Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)

2004-09-01 / 3. szám

6. ábra. Szaruhártya-átültetés utáni állapot Scheimpflug-képe, a széli részeken a hiperdenz területek hegesedésnek felelnek meg is, hogy PRK után csak a tiszta corneák esetében korrelál jól az ultrahangos technika az Orbscannal, haze estében már nem.5 Az elülső csarnok mélységet tekintve már nem mértünk szignifikáns különbséget a Pentacam (2,90 mm, SD 0,43) és az ultrahang (2,93 mm, SD 0,54) között. Ezek az értékek azonban kisebbek voltak, mint a korábban leírt - szintén optikai elven működő készülékekkel mért - adatok. Orbs­­cannel és IOL Masterrel 3,61 mm (SD 0,24) volt a csarnok mélysége emmetrópiás szemeken, és egy másik tanulmány is ehhez nagyon hasonló értéket (Orbscan, 3,5 mm, SD 0,38) állapított meg.316 Hazai szerzők pedig kimutatták, hogy az elülső csarnok mélyebb volt IOL Masterrel, mint ultrahangos módszerrel és az adatok között szignifikáns korreláció nem állt fenn.15 A Scheimpflug-elven mért elülső csarnok mélységet illetően azonban több szerző is egyetért abban, hogy az egyének közötti biológiai diverzitás miatt ez az érték nagyon széles skálán mozog.7,17,20 A csarnok térfogatát tekintve a Pentacammal mért saját adat (164,70 mm3, SD 50,29) viszont hasonló volt optikai és fluorofotometriás módszerekkel mért adatokhoz (160 mm3, SD 39).18 Egy tanulmány pedig az iris-szöget mérve Sche­impflug-elven működő készüléket ultrahangos biomikrosz­kóppal vetett össze és megállapította, hogy az előbbi már kisebb eltérések dokumentálására is képes.2 Azt, hogy a Pentacam és az ultrahang között szignifi­káns különbség adódott a pachymetriát illetően, de a csar­nokmélységet tekintve nem, úgy magyarázhatjuk, hogy az előbbi vizsgáló módszerrel a cornea hátsó felszínéről jobban szóródik a fény. Ezt támasztja alá a kisebb а-érték a Penta­­camos pachymetria esetében. Továbbá azt is megfigyeltük, hogy a hátsó felszínt elemezve az értékek még egy szaru­hártya esetében is nagyon szórnak az ismételt vizsgálatok során (a jelen tanulmányban nem részletezett, előzetes meg­figyelés). Ezek mellett a Pentacam készülék kiválóan alkalmas volt elsősorban olyan cornealis folyamatok dokumentálására, mint a keratoconus és keratoplasztika utáni állapot, tiszta graftok esetén, valamint a lencse denzitásának objektív mé­résére (4., 5., 6. ábra). Összefoglalva megállapítható, hogy a Pentacam a Scheim­­pflug-törvényen alapuló, háromdimenziós elülső szeg­mentum analizáló készülék, amely egyszerre végez kor­­neatopográfiát, pachymetriát, elülső csarnok mélységet és szemlencsedenzitást mér. Nagy előnye, hogy mindezt né­hány másodperc alatt, a szaruhártya érintése nélkül végzi el. Ilyen módon elülső szegmentummal foglalkozók számára ideálisnak tűnhet mind a diagnosztikában, mind a refrak­­tív és a cataracta-sebészetben. Hátránya abban van, hogy a vizsgálathoz jól kooperáló beteg szükséges és a Scheim­­pflug-kamera is csak az optikailag tiszta corneát képes átvi­lágítani. Pontosságát illetően a „gold standard” készülékkel (keratometria, korneatopográfia, ultrahang) további össze­hasonlító tanulmányok szükségesek. Köszönetnyilvánítás A közlemény a Bolyai János és az OTKA (T 037625) kuta­tási öszöndíj felhasználásával készült. Irodalom 1. Bogan S.J., Waring III G O., Ibrahim О., Drews C„ Curtis L: Classification of normal corneal topography based on computer­­assisted videokeratography. Arch Ophthalmol 1990; 108: 945-949. Modis László

Next

/
Thumbnails
Contents