Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)
2004-06-01 / 2. szám
141. évfolyam (2004) 287 séget teremt az ebben a kérdésben való továbblépésre. Nyugaton élő tagtársaink bizonyára szívesen járulnának hozzá egy méltányos összeggel a tagság fejében. A tagdíj 1990 óta változatlanul évi 200 Ft, amiből 40% erejéig hozzájárulunk a MOTESZ társaságunkkal kapcsolatos költségeihez (tagdíjnyilvántartás és -beszedés, átutalások stb.). Ez a 200 Ft ma már valóban jelképes összeg, hiszen egy tisztességes adag fagylaltra vagy egy pohár sörre is alig elegendő. A nyomda- és postaköltségeket már régen nem fedezi. Ennek ellenére a társaság anyagilag fenn tudja tartani magát, sőt tőkéje gyarapszik, hála a kongresszusokon megjelenő cégeknek, kiállítóknak, szponzoroknak. Hogy a tagdíj mértékén szükséges-e változtatni, a tisztelt Közgyűlés belátására és bölcs döntésére bízom. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy az éves kongresszusokon részvételi díjat kérünk, ami más bevételi források mellett tisztességes nyereség formájában a társaság anyagi helyzetét javítja. A pénztáros beszámolójából értesülni fognak a Szemorvostársaság vagyonának jelenlegi helyzetéről. Ez az összeg lehetővé teszi a 35 éven aluliak pályázatának érdemi támogatását, s az arra érdemes tagoknak kongresszusi utazási támogatását. Egy régebbi vezetőségi határozat szerint a külföldi társaságban tisztséget viselő tag jogosult utazási támogatásra. Ezen túlmenően azonban a legutóbbi kongresszuson az előadással szereplő kollégák közül 12 kolléga előadását egy bizottság arra érdemesnek tartotta, hogy a következő évben (96-97) a szerzők külföldi kongresszusi útiköltségeit, illetve részvételi díjait átvállalja. A közgyűlés javaslatokat tehet, hogy - legalábbis az éves kamatok erejéig (ez legutóbb csaknem 3/4 millió Ft volt) - anyagilag kiket és milyen formában támogasson. Itt említem meg, hogy a Szemorvostársaság egy vezetőségi ülésen hozott határozata alapján felújíttatta ifj. Imre József sírját, és Schulek Vilmos, Grosz Emil és Blaskovics László sírját is rendszeresen gondoztatja. Imre József sírja a Farkasréti, a többieké a Kerepesi úti Temetőben vannak. Köszönetét kell mondanom Krizsa Lajos úrnak, aki 8. éve a társaság pénzügyi adminisztrációját végzi az állandóan változó előírásokat követve, imponáló szakértelemmel, precizitással és lelkiismeretességgel. Azt hiszem, utódaim nevében is kívánhatom, hogy jó egészségben még sokáig fejthesse ki áldásos tevékenységét a Magyar Szemorvostársaság érdekében. Ide kívánkozik köszönetem dr. Bőgi Júliának, közvetlen munkatársamnak, aki a pénztárosi teendőket kéz a kézben végezte, hiszen kettőnk együttes aláírása elengedhetetlen volt bármilyen pénzügyi tranzakcióhoz. Szeretném továbbá megköszönni dr. Kerek Andrea önzetlen, de nem hálás, az utókor szempontjából rendkívül fontos jegyzői munkáját, aki az ülés-jegyzőkönyvek elkészítésében volt a Szemorvostársaság segítségére. Mint minden évben, idén is szomorú kötelességemnek teszek eleget, amikor bejelentem, hogy az elmúlt évben tudomásom szerint a következő kollégák hunytak el: dr. Alföldy Árpád, dr. Bendenritter Ferenc (100. életévében), dr. Csereklyei Judit, dr. Dienes Gábor, dr. Ebner Béláné sz. dr. Garzó Erzsébet, dr. Fugulyán Gergely, dr. Gát György, dr. Kugler Stefánia, dr. Németh Lajos, dr. Pajor Imre, dr. Puskás Mária, dr. Szabó Károly, dr. Sziklai Árpád, dr. Tari Emese, dr. Tors Eszter, dr. Varga Szilárd és dr. Villányi Mária. Kérem, hogy egyperces néma felállással adózzunk emléküknek! És most, mielőtt a legutóbbi hároméves periódus végén a régi vezetőség nevében lemondanék, engedjék meg, hogy néhány szubjektív megjegyzéssel visszatekintsek arra a 13 évre, amit a tagság jóvoltából és bizalmából e tisztséget betöltve alkalmam volt végigélni. Ha erre a diára tekintenek (kivetítve a főtitkárok 1904-től napjainkig), két dologra szeretném figyelmüket felhívni: az egyik az, hogy megtisztelő társaságba kerültem, s igyekeztem nagy elődeimhez méltó módon intézni a társaság ügyeit. A második: az évszámokból az is kiderül, hogy a magam 13 éves tevékenységével a Guiness-rekordok könyvében is az előkelő első helyre kerültem. Az annalesek (s itt elsősorban a ma már szinte nélkülözhetetlen Györffy-féle Magyarországi Szemorvosok Életrajzi Adattára c. könyvre gondolok) az elnökök és főtitkárok személyét említik csak. Magam első társasági funkciómat Nónay elnöksége idején töltöttem be mint pénztáros, s ez a funkcióm megmaradt Kettesy alatt is. Radnót és Kahán elnöksége idején a főtitkár mellett amolyan titkár-bojtár voltam, így amikor az 1984. december 4-i közgyűlés először választott meg főtitkárnak, már volt mögöttem némi tapasztalat, hiszen addig csaknem minden vezetőségi ülésen hivatalból részt vettem. Az már ismeretes, hogy ebben a minőségemben harmadik periódusban vagyok főtitkár, s erre a „szabálytalanságra” - hiszen az alapszabály szerint egy-egy tisztségre valaki csak kétszer választható - úgy kerülhetett sor minden tiltakozásom ellenére, hogy az alapszabályt éppen az egyik periódus végén dolgoztuk át, s ez a kérdés 1989-ben lett egyértelműen rendezve, míg az ún. átkosban ilyen apróságok fölött a közgyűlések olykor, kényszerűségből, átsiklottak. Szeretnék erről a helyről, mint most már végérvényesen leköszönő főtitkár, köszönetét mondani tagtársaimnak, akik lehetővé tették, hogy a magyar szemorvos-társadalom meghatározó egyéniségei közelében lehettem, közvetlen irányításuk alatt intézhettem a társaság ügyeit, emberileg közel engedtek magukhoz, és életre szóló tapasztalatokat szerezhettem. Ha időnként otthon, csöndben lázadoztam is az ezzel kapcsolatos sok dolgom és kötelezettségem miatt, az előbb említettek bőségesen kárpótoltak. Köszönöm, hogy szolgálhattam a Magyar Szemorvostársaságot, egyúttal fogadják el lemondásomat. Dr. Salacz György főtitkár Főtitkári beszámoló
