Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)
2004-09-01 / 3. szám
141. évfolyam (2004) 319 nyomás (átlag±SD) az egész csoportra vonatkozóan a preoperatív 39,4±11,3 Hgmm-ről 12 hónapnál 16,8±2,7 Hgmmre (p=0,0001), 18 hónapnál 16,2±3,6 Hgmm-re (p=0,022) csökkent. Ez a csökkenés a gyógyszerelés szignifikáns csökkenése mellett következett be: a 14 beteg közül 8 használt szisztémásán acetazolamidot a műtét előtt, az implantáció után azonban egyetlen személy sem. Az összes szemnyomáscsökkentő gyógyszer száma 2,87±0,99-ről 0,93+0,59- re csökkent (p<0,001). Sikertelenség (a kiindulási nyomás nem csökkent legalább 30%-kai) mindössze egy beültetés (4. implantáció, 2., 3. és 4. táblázat) után volt észlelhető, klinikailag azonban még egy szem (5. implantáció, 2., 3. táblázat) nyomáscsökkenése volt elégtelennek tartható. Öt szem követési ideje volt 18 hónapnál hosszabb. Ezen szemek intraocularis nyomása az egyéves értékhez képest változást a követés végéig már nem mutatott (p=0,650, 3. táblázat). Hypotoniát nem észleltünk. Az első és a hatodik posztoperatív hónap között a szemnyomás klinikailag szignifikáns átmeneti emelkedése 3 szemen (2., 10. és 11. implantáció) volt megfigyelhető, azonban a 12 hónapos kontrollra a nyomás mindegyik esetben jelentősen csökkent. A csoport egészére vonatkozóan a szemnyomás tendenciaszerűen magasabb volt 6 hónapnál, mint 12 hónappal a műtét után (p=0,0507). A visus egyetlen szemen sem romlott a műtét után, az egész csoportra vonatkozóan pedig a preoperatív 0,35+0,08 értékről 0,48+0,38-ra javult (p=0,012). A beavatkozás szövődményeit a 4. táblázat mutatja be. Egy neovascularis glaucomás szemen (1. implantáció) az első posztoperatív napra kialakult 4 mm-es hyphaema a csarnok átöblítése után megszűnt, a szemnyomás cseppkezelés nélkül 27 hónappal a műtét után is rendezett volt. Serosus chorioidea-ablatio két esetben (3. és 8. implantáció) fordult elő, és mindkét esetben spontán megszűnt. Egy szemen (4. implantáció) a beültetés után fél évvel akut elülső uveitis lépett fel, az izzadmány az irist az implantátum csövéhez húzta, és ez annak elzáródását eredményezte. A gyulladás kezelése után, az alsó nasalis negyedben a hátsó csarnokba történő második implantáció sikeresnek bizonyult. A követés során, helyi kortikoszteroid-kezelés mellett további uveitises tünetek nem alakultak ki, a szemnyomás megfelelően rendezett maradt. A 7. implantáció után ápolási elégtelenség kapcsán a beteg otthonában súlyos, heveny bakteriális conjunctivitis alakult ki a második posztoperatív héten, ami a conjunctivaseb szétválását, necrosisát, a scleralebeny necrosisát és a cső limbus és „plate” közötti részének szabaddá válását okozta. Helyi antibiotikum-kezelés után, a nekrotizált szövetek eltávolítása, a cső donor 6. ábra. A szemnyomás alakulása a 15 implantációra vonatkozóan (átlagértékek) sclerával és amnionnal történő fedése után az intraocularis nyomás kortikoszteroid- és szemnyomáscsökkentő kezelés nélkül tartósan rendezett maradt, a donor sclera a cső erodálását meggátolta, az amniondarab conjunctivává alakult (7. ábra). Egy esetben (13. implantáció) a súlyos diabeteses, generalizált érszűkületben szenvedő beteg conjunctivalis sebgyógyulása volt a seb egy területén elégtelen, miközben csarnokvízszivárgás nem volt kimutatható. A nyomáscsökkenés optimális volt, és az ocularis perfúzió javulása jelentős visusjavuláshoz vezetett (a látóélesség a preoperatív 0,5-ről 1,0-re javult). A seb zárása céljából a kötőhártya mobilizálás utáni újra varrását, később conjunctiva-plasztikát, ezután amnionfedést végeztünk, a teljes záródást azonban tartósan nem lehetett elérni. A beteget fél éven át helyi antibiotikum-kezelés és gondos otthoni ápolás mellett obszerváltuk, állapota stacioner volt. Ezt követően két rétegben fascia lata és amnionfedést végeztünk, amivel az állapot jelenleg rendezettnek tekinthető. Megbeszélés Az Ahmed S-2 típusú csarnokvíz-elvezető implantátum beültetésével a maximális helyi és szisztémás szemnyomáscsökkentő kezelés, valamint a korábbi, sikertelen szemnyomáscsökkentő műtétek ellenére magas nyomású glaucomás szemeken klinikailag jelentős mértékű nyomáscsökkenést sikerült elérni. A gyógyszerigény szignifikánsan csökkent, a szisztémás acetazolamid-kezelés pedig valamennyi betegen szükségtelenné vált. Mindez azért tartható különösen jelentős eredménynek, mert a vizsgálatba bevont 14 szem 4. táblázat. A szövődmények előfordulása és kimenetele Szövődmény Esetszám Az implantáció száma A szövődmény kimenetele Hyphaema 1 1 Csarnoköblítés után gyógyult Serosus chorioidea-ablatio 2 3, 8 Spontán gyógyult Conjunctiva és sclera-necrosis a cső erosiója bakteriális conjunctivitis miatt 1 7 Necrectomia, sclera- és amnionfedés után gyógyult Conjunctiva-necrosis a „plate” erosiója sebgyógyulási elégtelenség miatt 1 6 Többszöri conjunctiva-plastica és amnionfedés után nem gyógyult, fascia lata és amnionfedéssel rendeződött Tapasztalataink Ahmed S-2 csarnokvíz-elvezető implantátummal magas szemnyomású, egyéb módszerekkel...
