; 44: 453-456.

5. Hamilton R.C.: Techniques of orbital regional anesthesia. Br J Anaesth 1995; 75: 88-92.

6. Jonas B.J., Jager M., Hemmerling T.M: Anaesthesia through a novel retrobulbar catheter provides perioperative pain control for 24 h after pars plana vitrectomy. European Journal of Ophthalmology 2002;

12: 512-517.

7. László Cs., Gombos K„ Vimláti L„ Salacz Gy., Hatvani L: A catheter technique in Ophthalmic regional anaesthesia. Cadaver experimentc. Acta Anaesthesiol Scand 2000; 44: 450-452.

8. Le Normand Y, de-Dieuleveult C., Athoue! A.,Queinnec M.C., de-Villepoix C., Larousse C.: Pharmacokinetics о lidocain and bupivacain in retrobulbar and facial block. Fundam Clin Pharmacol 1989; 3: 95-102.

9. Nathan N., Benrhainem M., Lotfi J., Rigaud G„ Lachatre G„ Adenis J.R, Feiss P: The role of hyaluronidase on lidocaine and bupivacaine pharmacokinetics after peribulbar blockade. Anesthesia & Analgesia 1996; 82: 1060-1064.

10. Tamai M.: A retained retrobulbar catheter for repetitive injection of anaesthetics during ophthalmic surgery. Ophthalmic Surg 1983; 14: 579-581.

11. Wald K.J.: Modified technique of blunt cannula retrobulbar anesthesia for vitreoretinal surgery. Ophthalmic Surg 1993; 24: 336- 338.

Levelezési cím: Dr. Gombos Katalin Semmelweis Egyetem, II. Szemészeti Klinika 1085 Budapest, Mária u. 39.

A Lidocain szérumkoncentrációjának alakulása folyamatosan, illetve bólusban adagolt retrobulbaris...